Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Tar Ferenc: Adalékok a zalai politikai elit történetéhez, 1945-1990

Természetesen jónéhány politikai vezetők voltak országgyűlési képviselő, de a helyi társadalomban fontos szerepük jutott nekik. A két nagyváros - Nagykanizsa és Zalaegerszeg - nagytekintélyű tanácselnöke, Mózes Pál (1968-1989) és Kustos Lajos (1967-1990) meghatározó személyiség volt a megyében. Említést érdemelnek ugyanakkor azok a személyek, akik több településnek is vezetői voltak: Földes István (Keszthely, Zalaszentgrót), Horváth József (Nova, Csesztreg, Lenti) és Csécs Csaba (Zalaapáti, Zalaszentgrót).

Hasonlóképpen több olyan településvezető is tevékenykedett Zala megyében, akik hosszú időn keresztül vezették falujukat, városukat, sőt a rendszerváltás után is megmaradtak a közösség élén. Ebbe a kategóriába sorolható Horváth József (Lenti), Rostonics László (Letenye), Szirtes Lajos (Zalakaros), Szabó Vendel (Sármellék) és Szép Ferenc (Bázakerettye). Egyértelműen állítható, hogy ők is fontos, sőt meghatározó fontos szerepet játszottak településük fejlődésében.

Az 1980-as évek közepétől Keszthely és a megye megkerülhetetlen személyisége volt a Budapestről Keszthelyre, a Helikon Kastélymúzeum élére visszatért Czoma László, aki hamar aktivizálta magát a politikai életben. A fővárosban szerzett tapasztalatainak és kapcsolatainak köszönhetően eredményesen kapcsolódott be a helyi közéletbe. Személye országosan is ismert lett, hiszen a keszthelyi körzetben miatta két választás volt. 1985-ben Czoma jelölté válása után a korábbi képviselő, Végh György egyetemi tanár és a szintén a Hazafias Népfront által jelölt hévízi körzeti orvos, Szendrődi Miklós visszalépett. A következő év februárjában ellenfele a keszthelyi tanácselnök, Tóth István volt. Czoma akkor is, és a későbbiek során is győztesen került ki a politikai küzdelemből.14

Általánosságban elmondható, hogy az 1989-ben és 1990-ben bekövetkezett változások a nagyobb településeken egyértelműen a politikai elit kicserélődését eredményezték. A kisebb településekre inkább volt jellemző a folytonosság. A korábban említett tanácselnökök - nyilván munkájukkal és személyiségükkel - kiérdemelték a helyi közösség további bizalmát. Szabályt erősítő kivételnek talán csak Czoma László bizonyult, aki a rendszerváltás után is évekig megtalálta helyét a teljesen átalakult és megváltozott politikai közegben.

14 Oláh Miklós: A helyi társadalom Keszthelyen. Kísérlet a formális és az informális hatalmi szféra megragadására az 1985-ös országgyűlési képviselőválasztások tükrében. Szakdolgozat. Bp., 1988. 10-22. p.; A. Gergely András: A pártállam varázstalanítása. Bp., 1991. 101-110. p.

■ 330 ■