Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Történelem segédtudományai - Monok István: A könyvtár múzeuma, vagy a múzeum könyvtára? Egy közép-európai történet magyar példákkal
Monok István: A könyvtár múzeuma, vagy a múzeum könyvtára? Egy közép-európai történet magyar példákkal dóknak. így a majdan központi múzeumok gyűjteménye csaknem szervesen gyarapodott. A 18. század elején a Magyar Királyságban Széchényi Ferenc gróf adományával megalakult a Bibliotheca Regnicolaris (1802). Az alapító levélből is kitűnik, hogy nem csupán könyvgyűjtemény: érmek, kőzetek, festmények és más tárgyak is tartoztak hozzá. Az Országgyűlés 1806-ban alkotott törvényt arról, hogy a gyűjtemény fenntartását és gyarapítását az ország vállalja. Ekkor ők már „Nemzeti Múzeum”-ról, és annak „Országos Könyvtár”-áról beszéltek. 1846- ban készült az az épület, amelyben a mai napig a Nemzeti Múzeum látogatható. 1949-ig a Könyvtár, a Múzeum Könyvtára volt, közös igazgatással. Ekkor választották szét a két intézményt, majd 1985-ben a Könyvtár el is költözött a mai helyére, a Budai Várba (Országos Széchényi Könyvtár). A Nemzeti Múzeum 1927-ig gyűjtött családi levéltárakat is, ekkor ezt a gyűjteményt a közben létrehozott Országos Levéltárnak adták át. A Könyvtár azonban tovább gyűjtötte a hagyatékokat, immár intézményi levéltárakat nem. De így is, a mai napon az Országos Széchényi Könyvtárnak van egy új múzeuma, és egy levéltára is. A Bibliotheca Regnicolaris megalapítását hamarosan követte a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása (1825), amelynek 1826- ban létrejött a könyvtára, a Teleki család alapítványi gyűjteményeinek köszönhetően. Ez alapvetően adományokból gazdagodott, és létrejött az a gyűjtemény, amely ma könyvtár, ennek szervezeti egységeként levéltár, és a Művészettörténeti Kutatóintézethez kötötten egy múzeum. A Magyar Királyságban élő más népcsoportok, a 19. század folyamán sorra alapították kulturális egyesületeiket, önálló gyűjteményekkel. Ezek elsősorban múzeumi jellegűek voltak, de a könyvtári állomány egyre jelentősebb lett. Olyan kézirattárakkal, amelyben keveredett a kézirattári és a levéltári anyag. Az első világháború után ezek a gyűjtemények szolgáltak alapjául - egyenként más és más történelmet írva - a mostani államok (Szlovákia, Szerbia, Horvátország) nemzeti gyűjteményeinek. Miután Burgenland a magyarországi megyék nyugati résziből jött létre, ott ez a gyűjtemény nem alakulhatott ki, ők 1920 után kezdték el az országos intézmények szervezését. Erdélyben merőben másként alakult a gyűjtemények története. Akkor, amikor a Magyar Királyságban megalakult a „Nemzeti Könyvtár” (1802), az erdélyi katolikusok már külön országos gyűjteményt tudhattak maguknak, a püspök, Batthyány Ignác jóvoltából (1798). О könyvtárat, múzeumot és levéltárat hagyott az ország katolikus hívőire. 1802-ben Teleki Sámuel, a kálvinista magyar főúr, felajánlotta könyvtárát, és annak múzeumi gyűjteményeit. 1803- ban Sámuel Bruckenthal, Erdély szász helytartója, a szász Nemzeti Múzeumot hozta létre, ám az ő gyűjteménye is első sorban a könyvtári oldalon volt a gazdagabb. A közgyűjtemények ügye tehát Erdélyben felekezeti alapon szerveződött, maradt a mai napig, de az ország törekedett egy Tudományos Akadémia, vagyis kutatóintézet megalapítására is. Erre azonban csak Erdély önálló574
