Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Kelemen Elemér: A középiskolai tanárképzés hazai változásainak jogszabályi háttere (1777-2010)
Kelemen Elemér: A középiskolai tanárképzés hazai változásainak jogszabályi háttere (1777-2010) A tanárképzés törvényi szabályozására, valamint az egyetemi képzés és a tanárképzés összehangolására irányuló erőfeszítések ebben az időszakban az egyetem bölcsészkara részéről folyamatos elutasításra találtak. Átmeneti intézkedések és kisebb, részleges módosítások, mint például a tanárjelöltek egyéves kötelező iskolai gyakorlatáról szóló miniszteri rendelet (1880) születtek ugyan, de a középiskolai tanárképzés egyértelmű szabályozása váratott magára.24 A kérdés átfogó rendezését „a középiskolákról és a%ok tanárainak képesítéséről” szóló 1883. évi XXX. törvény hozta meg, amely rendelkezett a tanári képesítés feltételeiről és az egységes képesítési követelményekről. A törvény értelmében újjászervezték az egyetemiek) középiskolai tanárképző intézetét és a bizottságot (1885), valamint — részletes követelményekkel kiegészítve — módosították a vizsgaszabályzatot is (1888). A tanárjelölteket a fentiek értelmében az egyetemi szakokon folyó tudományos képzésük mellett speciális, tanárképző intézeti előadások hallgatására, valamint - tanári alkalmazásuk feltételeként — a gyakorlógimnáziumban végzett tanítási gyakorlatra kötelezték. Az egyetemi oktatás hagyományos rendje azonban az autonómia jegyében makacsul ellenállt a „szakképzés” igényeinek, az oktatás rendszerességét és módszerességét, valamint a sajátos, pedagógiai szempontok érvényesítését célzó szabályozási törekvéseknek.25 A tanárképzés rendjének részleges újraszabályozása és a középiskolai tanárképző intézet újjászervezése a budapesti tudományegyetemen Eötvös Loránd intézeti igazgatósága, majd elnöksége idején, az 1890-es évek második felében történt meg. Az új szervezeti szabályzat (1899) előírta a szaktudományi bevezető stádiumok tartását, az adott szakhoz tartozó tudományterületek teljes körű, rendszeres és alapos megismerését, a tudományok alapjainak elsajátítását és a tudományos tevékenységben való jártasságot, a tanulmányokkal párhuzamos vagy az azt követő pedagógiai gyakorlatot és a „középiskolai módszeres tanítás elsajátítását”, továbbá valamely modern nyelv „teljes megtanulását”. A tanárképzésben való részvételt állami ösztöndíjjal támogatták.26 A középiskolai hálózat dinamikus fejlődése nyomán előállt tanárhiány enyhítésére és a tanárképzés színvonalának emelése érdekében — Eötvös Loránd kezdeményezésére — a párizsi École Normale Superieure mintájára — 1895-ben miniszteri rendelet hívta életre a Báró Eötvös József Collegiumot, amely több mint fél évszázadon át a magyar szellemi élet egyik meghatározó 178.; A magyar felsőoktatás évszázadai. Szerk. Kardos József. Bp. 2000.; Németh A.: A magyar középiskolai tanárképzés i. m. 2003, 2009; Kelemen Elemér: A középiskola helye és szerepe a modem magyarországi iskolarendszer kialakulásában és fejlődésében. In: A szellemtudományi pedagógia magyar recepciója. Szerk: Németh András. Bp. 2004. 11-42. 24 Lásd 23. jegyz. 25 Uo. 26 Uo. 273
