Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Á. Varga László: Adalékok az 1956. évi forradalom utáni megtorlás egy sajátos intézményéhez, a közbiztonsági őrizethez, különös tekintettel Nógrád megyére
NÓGRÁD MEGYEI ADATOK A KÖZBIZTONSÁGI ŐRIZET 1957-1959 KÖZÖTTI IDŐSZAKÁBÓL Az alábbiakban az 5. pontban említett közbiztonsági őrizet (internálás) Nógrád megyei adatai közül 200-at elemzőnk a 1957 és 1959 közötti mindösszesen 409 eset közül. Mivel a közbiztonsági őrizetet 1960 áprilisáig működtette a hatalom, valószínűleg a Nógrád Megyei Ügyészségen megtalálható 409 nógrádi esetnél valamivel több személyt érintett az internálás.18 Ha azonban az évenként internáltak számát tekintetbe vesszük - 1957-ben 311, 1958-ban 61, 1959-ben 37 fő -, a hiányzó, 1960 áprilisáig terjedő időszak a végleges adatokat/arányokat - tekintettel a csökkenő tendenciákra - valószínűleg lényegesen nem módosítja. Az egész országban közbiztonsági őrizet alá vontak számát jelenlegi ismereteink szerint 16.000-18.000 főre lehet becsülni. Ha a középértékét, a 17.000 főt veszünk számításba, akkor Nógrád megye 409 főnyi őrizetese ennek a 2,34%-a volt, míg a vizsgált 200 eset pedig 1,17%-át tette ki. Amennyiben az internáltak számát összevetjük a bírósági eljárás alá vontak számával, megállapíthatjuk, hogy a két büntetési forma során közel azonos számú személy szabadságát vonták meg. A ma rendelkezésre álló adatok szerint a nógrádi illetőségű személyek közül forradalmi tevékenységük miatt megyében 294 főt, megyén kívül pedig 91 főt, vagyis összesen 385 főt állítottak bírósági elé.19 Ennek alapján hozzávetőlegesen. 800 főt lehetett Nógrád megyében azoknak a száma, akiket valamilyen formában, több-kevesebb időre megfosztottak szabadságuktól 1957 és 1960 között. Azt a kérdést, miszerint a 200 fős adatbázisból lehet-e általánosítható megállapításokat levonni, nehéz eldönteni, de annyi bizonyos, hogy mivel hasonló vizsgálatok még sehol sem történtek, az alább kifejtettek valamilyen szinten reprezentatívnak tekinthetők. Természetesen a későbbi vizsgálatok mind Nógrádra, mind pedig az egész országra vonatkozóan nemcsak pontosíthatják ismereteinket, hanem akár érdemben módosíthatják is jelen dolgozat megállapításait. Ugyanakkor reményeink szerint az eddig feldolgozott 200 eset is elegendő példával szolgálhat, és így talán általános következtetések levonására is lehetőséget biztosít. A racionalizálást, illetve az azt követő közbiztonsági őrizetbe vételt jól illusztrálja Faragó László esete. Az eseményt felesége kérvényeiből tudjuk rekonstruálni, amelyekben férje szabadlábra helyezéséért folyamodott.20 E beadványokból megállapítható, hogy előbb őt, azaz a feleséget racionalizálták 1957. január 17-én, mégpedig 13 éves szolgálati idő után, és azóta sem tudott elhelyezkedni. Férjét, aki a salgótarjáni tűzhely18 A Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárában található'közbiztonsági őrizetesek iratai a Balassagyarmati Megyei Főügyészség fondjában találhatók. Az Allambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában az egész országra kiterjedően egészen 1960 áprilisáig fellelhetők a közbiztonsági őrizetesek adatai, de tudomásunk szerint a feldolgozottság jelenlegi szintjén a személyeket nem lehet megyék, azon belül pedig települések szerint számba venni. Az egyes személyekre vonatkozó dossziék viszont jóval több adatot és iratfajtát tartalmaznak, mint a pillanatnyilag Nógrád megye ügyészségi iratai között rendelkezésünkre álló iratok. 19 A bírósági eljárás alá vontak számát jegyzeteim alapján állapítottam meg, amely számokat ugyan nem tekintem véglegesnek, de valószínűleg nincs nagyságrendbeli eltérés a végleges adatoktól. 20 Már 1957. március 19-én panasszal élt a Legfőbb Ügyészség felé, de kérvényét a jogszabály-módosulások miatt leadták a Nógrád Megyei-, illetve a Salgótarjáni Járási Ügyészségnek. Érdemi választ azonban az utóbbi szervektől több mint 2 hónap után sem kapott. Ezért május 28-án ismét kérvényt írt, amelyet már a Balassagyarmaton székelő Nógrád Megyei Ügyészségnek címzett, s ebben kérdezte, hogy történt-e intézkedés a férje ügyében. NML BaMFüir. lg. XX. 5/2-154. Faragó László közbiztonsági őrizete. ■ 354 «
