Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Történelem segédtudományai - Monok István: A könyvtár múzeuma, vagy a múzeum könyvtára? Egy közép-európai történet magyar példákkal
Monok István: A könyvtár múzeuma, vagy a múzeum könyvtára? Egy közép-európai történet magyar példákkal Friedrich Neickel7 8 neve ismert a leginkább a kora újkorból. Nem jelenti ez azt, hogy a gyűjtés gyakorlata9 ezeket az elveket követte a korban magában, ugyanis nagyon ritka az a — akár főúri — könyvgyűjtemény, amelyben az említettek elméleti művei előfordultak. Az egyes gazdag gyűjtők környezetében élő tudósok azonban ismerhették ezeket a munkákat is. A kincstár és a studiolo olyan, gyűjtéssel kapcsolatos fogalmak, amelyeket mostani vizsgálódásunkból ki kell zárni, hiszen ezek a magán — intézményi (egyház), vagy természetes személy — gyűjtéséhez kötődnek, és nem határozottan változtak a nyilvánosság irányában (a barátok előtt persze egy studiolo is nyitott lehetett, vagy egy humanista felszámolta a gyűjteményét, és a studiolo könyvtárát a helyi közösségnek ajándékozta). A Kunstkammer azonban igen, még akkor is, ha a gyűjteménytípus — ma úgy mondanánk: enciklopédikus gyűjtőkörű múzeum — alapításának a korszaka Nyugat-Európában a 18. század közepére lejárt. A galéria a 16—17. században terjedt el, főként képgyűjteményekre értették, szentek, vagy a humanista szemlélet terjedésével egyre inkább a család, az ősök ábrázolásait gyűjtötték össze. A közép-európai késettség egyik jó példája, hogy ismereteink szerint a Magyar Királyságban először 1678- ban, Esterházy Pál herceg, nádor végrendeletében szerepel a kifejezés.10 A nemzeti galériák — amikor az egyes országokban élő festők és szobrászok műAnthropologie 1.) Hrsg. Aleida Assmann, Monika Gomille, Gabriele Rippl. Tübingen 1998. 193-210. (Quiccheberg Tractatusát elemzi: Text-Objekt-Bild — a könyvtár rendjét követi a Kunstkammer is.); Der Anfang der Museumslehre in Deutschland. Das Traktat „Inscriptiones vel Tituli Theatri Amplissimi” von Samuel Quiccheberg. Lateinisch-Deutsch. Hrsg, und kommentiert von Harriet Roth. Berlin 2000.; The first Treatise on Museums Samuel Quiccheberg’s Inscriptiones 1565. Transi, by Mark. A. Meadow, Bruce Robertson. Introd. by Mark A. Meadow. Los Angeles 2013. 7 Jürgen Müller: Renovatio artis saxoniae: sull'interpretazione dei Bedenken di Gabriel Kaltemarckt del 1587. In: Scambio culturale con il nemico religioso. Italia e Sassonia attorno al 1600: atti della giornata internazionale di studi nell'ambito della serie di incontri „Roma e il nord — percorsi e forme dello scambio artistico”, 4-5 aprile 2005, Roma, Bibliotheca Hertziana, a cura di Cinisello Balsamo, Milano 2007. 129—141. 8 Museographia, oder, Anleitung zum rechten Begriff und nützlicher Anlegung der Museorum, oder, Raritäten-Kammern: darinnen gehandelt wird von denen Mueis, Schätz- Kunst- und Raritäten-Kammern ...; auf Verlangen mit einigen Zusätzen und dreyfachem Anhang vermehret von D. Johann Kanold ... Leipzig-Bresslau 1717. 9 Sammeln als Institution. Von der fürstlichen Wunderkammer zum Mäzenatentum des Staates. Hrsg, von Barbara Marx, Karl-Siegbert Rehberg. München, Berlin 2006. (I: Modell italien: Sammlungspraxis in Renaissance und Barock; II: Dresden: Paradigmen des Sammels; III: Kunstsammler und Museen im 18. Jahrhundert; IV: Institutionalisierung des Sammels im 19. Jahrhunderts; V. Staatspatronage und Künstlersammlung im 20. Jahrhundert) 10 Merényi hajós: Esterházy Pál 1678. évi végrendelete. Történelmi Tár 59. (1911) 598- 619. 569
