Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon, 1945-1950
zott jogfosztó, jogkorlátozó intézkedések, majd kitelepítésük megkezdése félelmet idézett elő a délszláv7, szlovák és román lakosság körében is, ami nem ösztönzött a nemzeti közösséghez tartozás nyílt vállalására. Éppen ezen okok miatt nem járt eredménnyel - a délszláv vezetők és a SZEB jugoszláv missziója által - a magyar kormánytól részben kikényszerített, 1946 februárjában végrehajtott külön délszláv összeírás sem, ugyanis az összeírok a közösség vezetői és a SZEB által vizionált többszázezres létszám töredékét regisztrálták csupán.8 Úgyszintén a délszláv közösség vezetői és a SZEB nyomására született meg az az 1946 elején kiadott szabályozás, amely a kisebb osztálylétszámok engedélyezése révén könnyítést, az aktív szülői kezdeményezés eltörlése révén pedig a félelem oldását remélte elérni, míg az anyanyelven való továbbtanulás lehetőségének biztosításával perspektívát kínált. Mindez azonban a németek kitelepítésének, a szlovákiai magyarok üldözésének és az iskolahálózat teljes átalakításának idején elégtelennek bizonyult állam és állampolgára közötti, alapvető bizalom helyreállítására. A Művelődési Minisztérium Nemzetiségi Osztálya 1950 első felében több összefoglaló dokumentumot is készített a nemzetiségi oktatás addig elért eredményeiről, tapasztalatairól.9 Az 1950. március 21-én készült átfogó jelentés bevezető soraiban önkritikusan állapították meg a teljes eredménytelenséget: „A nemzetiségi oktatás joga a felszabadulást követő esztendőkben formális volt. Pozitív rendelkezések voltak, azonban nem történt gondoskodás e rendelkezések végrehajtásáról. A nemzetiségi oktatás területén fennálló nehézségek leküzdésére a minisztérium jóformán semmit sem tett.’’10 11 Az kialakult helyzetet egyrészt a nemzetiségek körében uralkodó félelemmel, amelyet részben a Horthy-korszak nemzetiségpolitikájával, részben a „... kitelepítések kapcsán terjesztett reakciós hírverés .. .”n-sel, másrészt pedig azzal magyaráztak, hogy „... Magyarországon a nemzetiségek szigeteken, nem egységes tömbben élnek, döntő többségükben kétnyelvűek, anyanyelvűk nem fejlődött, kis szókinccsel rendelkeznek, úgyhogy a nemzetiségi lakosság nagy része nem érti az irodalmi nyelvet .. .”.12 Nem állt rendelkezésre megfelelő számú és képzettségű óvónő és tanító 7 A dokumentumokban a szerb, horvát, szlovén közösség megnevezésére az 1950-es évek végéig a „délszláv”, majd az 1960-as évek elejétől a szerb-horvát és szlovén elnevezést használták. A fogalomhasználat nyilvánvalóan a politikai instrumentalizáció eszköze volt. Tanulmányomban arra törekedtem, hogy azokban az esetekben, amikor megállapítható, hogy mely közösségről van szó, azt megnevezzem, egyébként átvettem a dokumentumok fogalomhasználatát. 8 Erre vonatkozóan bővebben lásd: Föglein Gizella: A magyarországi délszlávok érdekérvényesítő igényei és a közoktatásügyi kormányzat, 1945-1946. In: Magyar-szerb kapcsolatok a történelemben 2001-ig. Szerk. Batkó János, Majdán János. Baja, 2011. 27-41. p.; Tóth Ágnes: Adatok az 1946-os magyarországi délszláv összeírás történetéhez. In: Bács-Kiskun megye múltjából. 14. Szerk. Iványosi-Szabó Tibor, Tóth Ágnes. Kecskemét, 1998. 285-336. p. 9 A minisztérium különböző testületéi megtárgyalták a Művelődési Minisztérium Nemzetiségi Osztály 1950. március 21-i összefoglaló jelentését. Lásd: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban: OL) Művelődési Minisztérium Nemzetiségi Osztály iratai, (1943) 1957-1973. (továbbiakban: MMNOir. 35. tétel.) Alapvetően az abban tett megállapításokat fogadták el. Közli: Pártállam és nemzetiségek, 1950— 1973. Összeáll., jegyz. és bev. Tóth Ágnes. Kecskemét, 2003. (továbbiakban: Tóth, 2003.) 23-34- p. Lásd még: OL Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Kollégiumi értekezletek jegyzőkönyvei, 1949- 1951. 1950. április 6-i értekezlet. Előterjesztés a nemzetiségi oktatás eddigi eredményeinek kiértékeléséről, a további feladatok meghatározásáról.; 1950. június 3-i értekezlet. Előterjesztés a nemzetiségi oktatás továbbfejlesztéséről. 10 OL MMNOir. 35. tétel. 1950. március 21-i összefoglaló jelentés. Közli: Tóth, 2003. 23-34. p. Az alábbiakban e dokumentum megállapításait foglalom össze. 11 OL MMNOir. 35. tétel. 1950. március 21-i összefoglaló jelentés. Közli: Tóth, 2003. 24- p. 12 OL MMNOir. 35. tétel. 1950. március 21-i összefoglaló jelentés. Közli: Tóth, 2003. 23. p. ■ 321 ■
