Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Á. Varga László: Adalékok az 1956. évi forradalom utáni megtorlás egy sajátos intézményéhez, a közbiztonsági őrizethez, különös tekintettel Nógrád megyére
A LESZÁMOLÁST ELŐSEGÍTŐ JOGSZABÁLYOK MEGSZÜLETÉSE5 A forradalom pártján állók a magyar kormány kifejezetten kemény és konfrontativ és álláspontjáról már 1956. december 4-én este értesülhettek a rádió adásából. Ekkor közölték ugyanis a nyilvánossággal a forradalmi bizottságok és más hasonló elnevezésű társadalmi szervek megszüntetésé... ”-ró'l szóló kormánydöntést.6 Bár a rendelkezés csak december 8-án jelent meg a hivatalos lapban,7 egyes forradalmi szervek már a rádióadást követően beszüntették tevékenységüket.8 A hatalom végül úgy döntött, hogy fegyveresen is hozzákezd a forradalom felszámolásához. Eldördültek az első sortüzek: Tatabányán december 7-én, Salgótarjánban 8-án, Egerben pedig 12-én lőttek a tömegbe a Kádárkormány karhatalmistái (pufajkások), illetve az őket támogató szovjet egységek. Ezt követően és egymással párhozamosan Kádárék a megtorlás formáinak számtalan, gyakran egymásra épülő eszközét alkalmazták. Többek között rendelkeztek a rögtönítélő bíráskodásról, amelynek során katonai bíróságok jártak el9 10 11 a fegyvertartásról, 10 a gyűlések és felvonulások engedélyhez kötéséről,11 a gyorsított büntető eljárásról,12 majd a kitiltásról és rendőrhatósági felügyelet alá helyezésről,13 és ami témánk szempontjából a legfontosabb: megjelent, és december 13-án már hatályba is lépett a köz- biztonsági őrizetbe vételt elrendelő törvényerejű rendelet.14 Közben, december 10-én 5 Gyakorlatilag az első, a forradalmárokkal szemben is alkalmazható jogszabálynak az 1956. november 12-én megjelent 1956. évi 22. számú törvényerejű rendeletet tekinthetjük, amely alapján gyorsított bűnvádi eljárást lehetett alkalmazni gyilkosság, szándékos emberölés, rablás, fosztogatás és fegyverrejtegetés esetében. E jogszabályt az 1957. január 15-én kihirdetett 1957. évi 4- számú törvényerejű rendeletet helyezte hatályon kívül, amelynek hatályát már kiterjesztették az államellenes bűncselekményekre is. A gyorsított eljárás során öttagú népbírósági különtanács járt el. Később, csak 1957. április 6-án hozták létre a Legfelsőbb Bíróságon is a különtanácsot. Lásd az 1957. évi 25. számú törvényerejű rendeletet. = Trhgy., 1957. 171-172. p. 6 A Kormány határozata meghozatalában jelentős szerepet játszhatott az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának december 2-án és 3-án született, a forradalmat elítélő határozata, illetve gyorsíthatta a döntést többek között az is, hogy a Nógrád megyei munkástanács felhívására december 3-án reggel 7 órától 48 órás sztrájk kezdődött a megye üzemeiben, gyáraiban, bányáiban, de főleg a Salgótarjáni Iparmedencében. A követelés egyik pontja az volt, hogy a Salgótarjánban és Balassagyarmaton székelő tiszti különítményeket oszlassák fel, és csak a munkástanácsok által megbízhatónak tekintett személyekből állítsák fel a rendfenntartó erőket. Lásd: Á. Varga László - Pásztor Cecília: Az 1956-os forradalom Nógrádi megyei okmánytára 11/2., 1956. november 14.-1957. január 16. Salgótarján, 2002. (továbbiakban: Á. Varga-Pásztor, 2002.) 582 p. Konkrétan a 437-, 439. és 443. dokumentumok foglalkoznak a sztrájkkal. Á. Varga-Pásztor, 2002. 205-206., 310-311., 324-325. p. Hatással lehetett továbbá a kormány döntésére a december 4-ei fővárosi több ezer fős nőtüntetés is. 7 Lásd a 17/1956. (XII. 8.) számú kormányhatározatot. Magyar Közlöny, 1956. dec. 8. 589. p 8 A Balassagyarmati Járási és Városi Forradalmi Tanács december 5-én jelenti be megszűnéséit, egyben felszólítva a járás községeiben működő forradalmi tanácsokat is, hogy oszlassák fel magukat. A. Varga- Pásztor, 2002. 347-348. p. 451. dokumentum és annak 510-511. lábjegyzete. 9 Lásd az 1956. évi 28. számú törvényerejű rendeletet. = Trhgy., 1956. 66. p. 10 Lásd az 1956. évi 29. számú törvényerejű rendeletet. = Trhgy., 1956. 66-67. p. 11 Lásd az 1956. évi 30. számú törvényerejű rendeletet. Aki például megszegte a törvényerejű rendelet 5. §-a (2) bekezdését, az „Bűntettet követ el és 1 évig terjedő börtönnel büntetendő..Az 1956. évi 30. számú törvényerejű rendelet 1956. december 12-én lépett hatályba, majd az 1957. január 12-től hatályos 1957. évi 2. számú törvényerejű rendelet a jogszabály érvényét 1957. március 31-ig meghosszabbította, törvényerejű rendeletet. = Trhgy., 1956. 67. p., 1957. 141. p. 12 Lásd az 1957. évi 4. számú törvényerejű rendeletet. = Trhgy., 1957. 141-142. p. 13 Lásd az 1/1957. (III. 19.) BM számú rendeletet. = Trhgy., 1957.377. p. 14 Lásd a közbiztonsági őrizet bevezetéséről szóló 1956. évi 31. számú törvényerejű rendeletet, amelyet december 13-én hirdettek ki. Ennek 4. §-a szerint „... az őrizetet nyomban meg kell szüntetni, ha azok az okok, amelyek elrendelésének alapjául szolgálnak, megszűntek. Az őrizet leghosszabb tartalma azonban a hat hónapi időtartamot nem haladhatja meg." Trhgy., 1956. 67-68. p. Az őrizetbe vett személy ügyét a 4. § értelmében a legfőbb ügyész az őrizetbe vételtől számított harminc napon belül felülvizsgálta. Ha az őrizet feltételei nem álltak fenn, vagy megszűntek, nyomban intézkednie kellett annak megszüntetése iránt. ■ 352 «
