Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Feiszt György: Vas és Zala vármegyék címerének kialakulása
A Magyar Királyi Helytartótanács 1728-ban az ország valamennyi vármegyéjét felszólította, hogy mutassák be pecséthasználatuk engedélyezéséről szóló privilégiumaikat. A leiratra adott válaszában Vas vármegye nem kis öntudattal a következőket írta: . mivel pecsétünk a Helytartótanácsnál sokkal régibb, ezért ne is csodálkozzék, ha arról adománylevelet felmutatni nem tudunk, minthogy pecsétünket három évszázadnál régebben használjuk .. .”.10 11 Egy további évszázadon keresztül nem is volt a gyakorlatban semmiféle változás. A vármegye 1837-ben fogalmazta meg kérelmét, hogy pecsétjének köriratát, a reformkor szellemének megfelelően, magyarra változtathassa. Az uralkodói engedély a következő évben érkezett meg, így 1838 februárjától már a magyar nyelvű pecsétet használtak. Az indoklásban a vas és a vár szimbólumokra vonatkozó, már kifejtett magyarázatot olvasható.11 Ha visszalépve kezdetekhez, és 16. századi nemesekhez hasonlóan, de persze mai szemmel a „Mi legyen az új vármegyei címerben?” kérdésére keressük a választ, elmondható, hogy annak idején a legkézenfekvőbb megoldás született. Mert mi más fejezhetné ki jobban Vas vármegyét, mint ha címerében a „vas és a vár” együtt jelenik meg? Akárki hozta is meg a döntést, értett a szimbólumokhoz. A strucc mint a vas jelképe, természetesen nem lokális jelkép. Jó példa erre Leoben városnak, a stájerországi vasművesség székhelyének a címere, amelyben már a 13. századtól a strucc látható. Itt a madár nemcsak csőrében, de felemelt lábával is patkót tart.12 Hasonló a helyzet itthon is, hiszen a magyarországi lakatos és kovács céhek többségének jelképei között sokszor fordul elő a strucc alakja.13 Vas vármegye címerét azonban nem tekinthetjük egyszerű kópiának. A hagyományos szimbólumon a 16. századi címertervező végrehajtott egy apró, ám mégis lényeges változtatást. A kis különbséget csak alaposabb vizsgálattal vehetjük észre. A vármegyei pecsét vésnöke ugyanis a strucc csőrébe nem patkót, hanem egy kardot helyezett.14 Talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy ezt, a hagyományos szimbólumtól való eltérést a nemesi öntudat motiválta. Érdekes, hogy a strucc csőrében lévő kard Vas vármegye címerének korábbi kutatói közül senkinek sem szúrt szemet. A vármegyei címerrel foglalkozó, gyakran egymást kritizáló heraldikai szakértők sajnos, megelégedtek a kopott typariumok, és az éppen kezükbe kerülő pecsétes iratok vizsgálatával. Alaposabb levéltári kutatással pedig ráakadhattak volna valamelyik jól tanulmányozható, teljes épségben megmaradt pecséttel hitelesített iratra. Ebben az esetben elkerülhető lett volna a címer madaráról és a csőrében tartott tárgyról folytatott, a heraldika presztízsét legkevésbé sem növelő tudálékos vita. *** 10 VaML Vas vármegye nemesi köz- és kisgyú'lésének iratai. Köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvek, 1728-1732. 76. p. 11 http://www.nemzetijelkepek.hu/megye-cimerek-vas.shtml (Megtekintve: 2015. október 27.) „Elnevezését az egykor és ma is jelentősebb nevű városról és a várról nyerte, melyet latinul Castrum Ferreumnak, magyarul Vasvárnak mondanak." Címere: „Propugnaculo Castri Ferreo seu ut alii Portae ferreae a qua Castro etymon avit Struthio in sigillo supeme insidens notatur" A vár vas bástyáján vagy, ahogy mások mondják a Vas kapuján, amelyből a vár névmagyarázata ered egy struccmadár van felül a pecséten a madár csőre egy vas lópatkó középső részét (partem solae equinae ferreae mediam) ragadja meg. Ezért (címere) neve az alapjelentésének mindenben tökéletesen megfelel. 12 http://hu.wikipedia.org/wiki/Leoben (Megtekintve: 2015. október 27.) 13 Nagybákay Péter: A magyarországi céhes kézműipar jelvényei. Bp., 1995. 37. p. (Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai) 14 VaML Szelestei család iratai, 1564. 21. sz. ■ 56 ■
