Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Kissné Bognár Krisztina: A zeneakadémia működése és hallgatói (1875-1919)
Kissné Bognár Krisztina: A Zeneakadémia működése és hallgatói (1875-1919) ünnepnapokon kívül egyéb szabadnapok is megszakították.9 A hallgatók főtanszakuk óráinak látogatása mellett kötelező melléktárgyakat is tanultak (zongora, zeneelmélet, karének, zenetörténet, zeneesztétika). Két főtanszakot csak a legkiválóbb tehetségű és szorgalmú diákok végezhettek az igazgatóság külön engedélye alapján. A tanulmányi előrehaladást és szorgalmat félévkor az Értesítőben feltüntetett osztályzatok minősítették. A tanévek végén a növendékek többtagú vizsgabizottság előtt adtak számot tudásukról. Az évzáró vizsga minden tárgyból kötelező volt és az egész éves tananyagot magában foglalta. A főtanszak tárgyából szerzett elégtelen osztályzat az intézményből való elbocsátást jelentette, melléktárgyból két sikertelen vizsgát lehetett javítani a következő tanév elején. A tanulmányok sikeres lezárását végbizonyítvány vagy oklevél megszerzése jelentette. „Az akadémiai tanfolyamot végzett oly növendékek, kik legalább az utolsó két osztályt a zeneakadémián töltötték, végbizonyítványt kapnak, ha az egész akadémiai tanfolyamon legalább jeles és a melléktanszakokon legalább jó osztályzatot nyertek.”10 Az akadémiai és operai tanfolyam elvégzése után azok a növendékek, akik az illető tanszak legalább két utolsó osztályát a Zeneakadémián végezték, főtárgyukból kitűnő, melléktárgyakból legalább jeles osztályzatot szereztek, zeneművészi oklevél elnyerésére pályázhattak. A folyamodók négytagú bizottság előtt, előre meghatározott feladatokat teljesítve vizsgáztak. A bírálóbizottság szavazattöbbséggel döntött az oklevél kiadásáról. Az operaénekesek esetében az iskolaév végén tartott nyilvános vizsgán nyújtott teljesítményt az igazgató vezetésével működő bizottság értékelte. A 19. század utolsó évtizedétől zenetanári oklevél megszerzésére is lehetősége volt a növendékeknek. Az 1892-es vizsgálati szabályzat még csak zongoratanári képesítést tett lehetővé, az 1904-ben kelt módosítás szerint már a hegedűsök is pályázhattak az „okleveles zenetanár” címre.11 A zenetanári vizsgálatra a Zeneakadémia zongora, illetve a hegedű tanszakának elvégzése után lehetett jelentkezni. A más intézményekben, vagy esetleg magánúton tanulóknak először a hangszerek akadémiai tanfolyamainak, valamint a tanárképző I. évfolyamának anyagából kellett magánvizsgát tennie. Az előképzettség tekintetében a 20. század első évtizedétől oly módon szigorodtak az elvárások, hogy csak a kitűnő és jeles tanfolyami, illetve magánvizsgálati eredménnyel rendelkezők folyamodhattak a képesítésért. A pályázóknak általános műveltségüket 9 Szünet volt pl. október 4-én, Ferenc József névnapján; november 19-én, Erzsébet királyné emléknapján; március 15-én és április 11-én; a koronázás évfordulóján. Szabályzat 1899. 13-14. 10 A magánének tanfolyam befejezése után végbizonyítványt és oklevelet nem adtak ki, mivel ez a képzés az operai ének előkészítőjeként szolgált. Szabályzat 1899. 16. p. 11 A zenetanár vizsgálatok szabályai a Zeneakadémia szervezeti és szolgálati szabályzatainak függelékében találhatók. Szabályzat 1899. 59-64., Szabályzat 1905. 96— 102. 297
