Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Hudi József: Takácsi nemesi község társadalma és önigazgatása a 18-19. században - Soós István: Fiume inkorporációja a Magyar Királyságba, 1776-1827

király engedett a tiltakozásnak és a becikkelyezést elhalasztotta. Úgy döntött, hogy amíg erre sor kerül, a várost meghagyja az 1779. évi diplomában rögzített állapotában. Erről tájékoztatta a magyar rendeket 1791. január közepén a diétának küldött leiratában.25 Az 1791:61. te. lényegében rögzítette az 1779. évi diplomában foglaltakat, azaz a Tengermelléket (Littorale) Horvátországba, következésképpen a Magyar Szent Koronába kebelezte, Buccari és Porto-Re privilégiumait ismételten megerősítve.26

Az 1790-es években Erdó'dy János gróf, horvát bán többször is megpróbált a város belügyeibe beavatkozni, de a város akkori kormányzója, Pászthory Sándor minden ilyen kísérletet meghiúsított, arra hivatkozással, hogy Fiume a Magyar Királyságba van bekebelezve. Ezt az álláspontját, még ha az sem közjogilag, sem történetileg nem tekinthető' helytállónak,27 a Magyar Királyi Udvari Kancellária is támogatta.28 Időközben Krajna örökös tartomány rendjei mind történeti, mind közjogi, mind kereskedelmi és élelmezési aggályokat felvetve, maguknak követelték a kikötővárost. Fiume közjogi helyzetének a tisztázására mind a krajnaiak, mind a magyar rendek történeti szakértőket, névszerint Anton Roschmannt és Pray Györgyöt, kértek fel.29 Döntés azonban, elsősorban az udvar gazdaságpolitikai érdekei miatt, tudniillik attól tartva, hogy a kereskedelem a Bécs és Trieszt közötti hegyi útvonaltól Fiume irányába fordul, nem született.

A becikkelyezés kérdését azonban a magyarországi rendek folyamatosan napirenden tartották. Ezt célzó törekvéseiket József főherceg nádor is kezdettől fogva buzgón támogatta.30 Az 1802. évi diétán a rendek sérelmei között helyet kapott Fiume inkorporációjának ügyei, illetve az országhoz csatolása, valamint a tengerparton a katonai fennhatóság alá helyezett egykori Szeverin vármegye ismételt felállítása.31 Ezekben az ügyekben azonban hiába küldtek két ízben is felterjesztést az uralkodóhoz. I. Ferenc egyik leiratában, jóllehet ígéretet tett a két probléma megoldására, de törvényes rendelkezés nem történt. A rendek elsősorban a magyarországi kereskedelem fellendítése miatt sürgették elsősorban Fiume közjogi helyzetének a rendezését. Hiába interveniált Fiume becikkelyezése érdekében a nádor is. Neki csupán annyit sikerült elérnie, hogy megígértette a királlyal, hogy a következő diétán majd a rendek újra napirendre tűzhetik az ügy megvitatását.32

25 Szalay, 1861. 17. p.; Radich, 1883. 160. p.

26 OL N22 Regnicolaris Levéltár (továbbiakban: RL). Archivum regni, nr. 104. lad. KKK. Deputatio reg- nicolaris in commercialibus, 1790-1793. fasc. 9. nr. 73. Lásd erről még: Szalay, 1861. 16-17. p.; Raéki, 1869.83-84. p.; Radich, 1883. 160. p.; Fest, 1920.11. p.; Miskolczy, 1927. 90. p. A törvényt lásd: MTT,

_ 1740-1835. 200-201. p.

27 Lásd erről a bécsi Staatskonferenz álláspontját: Sándor Lipót főherceg nádor iratai, 1790-1795. Bev. és a magy. írta Mályusz Elemér. Bp., 1926. (továbbiakban: Mályusz, 1926.) 342. p. (Magyarorzág újabbkori történetének forrásai)

28 Mályusz, 1926. 685., 689. p

29 Lásd erről bővebben: Szalay, 1861. 17. p.; Kobler, 1896/c. 9-14- p.; Radich, 1883. 161. p.; Miskolczy, 1927. 89. p.

30 József nádor iratai. Kiad., magy. kis. Domanovszky Sándor. 1. köt., 1792-1804. Bp., 1925. (továbbiakban: Domanovszky, 1925.) 407-410., 414- p. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. József nádor élete és iratai; 2.)

31 Domanovszky, 1925. 512-514. p. Lásd erről még: Szalay, 1861. 18. p.; Racki, 1869. 95-98. p.; Radich, 1883.164-165. p.; Fiume, 1912. 73. p.; Fest, 1920. 11-12. p.

32 Domanovszky, 1925. 558. p.