Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Mészáros Andor: A cseh tartományok iskoláinak magyarországi diákjai a 19. században
Mészáros Andor: A cseh tartományok iskoláinak magyarországi diákjai a 19. században A cseh és a szlovák kapcsolatok hívei a század derekától a nyelvi, kulturális célok mellett már a politikai együttműködés gondolatát is megfogalmazták. A század második felében pedig létrejött a két ágból álló közös nemzet elképzelése, a csehszlovakizmus koncepciója. E gondolat hívei, különböző tartalommal és intenzitással, etnográfiai, nyelvi5 és történeti6 alapon szerveződő politikai gondolatként a Cseh- és Morvaország, illetve Szilézia területén élő csehek és a magyar állam északi vármegyéiben élő szlovákok összetartozását hirdette. A nemzetébredés koncepciói — akár a csehszláv, akár a csehszlovák - a nemzeti újjászületés, a modern nemzetek születése korszakának termékei voltak.7 A németországi protestáns egyetemeken együtt tanuló szlovák és cseh hallgatók hamar elfogadták ezeket az eszméket, a német területek felé utazó szlovákok már saját szláv kulturális központjukként keresték fel Prágát, a csehek pedig igyekeztek minél intenzívebben bevonni nyelvi mozgalmukba a 5 A nyelvi összetartozás gondolata egyrészt a közös irodalmi nyelven, másrészt a cseh és a szlovák nyelv kapcsolatán alapult. Fontos érv volt, hogy a magyarországi lutheránus szlovákság, az 1610-es zsolnai zsinattól aló. század végi cseh bibliafordítás, az ún. Králicei Biblia nyelvét használta liturgikus nyelvként. Ez az ún. biblikus cseh nyelv a 17. század húszas éveinek végétől, a protestáns cseh menekültek, az exulánsok Magyarországra költözésétől a hazai szlovák evangélikusok irodalmi nyelvévé vált. Használata egészen a 19. század derekáig töretlen maradt. A Étúr által kezdeményezett önálló szlovák irodalmi nyelv 19. század közepén történt kodifikálásával egy időben, elsősorban a prágai egyetemen működő szlovák és cseh nyelvészek, Martin Hattala, Frantisek Pastmek munkássága eredményeképpen pedig megindultak azok a modern nyelvészeti kutatások, amelyek a cseh és a szlovák nyelv rokonságát, viszonyát vizsgálva jutottak el a két nyelv szoros kapcsolatának megállapításáig, sőt a század végén már egy közös, csehszlovák nyelv kidolgozásának ötlete is felmerült. (Käfer István: Magyar szlovákságismeret. Bp. 2012. 55—64.; Mészáros Andor: A cseh exulánsok és nyomdáik Magyarországon. In: Húsz János és a huszitizmus hatása a magyarországi művelődésben. Szerk. Kovács Eszter — Mészáros Andor. Esztergom—Bp. 2017. 91— 95.; Jón Hucko: Cesko-slovenské vzfahy v období slovenského národného obrodenia. In: Pohl’ady na slovenskú politiku. Szerk. Miroslav Peknik. Bratislava 2000. 498—508.) 6 A csehszlovakizmus történed érvrendszerében általában a morva állam 18. században kialakult morvaországi és szlovák történeti hagyománya, a huszita korszak kapcsolatai, a 17. századi protestáns kapcsolatok és a nemzeti megújulás korszakának kapcsolatai szerepeltek. Jó példa erre a gondosan összeállított történelmi érvrendszerre a századfordulón működött Csehszláv Egyletnek (Ceskoslovenská jednota) a Cseh Irodalmi Múzeum Levéltárában található „A cseh-szlovák kapcsolatok ezer éve” (Tisíc let cesko-slovenskych vztahú) címet viselő kéziratos füzete, ami minden bizonnyal az egylet népszerűsítő előadásai kéziratát tartalmazza. Archiv Pamatník Národního Písemnictví (a továbbiakban: PNP), Ceskoslovenská jednota, karton 7. 7 Frantisek Koláf: Sedm tezí ke vzniku a vyvoji ideje jednotného ceskoslovenského národa (do první svétové války). In: Pohl’ady na slovenskú politiku i. m. 493—497. 310
