Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Káli Csaba: Egy zalai párttitkár jelentése 1945-ből
letek tagjainak pártok közötti aránymegosztásának alapját az adott párt tagjainak száma képezte, mivel bármilyen választás híján ebben látták a társadalmi beágyazottság, illetve elfogadottság fokmérőjét. A pártok között emiatt óriási verseny alakult ki a taglétszám és ezzel összefüggésben a vélt társadalmi elfogadottság növelése érdekében. Mivel jelen dokumentum az első komoly társadalmi megmérettetés, vagyis az 1945. november 4-én lezajlott nemzetgyűlési választások után készült, tanúi lehetünk annak a sokkszerű csalódásnak, amelyet a kudarcként megélt választási eredmény okozott a párt vezetőségében. A beszámoló következő fontos eleme a párt és a helyi közigazgatás viszonyára világít rá. A kommunista párt hataloméhségének egyik markáns célpontja volt a közigazgatás. A titkári beszámolókban, ahogy ebben is, rendre visszatérő motívum a párt közigazgatásban való alulreprezentáltsága, ezzel párhuzamosan, a potenciális terjeszkedési pontok felderítése és cselekvési javaslatok megtétele. Ugyanitt fontos adalékokat kapunk a koalíciós partnerek és szatellit jellegű szervezetek belső viszonyairól is. Természetesen ezekre az információkra az Ellenérdekeltség vagy más aspirációk miatt erős forráskritikával kell tekinteni, de a közölt irat is példát szolgáltat arra, hogy egyes, az országos köztörténet sztereotípiává víjlt elemeit helyi szinten mindig árnyalni szükséges. Forrásunk zárórésze égj? nagyon érdekes és bonyolult kapcsolatrendszert, nevezetesen a párt és a zsidóság viszonyát boncolgatja, mégpedig egy sajátos perspektívából. Ez a később tabusított viszorjyrendszer ekkor még teljesen nyíltan bukkan fel az iratokban, értékes adalékkal szolgálva a társadalom-, azon belül a mentalitástörténethez. A dokumentumot az ofykor értelemzavaró központozások és gépelési hibák javítása mellett, eredeti tagoltságában, szöveghűen közöljük, felhívva a figyelmet a fogalmazási hibákra. Kelemen Béla városi párttitkár jelentése a Magyar Kommunista Párt nagykanizsai szervezetének 1945. október és november 15. között végzett munkájáról Nagykanizsa, 1945. november 15. „JELENTÉS Titkári jelentés a Nagykanizsai Kommunista Párt Szervezetéről. Az [1945.] október 1-november 15. [között] végzett munkáról A Nagykanizsai városi titkár jelenti a megyei és a területi bizottságnak,1 hogy a helyi városi pártszervezet taglétszáma a következő: 1044■ Ebből a vasutas párttagság létszáma 425. Megállapítást nyert az, hogy az október 1 -én jelentett taglétszám nem felelt meg a valóságnak, mert tüzetesen átvizsgáltam a könyveket és megállapítottam hogy egyesek 3-4 szer is szerepeltek a nyilvántartásban. A belépési nyilatkozatok kezelőit terheli először a felelősség, mert az október 1-én jelentett taglétszám megállapításakor ők jelentették, hogy az 1600-as taglétszám meg van csak nincs még feldolgozva. Ezzel szándékosan félre lettem vezetve én is és rajtam 1 A Magyar Kommunista Párt Zala Megyei Bizottsága. Ennek felettes szerve, a területi bizottság, Vas és Zala megyékre terjedt ki, Szombathely székhellyel. A Központi Vezetőség 1945. december 15-én meghozott határozatával a területi bizottság megszűnt, így a megyei bizottságok közvetlenül a Központi Vezetőség alá kerültek. ■ 306 ■
