Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Történelem segédtudományai - Draskóczy István: A Mátyás-kor erdélyi sókamaraispánjai a kincstári reform után
Draskóczy István: A Mátyás-kor erdélyi sókamaraispánjai a kincstári reform után hunyt el. Élete során tekintélyes vagyont gyűjtött, amit rokonai örököltek. 1479-ben kapta adományba Revistye várát, 1490-ben jutott hozzá Lipcse és Saskő várakhoz. Egy ideig a csallóközi Somorja városát is birtokolta a család. Ez a vagyon tette lehetővé, hogy családja bejusson a hazai mágnások közé.25 Félegyházi János és Pécsi István 1478-ban irányították együtt az erdélyi sókamarai szervezetet. Működésük kezdete Nagyktcsei országos sókamara- ispánsághoz kötődött. A következő évben dési és széki kamarásként találkozunk Félegyházival a forrásokban.26 Pécsit tordainak írták egy oklevélben, és valóban 1475-ben így hívták a város bíráját. Tordai származása alapján valószínűsíthető, hogy értett a sóügyekhez. Megtalálta számítását a kincstári szolgálatban, ugyanis 1481 előtt a dési sókamarát igazgatta. Ennek köszönhette, hogy Dés polgára lett.27 Félegyházi János 1469-ben a nádori bírósági iroda nótáriusa volt. Egy 1478. novemberi oklevélből már az derül ki róla, hogy a királyi udvarban szolgált, palotási (aulicus) minőségben.28 Nehéz megállapítani azt, hogy melyik Félegyházi családhoz sorolhatjuk őt.29 25 Wendel Gusztáv: Az alsómagyarországi bányavárosok küzdelmei a nagylucsei Dóczyakkal 1494—1548. (Értekezések a történelmi tudományok köréből VI. 6.) Bp. 1876. 8-21.; Kubinyi A.: A kincstári személyzet i. m. 30-31; Fedeles T: A pécsi székeskáptalan i. m. 414-416.; Draskóczy István: Nagybánya bányászata az 1480-as években. In: Auxilium Historiae. Tanulmányok a hetvenesztendős Bertényi Iván tiszteletére. Szerk. Körmendi Tamás — Thoroczkay Gábor. Bp. 2009. 107. 26 Urkunden-Regesten aus dem Archiv der Stadt Bistritz in Siebenbürgen 1203—1570. I—II. Von Albert Berger. Aus dem Nachlaß herausgegeben von Ernst Wagner. Köln- Wien 1986. 303. sz.; UB VII. 4285., 4297. sz.; Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy-család történetéhez. Szerk. Varjú Elemér, Iványi Béla. I—II. Bp. 1908— 1928. (a továbbiakban: Bánffy-oklevéltár) II. 204. Pécsire 1481-ben úgy emlékeztek vissza, hogy dési sókamarás volt. Lásd Kolozsmonostori konvent i. m. I. 2322. sz. 27 Urkunden-Regesten i. m. 303. sz.; MNL OL Libri regii III. 66—67. Pécsi már 1476- ban a kincstár alkalmazásában állt, hisz Erdélyben adószedésben működött közre (Teleki József: A Hunyadiak kora Magyarországon. I—VII., X—XII. Pest 1852-1863. XI. 574.); Kolozsmonostori konvent 2158., 2322. sz. 28 MNL OL DL 18 440.; Gyöngyössy M.: Pénzgazdálkodás i. m. 253. 29 1449-ben Hunyadi János Félegyházi Adrián budai alvárnagynak (aki Szepesi László alkormányzó familiárisa volt) s fivéreinek, Sebestyénnek és Balázsnak, továbbá Félegyházi Jánosnak és Gáspárnak címert adományozott. Ez a család Bihar megyei lehetett. Gáspár 1447-ben Bács megye követe volt. (Középkori magyar címereslevelek I. /1439-1503/. Szerk. Körmendi Tamás. Bp. 2013. 17-20. - a vonatkozó rész szerzője: Kálmán Dániel). 1513-ban hunyt el a Baranya megyei Hetényben egregius Félegyházi János özvegye, Katalin. Halála után házából számos értéktárgy, 2000 aranyforintnyi készpénz tűnt el. Fiuk, Miklós a haláleset idején Temesvárt tartózkodott. Katalin egyébként kétszer ment férjhez (Alberthffy Jánosnak hívták a második férjét, aki Hetényen volt birtokos). MNL OL DL 94 327. Mivel egregius címzés járt a sókama- raispánoknak, így nem lehetetlen, hogy a kamarás özvegyéről van szó. 546
