Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon, 1945-1950
NEMZETISÉGI OKTATÁS MAGYARORSZÁGON, 1945-1950 ■ Tóth Ágnes M agyarországon a 2. világháborút követó'en már 1945 őszén megkezdődött a nemzetiségi oktatás újjászervezésének szabályozása.1 Az 1945 októberében közzétett rendeletek azonban utalást sem tettek a korábban működő iskolahálózatra, a tanítás tartalmi elemeire, működésének értékelésére,* 2 és koncepcionálisan visszatértek az 1920-as évek gyakorlatához. Szülői kérésre két iskolatípus megszervezésére volt lehetőség: 1.) Az A típusúra - amelyben valamennyi tantárgyat, kivéve a magyar nyelv és irodalmat - anyanyelven oktatták, 2.) A C típusúra - amelyben az anyanyelvet rendes, vagy külön tantárgyként heti néhány órában tanították.3 A két típus merőben eltérő nyelvi felkészültséget és ismereteket kívánt meg. Utóbbi koncepció abból indult ki, hogy a kisebbségi közösségek egy része kiválóan beszéli anyanyelvét, így képes arra, hogy anyanyelvén tanuljon, míg másik része egyáltalán nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben rendelkezik nyelvi kompetenciákkal, így számukra az anyanyelv elsajátítását kell biztosítani. Figyelmen kívül hagyta tehát a kisebbségi közösségek sok szempontú nyelvi tagoltságát, nyelvhasználatát és azt a tényt, hogy általában nem az irodalmi nyelvet beszélték. így a tannyelvű iskolákban még azoknak a gyerekeknek is, akik anyanyelvükön jól tudtak, előbb az irodalmi nyelv, és nem a szaktantárgyi információk elsajátítására kellett összpontosítaniuk. Az a tény pedig, hogy anyanyelvű gimnáziumban vagy szakiskolában való továbbtanulásra nem kínálkozott lehetőség, már az általános iskolában a nyelv-tanító típus választására ösztönzött. Sok bírálat érte e szabályozást a szlovák és a délszláv vezetők részéről azért is, mert nem alapvető jogként, csupán a szülők külön kérésére tette lehetővé a nemzetiségek anyanyelven törtéjelen tanulmányban az 1945 és 1950 közötti időszakra vonatkozó szabályozást és annak gyakorlati megvalósítását csak összefoglalóan, a folyamat szempontjából fontos elemeit érintjük. Ennek részletes ismertetését lásd: Föglein Gizella: A magyarországi nemzetiségek és alsó fokú oktatásuk állami szabályozása, 1945-1985. Bp., 2006. 57-88. p. (Politikatörténeti füzetek; 23.); Uő: Nemzetiségi oktatás Magyarországon a koalíciós években, 1945-1948. = Új Pedagógiai Szemle, 2004. 4-5. sz. 156-165. p. 2 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 10.030/1945. ME számú rendelete a nemzetiséghez tartozó tanulók nemzetiségi oktatása tárgyában. = Magyar Közlöny (továbbiakban: MK), 1945. 164. sz. 3. p. A fentebbi rendelet végrehajtását szabályozó Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 68.800/1945 rendelete. = MK, 1945. 168. sz. 13-16. p. 3 A 110.478/1923. ME számú rendelet értelmében a nemzetiségi elemi népiskoláknak három különböző típusát -А, В és C - alakították ki. Az A típusú iskolában a magyar nyelvet csupán rendes, kötelező tantárgyként tanították, míg az oktatás nyelve az illető nemzetiség nyelve volt. А В típusú, kisebbségi és vegyes tanítási nyelvűben mintegy fele-fele arányban kellett tanítani a tantárgyakat az illető nemzetiség nyelvén, illetve magyarul, míg a C típusú iskolák tannyelve a magyar volt, s a nemzetiségi nyelvet csupán kötelező tantárgyként oktatták. Az A típusú iskolákat anyanyelvű, vagy tannyelvű, а В típusúakat vegyes tanítási nyelvű, míg a C tí- pusúakat nyelvoktató iskoláknak nevezték. Nem konzekvens a dokumentumok fogalomhasználata az A típusú iskolák esetében, amelyet tannyelvűnek, anyanyelvinek és anyanyelvűnek is neveznek. A tanulmányban én az „anyanyelvi” fogalmat a nemzetiségi - tehát nyelvoktató és tannyelvű együttesen - intézményhálózat megnevezésére használom. ■ 319 ■ T
