Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Mózessy Gergely: Az újkori Székesfehérvár első felsőoktatási intézménye
Mózessy Gergely: Az újkori Székesfehérvár első felsőoktatási intézménye bezárta saját egyházmegyéjének tanintézetét 1918-ban, s csak a papság tiltakozására nyitotta meg ismét 1926-ban.6 A kommunista korszak egyháztörténetével foglalkozó kiadványok lakonikus tömörséggel szoktak beszámolni a tanintézet működésének végéről, „a vidéki szemináriumok 1952-ben történt összevonása” kapcsán.7 2. Szemináriumok a felsőoktatás-történet mérlegén Történelmi távlatból nézhetünk már vissza az intézetre. Ennyi idő elteltével elvben mérlegre lehetne tenni teljesítményét. Ám nehéz az ítéletalkotás. Mi alapján lehet minősíteni? Mai, mindent mérhetővé tenni akaró, „minőségbizto- sításos” korunkban a válaszok erre kézenfekvőnek tetszenek. Mihelyt azonban a ma oly természetes szempontokat a múltra akarjuk visszavethetni, anakronisztikus helyzetet teremtve megcsaljuk magunkat. Ráadásul egy eleve speciális helyzetben lévő teológiai főiskolát akarunk vizsgálni, ami így nemcsak felsőoktatás-történeti, hanem egyháztörténeti kérdés is. Az egyháztörténet éppúgy részdiszciplínája a világi történettudománynak, mint a teológiának: bizonyos mozgatórugói csak utóbbi eszkatologikus szemléletéből, spiritualitásából érthetőek meg. Ezek figyelmen kívül hagyása megcsalhatja a kutatót. Lássunk néhány problémát a hagyományos szempontrendszer hiányosságaira. Minősíthet ma egy tanintézetet az általa kiadott doktori oklevelek száma, de ilyen joga a teológiai főiskoláknak soha nem volt. Minősítheti, hogy hányán fejezték be tanulmányaikat, milyen volt a lemorzsolódás aránya, csakhogy a kimeneti oldalon, tehát a hallgatók szentelésre bocsátásában nem a tanulmányi előmenetel volt a legdöntőbb kérdés. A papi hivatás misztériuma és elsősorban szubjektív okai lehetnek annak, ha valaki választott pályáját elhagyja. Ha lemondott valaki a papi életformáról, már nem volt szüksége arra, hogy a teológiai képzést befejezze. Ma, amikor civil hitoktatók is nagy számban vannak, más a helyzet. Egy tanintézetet minősíthetnek tanáraik, azok képzettsége, tudományos teljesítménye, ám a teológiai tanárság a papi életpálya többnyire epizódszerű eleme. A szeminárium tanárait a mindenkori püspök nevezte ki. Bizalmi jellegűnek tekintett állások voltak ezek, s nem a doktorátus megléte vagy hiánya volt a legfontosabb szempont a betöltésükkor. 6 Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár és a székesfehérvári papnevelés. In: Laudatio et salutatio — Tanulmányok Farkas Gábor születésnapjára. Szerk. Csurgai Horváth József — Demeter Zsófia — Vízi László Tamás. Székesfehérvár 2004. 315—331.; más változatát lásd Uő: Prohászka Ottokár és a székesfehérvári szeminárium. Kút 2. (2003) 3-4. sz. 69-79. 7 Pl. Szántó Konrád: A kommunizmusnak sem sikerült. Miskolc 1992. 28-29. 338
