Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 1. Középkor és kora újkor - Robert Offner: Milyen egyetemeket látogattak az erdélyi és magyarországi orvostanhallgatók, illetve azok közép-európai kollégái a 16. században?
Robert Offner: Milyen egyetemeket látogattak az erdélyi és magyarországi orvostanhallgatók, illetve azok közép-európai kollégái aló. században? mindkettő regionális hírnevű orvosi karral rendelkezett, sőt a század második felében Bázelben több neves tudós oktatott (Bauhin, Platter, Zwinger stb.).17 Mindezek ellenére a svájci, illetve a délnyugat-német diákok Bázel mellett szintén Padovát és Bolognát vagy a dél-francia Montpellier híres orvosi iskoláját részesítették előnyben. A Kárpát-medencei medikusok közül csupán Thomas Jordan(us) jutott el Párizs után Montpelüer-be, de doktori fokozatát nem ott, hanem az olcsóbb francia (kálvinista) egyetemen Valence-ban szerezte meg (1562). A német nyelvterületről származó diákcsoport esetében ezen két francia egyetem lényegesen gyakrabban, pontosabban 6 és 4 esetben fordul elő, akárcsak a bajor Ingolstadt (4). Ez a lipcsei egyetemre (6) is érvényes, ami abban a korban a legnagyobb diáklétszámmal jelentkező közkedvelt európai egyetemek közé tartozott a gazdag vásárvárosban, még akkor is, ha legtöbbször nem hosszú ideig, hiszen a létfenntartás ott drága volt. Ami a Kárpát-medencéből származó orvostanhallgatókat illeti, a rangsorban feltüntetett többi egyetemen Krakkótól, Rómától és Párizstól eltekintve (két-két személy) csupán egy-egy immatrikulációról van ismeretünk. Ezek az egyetemek is egyrészt előfordulnak a közép-európai diákcsoportban is: Tübingen, Ingolstadt, Straßburg, Ferrara, de nem mindegyik (Perugia, Altdorf és Pisa) hallgatócsoportban találunk olyan főiskolákat, amelyeken a vizsgált hallgatók közül csupán egy-egy diák immatrikulációja találtatik meg: Erfurt, Heidelberg, Jena, Marburg, Frankfurt/Oder és Zürich. Persze ezek esetében is ritka az, ha valaki ott végezte volna orvosi tanulmányait, mint például Leonhard Fuchs és Wolfgang Lazius Ingolstadtban, illetve Jacob Horst Odera-Frank- fűrtban. A két diákcsoportot összehasonlítva feltűnik, hogy a Kárpát-medencebe- liek összesen 71 immatrikulációja ismert, míg a közép-európai kollégáiknál 95 beiratkozás van regisztrálva. Az egy főre eső egyetemek számaránya tehát 1 : 2,5 illetve 1 : 3,4 az utóbbiak javára nagyobb. Pontos adatok hiányában nincs lehetőségünk az ádagos tanulmányi idő hosszát megállapítani és összehasonlítani, ami érdekes és lényeges lenne. Ami viszont a fokozatszerzések számát illeti, elmondható, hogy az első diákcsoport fele tért haza akadémiai címmel, míg a másik csoportban kevés (4) kivételével, szinte mindegyik (85%) orvosdoktori vagy licentiatusi fokozattal bírt. Ez a különbség ugyan szignifikánsnak tekinthető, de ez abból a tényből is eredhet, hogy a középeurópai orvoscsoportba csak a később is ismertté, sőt híressé vált orvosok Reformierte Kirche in Ungarn im 16,—17. Jahrhundert. Hrsg. András Szabó. Bp. 1999. 154—168.; S%abó Ge\a: Geschichte des ungarischen Coetus an der Universität Wittenberg 1555—1613. @Halle-Wittenberg, Univ., Diss., Halle 1940., Saale 1941.; S^abó András-. Coetus Ungaricus, a wittenbergi magyar diáktársaság 1555—1613. (Humanizmus és reformáció) Bp. 2016. 17 Huttmann, A: Die Studierenden i. m. 147-159. 116
