Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 1. Középkor és kora újkor - Robert Offner: Milyen egyetemeket látogattak az erdélyi és magyarországi orvostanhallgatók, illetve azok közép-európai kollégái a 16. században?
Robert Offner: Milyen egyetemeket látogattak az erdélyi és magyarországi orvostanhallgatók, illetve azok közép-európai kollégái aló. században? Bécs, Lipcse, Wittenberg, Ingolstadt, Straßburg és Párizs.5 Mindezek esetében feltételezhető, hogy főként, de nem kizárólag az utolsó egyetemek lehettek az orvosi tanulmányok és vizsgák, azaz fokozatok megszerzésének helyszínei is. Lényeges változást a negyedik évtizedtől fogva, a reformáció európai szintű elterjedésével egy időben figyelhetünk meg. Erdélyben 1542-től, Brassóból kiindulva terjedt el egy évtized alatt a lutheri reformáció, amelyet helyenként a kálvinista és antitrinitarista (unitárius) hitvallás váltott fel, de a római katolikus, valamint az ortodox egyház továbbra is létezett. Ezért is érthető, hogy a következő feltételezett orvostanhallgató (Balásfi Ferenc) 1545-ben már Wittenberget választotta tanulmányai színhelyéül, legalábbis, ami az előtanulmányokat (artes liberales, avagy később filozófia) illeti. És ez így marad két és fél évtizeden keresztül: Jordan, Purkircher, Marcus, Lemescher, Henisch, Kerzius és Jacobinus mind a lutheri reformáció Odera-menti szülővárosában kezdték el tanulmányaikat és folytatták akadémiai peregrinációjukat rövidebb vagy hosszabb idő után, ha egyáltalán, Európa valamelyik híresebb orvosi karán. Mindenekelőtt a felső-olasz egyetemek: Padova és Bologna, valamint Ferrara, de Pisa, sőt Siena, Róma és Nápoly örvendtek nemzetközi hírnévnek és bírtak nagy vonzerővel. A kolozsvári születésű Thomas Jordan(us) peregrinációja is a Zsámbokiéhoz hasonlóan alakult, ugyanis Wittenberg (1555) után Párizsban filozófiát és medicinát tanul, majd Montpellierbe járt (Guillemus Rondelet és Laurent Joubert diákja), amelynek orvosi fakultása akkoriban Padova és Bologna mellett az orvosi tanulmányok Mekkájának számított, és számos orvostanhallgatót vonzott rövidebb- hosszabb időre e dél-francia szellemi központba. Utána a francia Valenceban szerezte meg — úgymond átutazóban — orvosdoktori címét, majd Bázelban, Zürichben (Conrad Gessner vendége), Padovában (Paolo Grassi és Vittore Trincavelli hallgatója), Bolognában (Ulysse Aldrovandi diákja), Pisában és végül Rómában is medicinát tanult. 1566 kezdetén Bécsben repetái (nosztrifi- káltatja külföldi oklevelét), azaz vizsgázik és az orvosi kar tagja, illetve docense, rövid ideig a császári hadak főorvosa Komáromnál, majd Bécsben folytat orvosi gyakorlatot és 1570-től Morvaország első főorvosa Brünnben, ahol jelentős humanista természettudóssá és orvosi szakíróvá vált.6 Lényeges változás áll be körülbelül 1570-től kezdve. A következő orvostanhallgatók ugyanis már nem Wittenbergben kezdték egyetemjárásukat, hanem egyenesen Padovába mentek: Gyulai, Kovacsóczi, Fíunyadi, Maximus 5 Kapronc^ay Katalin-. Zsámboky János (1531-1584). In: Híres magyar orvosok IV. Szerk. Kapronczay Károly — Vízi E. Szilveszter. Bp. 2003. 17—24. 6 Robert Offner: Neue Daten zur Biographie des Kausenburger Arztes Thomas Jordanus (1540—1586), Epidemiologe, Balneologe und Protomedicus von Mähren. - elfogadva 2017.07.18. Sudhoffs Archiv Zeitschrift für Wissenschaftsgeschichte / Journal for the History of Science and Medicine.; Magyar Lás ffó András: Jordán Tamás (1539-1585). In: Híres magyar orvosok. IV. i. m. 25—28. 108
