Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Gazda István: Fizika tankönyvek, műszaki és népszerűsítő fizikák Magyarországon a reformkorban és az abszolutizmus időszakában (1825-1860)
Héjjá Julianna Erika: A közigazgatási tisztviselőkkel szemben támasztott képzési és képesítési előírások 19. századi történetéből bályrendeletekből pedig éppen ezeknek a megyei álláshelyeknek a megszűnését olvashatjuk ki. A tiszti ügyészeknek, vármegyei főjegyzőknek, árvaszéki elnököknek 1870-től főiskolai, illetve jogvégzettségről kellett számot adniuk, míg a mérnöki, építészeti, tiszti orvosi, állatorvosi állások betöltőinek a szakterületükbe vágó szakképzettséget és gyakorlati időt kellett felmutatniuk. Minden más közigazgatási tisztviselői állásra megválasztható vagy kinevezhető volt úgyszólván minden 22. életévét betöltött büntetlen előéletű magyar állampolgár, aki nem állt csőd vagy bűnvádi kereset alatt (1870. évi XLII. te. 66—67. §). A nemzetiségi egyenjogúságot garantáló törvény értelmében a kinevezendő személyeknek a hivatalos magyar nyelv ismeretén túl bírnia kellett az adott terület népességének nyelvét is (1868. évi XLIV. te. 6., 21., 27. §). Az 1883-ban életbe lépett minősítési törvény legkisebb elméleti követelményként írta elő az állásokra pályázók számára az ügyvédi oklevél megszerzését, a jog- vagy államtudományi doktorátust vagy négy évi jogi tanfolyam elvégzését, államtudományi államvizsga sikeres teljesítésével és a gyakorlati közigazgatási vizsga letételét (1881. évi I. te. 3., 23. §), amelynek rendszeresítésére azonban ötven évet kellett várni, azt csak 1933-ban vezették be.9 A kvalifikációs törvény kritériumrendszere a dualizmus egésze alatt érvényben maradt, csak 1929-ben egészült ki a József Nádor Műegyetemen megszerezhető közgazdaságtudományi doktori oklevéllel.10 A bírósági végrehajtókra, tolmácsokra, szabadalmi és statisztikai hivatali alkalmazottakra vagy éppen a törvényhatósági levéltárnokokra nézve időközben külön, speciális képesítési szabályok születtek.11 Megyei szinten — ismét csak Békésre fókuszálva — az 1883. évi minősítési törvény alapján életbe lépett képesítési követelményekről kijelenthetjük, hogy alapvető változást nem eredményeztek a tisztikar személyi összetételében, főként annak figyelembevételével, hogy a jogszabály a meghatározott idő óta már alkalmazásban állókkal szemben kivételt tett (1881. évi I. te. 34. §). A belügyminiszter által valamennyi törvényhatóság vonatkozásában 1883 végére elrendelt általános tisztújításra Békés vármegyében 1883. december 29-én került sor. Az előzetes várakozásoknak megfelelően a 31 álláshely betöltésekor — a tiszti főügyészi posztjáról lemondott Kertay Zsigmond helyére állított Oláh 9 Henc^ Aurél: Felsőfokú közigazgatási szakemberképzés Magyarországon, 1848—1948. (Dissertationes ex Bibliotheca Univesitatis de Attila József nominatae 3.) Szeged 1981. 43-74. 10 Mártonjjy Károly: Jogi oktatásunk új rendje. Városi Szemle 32. (1946) 452. 11 Az érintett, példaként felhozott jogszabályok: bírósági végrehajtókra nézve: 1871. évi LI. te. 2-3. §, bírósági tolmácsokra: 32942/1873. október 22. sz. igazságügymi- niszteri rendelet 6-12. §, szabadalmi hivatali alkalmazottakra: 1895. évi XXXVII. te. 24., 27-28. §, statisztikai hivatali alkalmazottakra: 548/1895. kereskedelemügyi miniszteri ein. sz. rendelet, törvényhatósági levéltárnokokra: 1881. évi I. te. 13. §. 221