Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Gazda István: Fizika tankönyvek, műszaki és népszerűsítő fizikák Magyarországon a reformkorban és az abszolutizmus időszakában (1825-1860)
Héjjá Julianna Erika: A közigazgatási tisztviselőkkel szemben támasztott képzési és képesítési előírások 19. századi történetéből akadt postakezelői, állami tanítóképzői, községjegyzői végzettségű, jó részük a polgári iskolai, gimnáziumi osztályokat járta ki és érettségizett. Az útbiztosok jellemzően sikerrel állták ki a vármegye által rendszeresített útbiztosi szakvizsgát, a levéltárnok pedig az Országos Levéltár szaktanfolyamát végezte el. A minél magasabb szintű és sokrétűbb képzettséggel rendelkezők sem földrajzi értelemben, térben, sem az egyes igazgatási ágak, a törvényhatósági és az állami szolgálat közötti választási lehetőségben nem voltak korlátok közé szorítva. Az 1904-es tisztikar legsokoldalúbb felkészültségű munkavállalója az a járási orvos volt, aki egyetemes orvostudori oklevele megszerzésével egy időben középiskolai orvosi és egészségtan tanári végzettséget is szerzett, két éven belül pedig műtői, majd tiszti orvosi vizsgával szélesítette szakismeretét. Az adatfelvétel időpontjában árvaszéki jegyzőként dolgozó Schmidt Iván (1871 — 1957) rendkívül tudatosan építette karrierjét: Budapesten a Röser-féle kereskedelmi iskolában tett érettségi vizsgát, néhány hónapon belül Kolozsvárott abszolválta az államszámviteltant és képzettségének megfelelően — átmeneti időre ugyan — állami szolgálatba szegődött, pénzügyigazgatósági számgyakornok lett. Végül mégis a vármegyénél állapodott meg, egy évtizedig al- majd főszámvevő volt, s párhuzamosan jogi tanulmányokba kezdett és 1903-ban 32 évesen megszerzett állam- és jogtudományi államvizsgával a tarsolyában a minősítési törvény értelmében kvalifikálta magát az árvaszéki jegyzői posztra. A vármegye gyámügyi igazgatási ranglétráját végigjárva árvaszéki ülnökként vonult nyugalomba.17 A dualizmus időszakában a kor változásaira fogékony, sikeres tisztviselő nemcsak folytonos önképzésével, hanem helyváltoztatási készségével, mobilitásával is fokozta érvényesülési lehetőségeit. A hivatalos közlönyben, napilapokban közzétett pályázati hirdetményekre rendszerint élénk érdeklődés mutatkozott, nemcsak helyből, hanem akár több száz kilométer távolságból is. Igaz ugyan, hogy Békés vármegye 1904-ben működő hivatali állománya 65%- ban helyi születésűekből állt, de a közvetlenül határos megyékből, Aradból, Biharból és Jász-Nagykun-Szolnokból származott együttesen további 16%-uk, s voltak a Dunántúl távol eső részeiből is néhányan. A Debrecenben született Szathmáry Sándor előzetes Vas megyei levéltárnoki szolgálat után nyerte el 1892-ben Békés vármegye árvaszéki nyilvántartói állását, amit tíz évig viselt, időközben helyben alapított családot, mégsem találta a helyét, a századforduló táján sorra pályázott meg győri, szatmári, trencséni, tolnai, zalai vagy éppen kassai levéltárnoki, ülnöki és pénzügyigazgatósági álláshelyeket, míg végül Szombathelyen állt munkába, hogy azután rövid idő leforgatása alatt Alsóku17 Schmidt Iván szolgálati és minősítési táblázata 1891-ből és 1903-ból is fennmaradt: MNL BéML IV. B. 407. b. IV. 591/1891; MNL BéML IV. 425. 69. tétel; Személyi iratai között (MNL BéML XIV. 23. Schmidt Iván /1871-1957/ gyulai vármegyei tisztviselő iratai) ugyancsak megtalálhatók iskolai bizonyítványai mellett a vármegyei közszolgálatára vonatkozó dokumentumok is. 224
