Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)

Történelem segédtudományai - Ujvári Gábor: Hóman Bálint 1918-1919-ben

Ujváry Gábor: Hóman Bálint 1918—1919-ben

Hóman nem e leegyszerűsített módon szemlélte a közelmúltat 1919 utolsó harmadában, s nem csadakozott a fajvédők vagy a vérmes antiszemiták táborához sem. A tanácsköztársaság alatti tapasztalatok azonban korábbi baloldali nyitottságát megszüntették. Semmiféle antiszemita megnyilvánulásáról sem tudunk az 1920-as évekből, ugyanakkor feltehetőleg — sokakhoz, köztük több izraelita származásúhoz hasonlóan — ő is „zsidóuralomként” értékelte a tanácsköztársaságot. A vörös diktatúrát elutasította, és éppen 1920 körül kapcsolódott a szakpolitikába, hogy a kultúrpolitika eredményességét igyekezzen szolgálni.

1918 őszén Hóman — legalábbis egy 1972-es cikk szerint — még lelkesen köszöntötte az őszirózsás forradalmat, amiről névtelenül, Néhány nap a magyar történelemből (A% októberi forradalom) címmel adott ki egy 16 lapos brosúrát. Ebből csak néhány példány maradt fönn, az egyik Varjú Elemér művelődéstörténész gyűjteményében.* 3 Mindez annyiban kétséges, hogy napjainkban a Varjúgyűjteményből hiányzik a hivatkozott röpirat,4 amely más könyvtárakban sem lelhető föl.

Ugyanakkor Hóman röpiratszerzősége mellett szól, hogy 1918. november 4-én az Egyetemi Könyvtárban ő hívta össze azt a könyvtári „szabad szervezetet” alapító ülést, amelynek előadója, egyben pedig jegyzője is volt. A protokollum szerint: „[...] méltatva az elmúlt napok történelmi jelentőségét, kiemeli a magyar nép kormány előzetes nyilatkozatokból ismert programjának a közalkalmazottak helyzetének javítására irányuló törekvését, s méltatja a most kezdődő új korszak előkészítés alatt levő szociális tevékenységét.” Ugyanezen az összejövetelen a hat megválasztott szakszervezeti bizalmi közül

őszinte keresztény hite ellenére — ismét zsidónak számított, a következőket írta emlékezéseiben: „[...] letört a Tanácsköztársaság és kezdődött a visszatérés a keresztény magyarság hagyományaihoz. Az átmenet nem volt könnyű. Megkezdődött az egyetemen a zsidóüldözés. A proletárdiktatúrát Magyarországon általánosan zsidóuralomnak nevezték, mert valóban feltűnően sok zsidó tolongott a kommunista hivatalokban. Ez nagy visszatetszést keltett.” Angyal Dávid: Emlékezések. S. a. r., jegyzetekkel ellátta: Czigány Lóránt. London 1971. 137.; A kérdés kapcsán 2012 nyarán - Gerő András Romsics Ignácot antiszemitizmussal vádoló írása nyomán — kibontakozott vitában a magyar történésztársadalom szinte egyöntetűen Romsics Ignácnak adott igazat, akit a tanácsköztársasági vezetők többségének zsidó származására vonatkozó — összefüggéséből kiragadott - mondatai miatt bírált Gerő. Lásd http://www.mbicon.hu/magyar/ oldalak/antiszemitizmus (letöltve: 2017. november 20.)

3 Vértesy Miklós: Hóman Bálint és Szekfű Gyula 1918-ban. Valóság 15. (1972) 7. sz. 56-59.

4 A néhány esztendővel ezelőtt ebben kutató Dénes Iván Zoltán szóbeli közlése. Lásd Dénes Iván Zoltán: A történelmi Magyarország eszménye. Pozsony 2015. 208. [Vértesy a Varjú-gyűjteményben találta ezt.]

590