Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)

Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Mózessy Gergely: Az újkori Székesfehérvár első felsőoktatási intézménye

Osváth Zsolt: . .Okleveles Kertésznek elismerjük és valljuk..—

Okályi Iván műkertészi képesítő oklevele

dött meg, így a függőpecsét (a Tanintézet nagyobb pecsétje) is megtalálható rajta. Ez szerencsés módon lehetővé teszi a pecsét szfragisztikai vizsgálatát.

A pecsét függőpecsét, amely az oklevél anyagába befúrt két lyukon keresztül vezetett fonattal lett rögzítve az oklevélre, anyaga viasz, színe vörös. Az ókorban a pecsétek anyagaként az agyagot használták. A rómaiak kevertek hozzá először viaszt. Ez időtállóvá tette a pecséteket. A középkortól kezdődően vált a viasz — a fém mellett — általánosan használt pecsétanyaggá.39

„A színeknek, színárnyalatoknak eredetileg nem volt jelentőségük.” — írja a pecsétek színével kapcsolatban Bertényi.40 „...fokozatosan kezdtek „előkelőbbnek” tekinteni bizonyos színeket, s ez a divat csakhamar elterjedt. (...) Németországban — és bizonyos ingadozás után hazánkban is — a XV. századtól a vörös viasz előkelőbb lett a többinél.”41 Közismert történelmi tény, hogy uralkodóink a vörös viasszal pecsételés jogát kiváltságként adományozták.

A kutatások során megállapítottuk, hogy a pecsét színe a felsőoktatási oklevélkiadási gyakorlatban szintén szimbolikus jelentőséggel bírt. A legelőkelőbb színnek a felsőoktatási oklevélkiadásban is a vörös számított. Szintén a középkortól terjedt el a pecsétek védelmét szolgáló fadobozka (tok). Az Okályi Iván részre kibocsátott műkertészi oklevélen lévő függőpecsétet is ilyen fadoboz védi.

Említésre méltó még, hogy a pecsétfonat a magyar nemzeti trikolor színeit követve piros-fehér-zöld. Elemzéseink eredménye szerint a felsőoktatási oklevélkiadásban a függőpecséteket az oklevélhez erősítő pecsétfonat színe a magyar felsőoktatási oklevél kiadási gyakorlatban nem volt állandó. Ismerünk magyar nemzeti- (vörös-ezüst-zöld), német-római császári- (arany-fekete) és osztrák császári (vörös-ezüst) színű fonatokat egyaránt. A világháború és Trianon után újjászervezett magyar államban kizárólagossá vált a nemzeti színek használata (például nemzeti lobogón, határjelvényeken, határsorompókon), így az alap-, közép- és felsőoktatási intézmények által használt függőpecsétek fonatán is általános lett a piros-fehér-zöld színek alkalmazása.

A keltezés (datatio) ugyancsak igen fontos része az okleveleknek. Természetesen Okályi Iván műkertészi oklevelén is feltüntették a kiadás időpontját, vagyis az oklevél keltét (datatio). Az oklevelek befejező részének fontos eleme az aláírások (.subscriptionesj sora. A Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet által Okályinak kiadott képesítő oklevélben is szerepelnek a tanintézet igazgatójának, valamint oktatóinak aláírásai.

Szeretnék említést tenni két olyan elemről az Okályi oklevél jelen elemzésében, amely nem része ugyan sem az oklevél-, sem a pecséttani vizsgálatnak, ugyanakkor a magyarországi szak- és felsőoktatási intézmények oklevélkiadási gyakorlatának szerves része és épp ezért említést érdemlő adat.

39 Bertényi I.: Pecséttan, i. m. 289.

40 Lásd uo. 290.

41 Lásd uo.

365