Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Mészáros Andor: A cseh tartományok iskoláinak magyarországi diákjai a 19. században
Mészáros Andor: A cseh tartományok iskoláinak magyarországi diákjai a 19. században bek, vagy románok tekintettek a magyar állammal szomszédos nemzettársaikra és azok nemzetállamaira. A 19. század utolsó évtizedeiben a cseh és szlovák kapcsolatokban az Amerling iskolájáig visszanyúló hagyomány is felújult, immár tömeges formában. Az egyetemi kapcsolatok mellett ismét a szakképzésben jöttek létre intenzív kapcsolatok. Magyarországi szlovák fiatalok jutottak el olyan szakképzési helyekre, amelyeket célzatosan a két nemzet közeledése iránt elkötelezett cseh iskolaszervezők hoztak létre. A század végén ennek elsődleges terepe a már említett 1896-ban alapított Csehszlovák Egylet volt. Az Egylet létrehozásának ötlete már korábban felmerült, és rövid ideig működött már a nyolcvanas években. Ujjáalapítása a cseh társadalom egy jelentős eseményének volt köszönhető. Ugyanis Prágában 1895-ben Cseh-szláv kiállítást (Národopisná vystava cesko-slovanská) szerveztek meg, amelynek célja a cseh mellett, az akkor már sokak által a cseh nemzet egyik ágának tartott magyarországi szlovákság néprajzának, népművészetének bemutatása is volt.19 Ez a kiállítás az első, demonstratív kifejeződése volt a csehszlovák összetartozás gondolatának. A Csehszlovák Egylet szervezői, a prágai egyetem besztercebányai származású irodalomtörténésze, Jaroslav Vicék és nyelvésze, Erantisek Pastmek20 tudatosan a cseh-szlovák összetartozás demonstrálásának szánták a kiállítást Az egyik pavilonban Szent Vencel mellett Szent Cirill és Metód kultuszának is helyet adtak, és nyelvjárási táblák mutatták be a szlovák etnikai régió nyelvi képét.21 A kiállítás, amely Magyarországról is sok szlovák látogatót vonzott, sikere eredményeképpen a cseh tartományokban ismét a magyarországi szlovákság felé irányult a közvélemény figyelme, és egyre elfogadottabbá vált a csehszlovák nyelvi és etnikai rokonság, esetleg egység gondolata. 19 A kiállítás komoly felháborodást okozott a magyarországi közéletben. Többen azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy a hazai szlovákság művelődési viszonyai tanulmányozásának inkább Magyarországon kéne teret adni. Melich János írta az Ethnográfiában: „Nem politikáról van itt szó, hanem arról, mutassuk meg a világnak, hogy a mi a magyar földön van, az magyar, magyarul dolgoztassék fel. Ne rabolják el kincseinket akár a csehek, akár az oroszok, s vigyék Prágába vagy Pétervárra, hogy a saját honi földünkön talált kincsek tanulmányozására zarándokoljunk hozzájuk. — Van szláv tanszékünk az egyetemen, s nincsenek szlavista filológusaink. Vagy talán úgy állunk ezzel a dologgal is, hogy rátermett embereink inkább jó-rossz orosz grammatikát írnak, s a hazai tótság nyelvét, a mellyel nekünk érdemet, a szlavistikának szolgálatot tennének, hagyják olyanoknak, kik magyarul egy árva kukkot sem tudnak, s írnak ilyeneket: béka ’ein mir ganz unverständliches Wort’” Lásd. Melich János: Cseh-szláv ethnografiai kiállítás Prágában. Ethnographia 6.( 1895) 289. 20 Részben a kiállítást előkészítendő, Pastrnek 1892-ben beutazta Felső-Magyarorszá- got. 21 Stanislav Broucek — Jan Pargac - Eudmila Sochorová - Irena Stépánová: Mytus ceského národa aneb Národopisná vystava ceskoslovanská 1895. Praha 1996. 18-19. 314
