Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Varga J. János: Esterházy Pál telepítései a török kiűzése után Tolna és Somogy vármegyékben

vábbá a túlélő magyar nemesi családok közül a Dőryek, a Lengyelek, a Perneszyek, valamint a felszabadító háborúban magukat kitüntető arisztokraták: a Batthyányak, az Esterházyak, a Forgáchok és a Zichyek.3

Közülük az 1687-ben birodalmi hercegi címmel felruházott Esterházy Pál bizonyult az egyik legjelentősebb birtokszerzőnek a tolnai és a somogyi neoaquisticán. Az uralkodó 1696 szeptemberében megtiltotta ugyan a nádornak, hogy beleavatkozzék az újszerzemé- nyi jószágok igazoló eljárásába,4 ám a tiltás nem akadályozhatta meg, hogy a legnagyobb ügybuzgalommal intézze családja régi jószágai - Tolnában az ozorai-tamási uradalom és Simontomya vára, illetve mezőváros, Somogybán a kaposvári domínium és a koppányi birtokrész - visszaigénylését, valamint újak megszerzését. Az Ujszerzeményi Bizottság 1696. november végén kezdett hozzá az Esterházy-birtokok igazolási eljárásához.5 A törvényes öröklés hitelesítése céljából kérte a nádortól a család részletes genealógiai táblázatát, a birtokadományozást, illetve a birtokszerzést igazoló dokumentumokat, valamint a birtokba iktatás tényét rögzítő iratokat.6 A herceg az évekig elhúzódó eljárás során - nemegyszer hiányos vagy hamis iratok felhasználásával és nádori érdemeinek hangsúlyozásával - megőrizte birtokjogát az újszerzeményi területen, az egyetlen Simontomya és tartozékainak kivételével, 7 és az uralkodó a fegyverváltság összegének kifizetését követően, 1702. július 20-án kibocsátotta az erről szóló adománylevelet.8

A nádor 1695-ben, tehát az igazolási eljárás elkezdése előtt 1 esztendővel, létrehozta a családi hitbizományt, amelyet az 1687:9. te. tett lehetővé. A törvény alap- gondolata egy tekintélyes főúri vagyon famíliában történő oszthatatlan és elidegeníthetetlen fenntartása volt, az egymást követő nemzedékek előre meghatározott tagjai számára, amely a család közéleti szereplésének és rangjának megfelelő jövedelem biztosítását célozta.9 Esterházy Pál az elsőszülöttség öröklési elvén (majorátus)10 11 alapuló hitbizományt hozott létre, amelynek része lett a következő években igazolt vagy újonnan megszerzett valamennyi délkelet-dunántúli uradalom, névszerint az ozorai és a dombóvári Tolnában,11 valamint a kaposvári Somogybán.12

3 T. Mérey Klára: A somogyi parasztság útja a feudalizmusból a kapitalizmusba. Bp., 1965. (továbbiakban: T. Mérey, 1965.) 8. p.

4 Soós, 2009. 809. p.

5 Soós, 2009. 814- p.

6 Soós, 2009. 823-824. p.

7 Soós, 2009. 827., 829. p.

8 Soós, 2009. 830. p.

9 Kiss Norbert Péter: Somogyjád. Somogyjád, 2009. 68-69. p.

10 Esterházy Pál (1635-1713) után fia József (1688-1721), majd annak fia Pál Antal (1711-1762) lett a majorátus feje a vizsgált korszakban.

11 Az ozorai uradalom helységei: Ozora, Pincehely, Tamási (mezőváros), Bedeg, Értény, Magyarkeszi, Nagykónyi, Nagyszokoly, Pári, Regöly, Tengőd (falu). A dombóvári uradalom tartozékai: Dombóvár, Döbrököz (mezőváros), Jovánca, Kocsola, Kurd, Nak, Szakály, Szakcs (falu).; Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye, 1710-1720. In: Tanulmányok Tolna megye történetéből. 10. Szerk. K. Balog János. Szekszárd, 1983. (továbbiakban: Szilágyi, 1983.) 61., 64. p.

12 A kaposvári uradalom részei: Kaposvár (mezőváros), Aszaló, Csokonya, Cserénfa, Gyarmat, Istvándi, Kisfalud, Jád, Kislak, Koppány fele részben, Kovácsi, Magyaregres, Pullya, Sántos, Szenna, Szentbalázs, Szentpál, Szomajom, Tótszentpál, Töröcske (falu) vDenna, Deseda, Galambos, Ivánfa, Kaposfő, Kecel, Kis-Jád, Lapa, Márcadó, Metse, Nak, Nádosd, Ó-Telek, Ölle-völgye, Papsára, Pölöske, Rácegres, Ropoly, Szörmőfa, Tótújfalu, Újfalu, Várvíz, Vörösalma (puszta). Csányi Ferenc: Lapok Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1889. 15-16. p.

■ 60 ■