Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Kenyeres István: A dömösi prépostság koppányi uradalmának összeírása Mohács előtt és a török hódítás időszakában

egyik legjelentősebb dél-dunántúli egyházi birtokkomplexumnak számított.6 7 Sipos Imre Törökkoppányról szóló kiváló helytörténeti munkája részletesen foglalkozik a dömösi prépostság koppányi birtokközpontjának kialakulásával és szerepével. Meggyőzően bizonyítja, hogy itt volt a prépostság legjelentősebb birtokközpontja alapításától kezdve és a dömösi központ 1315. évi Csák Máté számlájára írt elpusztítása után a 14- században jórészt Koppány adhatott helyet a dömösi prépostság tényleges központjának. Sipos véleménye szerint 1433 és 1451 között Dömös mint prépostsági székhely sem működött, hanem Koppány központtal az ekkor adatolható koppányi prépostság töltötte be ezt a szerepet. A dömösi préposti cím és székhely 15. század közepi visszaállítása sem vetette vissza a koppányi prépostsági birtok jelentőségét. A 15. század végén létesíthették Koppány határában a kiterjedt halastavakat, nagy malmokat, amelyek birtokközponti beruházásként létesültek. Sipos a viszonylag kevés régészeti feltárásra és leletre alapozva a ma is álló középkori eredetű gótikus templomhoz csatlakozó jelentős prépostsági építkezéseket is valószínűsített.' A dömösi prépostság jelentőségét, gazdasági erejét jelzi, hogy a banderiátusról (törvény ereje alapján kötelezően kiállítandó magánföldesúri katonaságról) szóló 1498:20. te. megemlíti az egyháziak között a dömösi prépostot, akit 50 lovas kiállítására köteleztek, ugyanannyira, mint a szerémi vagy a nyitrai (ma: Nitra, Szlovákia) püspököt.

A dömösi prépostság önállósága azonban a 15. század végén felszámolásra került. Sipos is megemlítette, hogy a koppányi uradalom a dömösi prépostsággal együtt került 1501-ben a nyitrai püspökséghez.8 Az adomány hátterét a Podmaniczky család levéltárában fennmaradt és Lukinich Imre publikálta forrással tudjuk jobban megvilágítani. Az Egyetemi Könyvtár Kaprinay gyűjteményében megtalálható, 1520. április 24-én kelt, a garamszentbenedeki konvent által Podmaniczky István nyitrai püspök részére kiadott oklevél átírásban tartalmazza azt az oklevelet, amely megvilágítja a dömösi prépostságnak a nyitrai püspök részére történő átengedésének hátterét. Az átírt oklevél Bakócz Tamás esztergomi érsek 1500. május 5-én kelt átirata, amely II. Ulászló király május 1-jén kelt oklevelét tartalmazza. A királyi parancslevél szerint, az uralkodó (Nagy) István moldvai vajda kérésére, Imreffy Mihállyal visszaadatta a Csicsó várára vonatkozó okleveleit az uralkodónak, aki ezért a nyitrai káptalan birtokaival, Hricsóval és Biccsével kárpótolta Imreffyt.9 Azért, hogy a két Trencsén vármegyei várat birtokló nyitrai egyházmegyét ne érje kár, az éppen üresedésben lévő dömösi prépostságot és birtokait minden jogával együtt átadta - az oklevél szerint a dömösi prépostság és birtokai „unio et incorporatio et annexio” útján kerülnek átadásra - a nyitrai püspöknek, Sánkfalvay Antalnak, ezért

6 Engel Pál: Magyarország a középkor végén. Digitális térkép és adatbázis a középkori Magyarország tele- püléseiről. CD-ROM. Bp., 2001. (továbbiakban: Engel, 2001.); Uő: A középkori Dunántúl mint történeti táj. 17. In: Uő: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Szerk. Csukovits Enikő. Bp., 2003. 444. p. (Milleneumi Magyar történelem. Historikusok.)

7 Sipos, 2013. 150-165. p.

8 Sipos, 2013. 164- p.

9 Az ügylet azért nem volt ilyen egyszerű. Hricsó (ma: Hricovské Podhradie, Szlovákia) csak a 13-14. században lehetett a nyitrai püspöké, ezt követően magánkézen volt mindvégig, csakúgy mint Biccse (ma: Bytéa, Szlovákia). Mindkét vár esetén érdemes megemlíteni, hogy a Podmaniczkyak is kaptak rá adományt, de egyik esetben sem tudták ezeket a jogokat érvényesíteni. Mindkét birtok 1500-ban a Szerdahelyi Imreffy család kezére került. Fekete Nagy Antal: Trencsén vármegye. Bp., 1941. 65., 67-68. p. (Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában; 4.)

■ 40 ■