Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Lengvári István: Az Erzsébet Tudományegyetem oktatói. Kutatási lehetőségek egy új adatbázis kapcsán
Lengvári István: Az Erzsébet Tudományegyetem oktatói Kutatási lehetőségek egy új adatbázis kapcsán Milyen lehetett Pécsett professzornak lenni? — tehetjük fel a kérdést. A visszaemlékezések különféle, egymástól eltérő érzéseket rögzítenek. Thiene- mann Tivadar, irodalomtörténész a bölcsészek közül nem élte meg csapásként pécsi tartózkodását: nemzetközi kapcsolatokat tartott fent, kiadóvállalatot irányított, összekötő kapocs volt a pécsi és a fővárosi tudományos élet között.10 Egészen másként vélekedett az ókortudós Kerényi Károly, aki a „sivár” és „hideg” szavakkal emlékezik vissza az egyetemvárosra. 11 Az első pécsi rektor, a filozófus Halasy-Nagy József visszaemlékezésében hasonlóképpen ír: ,,[A] bölcsészprofesszorok maguk is idegennek érezték Pécset. A vidéki egyetem tanárságában holmi számkivetést láttak.” 12 Utóbbi (mint az első pécsi rektor) az okokat is megpróbálja feltárni: a csekély hallgatói létszám, a kar és az egyetem megszüntetésének veszélye illetve a város értelmiségének közömbössége — jegyzi meg többek között.13 Most még csak kivételesen áll rendelkezésre olyan részletes, az intézményi, tudománypolitikai háttérre, valamint az egyéni lehetőségekre és dilemmákra is kiterjedő részletes vizsgálat, melyet Szeberényi Gábor nyújtott Holub József pécsi középkorász kinevezéséről; felhasználva intézményi levéltári forrásokat és fennmaradt magánlevelezést is.14 Hasonló elemzések a későbbiekben jól árnyalhatják az egyetemi oktatókról kialakított képet, illetve a tudáselitbe való bekerülést. A jogi és orvoskari professzorok esetében kevesebb nyomot találunk panaszra. Óriás Nándor visszaemlékezésében például a külföldi tanulmányutak jelentőségét, a szakmai kapcsolatok bővítését emeli ki. Az Almanach adatbázis is azt mutatja, hogy kivétel nélkül mind a 281 fő járt külföldi tanulmányúton, ebből például 15-en az USA-ban. A szakmai szervezeti tagságok is (melyeket szintén bemutat az adatfelvétel) kiterjedt kapcsolatrendszerekre utalnak. Az biztos, hogy a két világháború közötti pécsi egyetem infrastrukturális helyzete távol állt az ideálistól. A klinikák és az oktatási intézetek elhelyezése ideiglenes volt, és nem sokat javult a harmincas-negyvenes évekre sem. Bár megépült a jogi kar új épülete, jelentősen az sem csökkentette a tanteremhiányt. Szinte minden kar jegyzőkönyveiben félévről-félévre visszatérő probléma 10 "Lengvári István: Thienemann Tivadar az Erzsébet Tudományegyetemen. In: Thiene - mann Tivadar és a mai szaktudományok: írások születése 125. évfordulójára. Szerk.: P. Müller Péter. Pécs 2016. 162-173. 11 Havasréti József: A „Táj” és a „Szellem”: Kerényi Károly és Pécs (1934—1940). In: A város láthatadan mintázata. Pécs városa, mint az emlékezet helye. Szerk.: Havasréti József — K. Horváth Zsolt - Szijártó Zsolt. Bp.-Pécs 2010. 18-48. 12 Halas-Nagy József: Az erkölcsi élet. Kolozsvár-Szeged 2002. 428. 13 uo. 428-430. ' 14 S^eberényi Gábor: Holub József és a Tagányi-könyvtár Pécsre kerülése. Egy „vidéki” történészprofesszori egzisztencia lehetőségfeltételei az 1920-as évek elején. Per Aspera ad Astra. 1, 2014/2, 117-137; 2, 2015/2, 84-102; 3, 2016/1,92-107. 306
