Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)

Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Kissné Bognár Krisztina: A zeneakadémia működése és hallgatói (1875-1919)

3.3. S^árma^ási hely

A beiratkozott hallgatók közel 98%-ának esetében ismert származási helyük és 2266 fő esetében sikerült beazonosítani, hogy a történelmi Magyar- ország melyik megyéjéből, illetve jelentős városából érkezett az akadémiára. A születési helyek alapján a főváros abszolút dominanciája állapítható meg, hiszen 1079 esetben szerepel a kötetekben Budapest megnevezése. A tíz főnél több hallgatót küldő városok sorrendje a következő: Kolozsvár (33), Kassa (30), Arad (29), Pozsony (24), Temesvár (23), Nagyvárad (22), Győr (20), Brassó (19), Pécs (14), Nagyszeben (12), Újvidék (12), Eger (11). Figyelemre méltó tény, hogy a kiemelt városok sorában szereplő összes erdélyi település megtalálható a listában.

A megyék sorát Pest-Pilis-Solt-Kiskun vezeti (73), nyomában három déli/alföldi jár: Csongrád (56), Bács-Bodrog (42), Torontál (37). A Dunántúl képviseletében Fejér (32), Somogy (30), valamint Veszprém (30) megye következik. Az északmagyarországi, felvidéki területek a 20-30 főt küldő közigazgatási egységek sorában jelennek meg: Szatmár (29), Jász-Nagykun-Szolnok (26), Zemplén (26), Hajdú (25), Nyitra (25), Krassó-Szörény (24), Nógrád (24), Zala (22), Szabolcs (21). A legkevesebb hallgatót küldő megyék között erdélyiek és észak-felvidékiek találhatók nagyobb számban.

3.4. Társadalmi megoszlás

Az anyakönyvek alapján a beiratkozások 87%-a esetében (2275 fő) ismert a szülők/gyámok foglakozása. A hallgatók társadalmi helyzetét tekintve az élen két azonos nagyságrendet képviselő csoport található: hivatalnok, tisztviselő (417 fő) és vállalkozó, magánzó (410 fő). A harmadik és negyedik helyen a kereskedők (338 fő), valamint a humán értelmiségi, tanári, ügyvédi állásokat betöltő gondviselők gyermekei találhatók (303 fő, ebből 57 zenetanár). Nagyságrendileg jóval kevesebb diák érkezett iparos, kézműves (184 fő), illetve művész családból (126 fő, ebből a döntő többség, 115 fő zenész). 50—100 fő közötti társadalmi csoportot képviselnek a magántisztviselők, főhivatalnokok, reálértelmiségiek (orvos, gyógyszerész, mérnök). Paraszti, földműves, gazdálkodó háttérrel rendelkező növendékek száma elenyésző a vizsgált időszakban.

Összegzésként megállapítható, hogy a Zeneakadémia működésének első évtizedeit a szervezeti keretek és a képzési lehetőségek folyamatos fejlesztése, bővítése határozta meg. A sajátos tanulmányi rendszer kezdetektől lehetővé tette a nők felvételét, a zenekari hangszerek oktatása, valamint a tanárképzés bevezetése a hallgatói létszám jelentős növekedését eredményezte. A növendékek legnagyobb része ugyanakkor erősen behatárolt földrajzi és társadalmi

Kissné Bognár Krisztina:

A Zeneakadémia működése és hallgatói (1875-1919)

301