Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Varga J. János: Esterházy Pál telepítései a török kiűzése után Tolna és Somogy vármegyékben
desurak birtokain vármegyeszerte: jobbágytelkenként évente 4 forint cenzust, 6 nap kézirobotot, 5-6 nap igásrobotot, egy-két - akár több vármegyén is áthaladó - hosszúfuvart, továbbá terménykilencedet és sertéstizedet kívántak alattvalóiktól.33 A vármegye benépesülése és gazdasági erejének gyarapodása a növekedő' földesúri terhek ellenére sem torpant meg, amit a hiányos, a tényeket az adócsökkentés érdekében elhallgató falubírák közlésén alapuló 1720. évi országos összeírás tanúsít. A vármegye települései között már nem az egy-öt házból álló falucska a meghatározó (40 darab), hanem a 11-25 épületet számláló közepes méretű helység (90 darab), sőt összeírtak nyolc darab 51-100 portából álló községet is. A feljegyzett 221 település 2882 háztartásának több mint 50%-a kétnyomásos szántógazdálkodást folytatott, azaz bevetették a termőterület felét, a többit ugaron hagyták és legeltették. A 36.214 köblös34 szántóterület 111.151 köböl35 gabonát termett. Szőlője 4854 3/4 kapásra36 terjedt, ahol 18.491 csöbör37 bor termett. A kiterjedt tölgyerdőkben hatalmas sertéscsordákat neveltek. Végül - ha nem is utal számottevő iparosodásra - 20 céh alakult a török utáni első évtizedekben a vármegye területén.38 A fejlődés a szerény számadatok ellenére sem lebecsülendő, és a telepesek erőfeszítése sem, akik a helyi lakosokkal együtt megteremtették az új életkereteket: az 1720. évi összeírás szerint 2652 magyar, 40 német, 66 szlovén és 124 rác család apraja-nagyja lakott itt.39 Somogy vármegye idővel legjelentősebb települése a 17. század első felében - tehát még a török időben - az Esterházy család tulajdonába került Kaposvár volt. A vártartományt egy ideig az ákosházi Sárkány família bírta zálogképpen, amikor Pál nádor 1686 tavaszán visszaváltotta 1000 forintért.40 A legjobbkor, mert november 12-én Badeni Lajos csapatai felszabadították a várat az oszmán uralom alól. Ekkor magyar huszár- és hajdúalakulatokat helyeztek el benne, akik a kamarai jelentés sze33 T. Mérey, 1965. 21. p. 34 Területmérték. Egymástól jelentősen különböző nagyságú területet értettek alatta. A Dunántúlon általában 1 köböl 600 bécsi négyszögöllel, azaz 2157,96 m2-rel volt egyenlő. Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601-1874. Bp., 1990. (továbbiakban: Bogdán, 1990.) 37., 284-289., 356-357., 407-408., 580-581., 585. p. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. IV. Levéltártan és történeti forrástudományok; 6.) 35 Száraz űrmérték. Területenként és időszakonként eltérő mennyiséget értettek alatta. Esetükben valószínűleg a 2 pozsonyi mérővel azonos köbölről van szó, amelynek nagysága 124,16 liter volt. Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig. Bp., 1991. (továbbiakban: Bogdán, 1991.) 43-45., 302-323., 343-344-, 606-609., 611. p. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. IV. Levéltártan és történeti forrástudományok; 7.) 36 Területmérték. Általában a szőlő nagyságának meghatározására használt területmérték, amely helyenként változó és eltérő nagyságú területet jelölt. A leggyakrabban 100 és 300 bécsi négyszögöl, azaz 359,96 és 1079,89 m2 közötti területet értettek alatta. Bogdán, 1990. 37., 281-283., 331-332., 333-334-, 335-338., 340., 407-408., 578-579., 585. p. 3' Híg űrmérték. Területenként meglehetősen eltérő mennyiséget értettek alatta. Esetünkben valószínűleg 41,97 liter nagyságú erdélyi vagy egerszegi csöbröt használták. Bogdán, 1991. 31., 35-39., 157-169., 587-589. p. 38 Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. Történelmi olvasókönyv. Kaposvár, 1967. (továbbiakban: Kanyar, 1967.) 96-97. p. 39 Vargha Károly: Adatok a zselici németek betelepedéséhez. In: A Dunántúl településtörténete, 1767— i 1848. 2/1. köt. Szerk. T. Mérey Klára. Pécs, 1977. 318. p. 40 Szakály Ferenc: Kaposvár a török időkben. In: Kaposvár. Várostörténeti tanulmányok. Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1975. 126-127. p. ■ 64 ■
