Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Molnár András: Egy zalai néptanító történelmi emlékei. Bősze József tartalékos hadnagy fényképei az észak-erdélyi bevonulásról
sereg a főerőktől délre, a magyar haderő jobbszárnyán vonult fel a román határra. Eredeti feladata az volt, hogy biztosítsa a Fehér-Köröstől délre húzódó határszakaszt, egyidejűleg pedig indítson támadást a Sebes-Köröstől délre, és a román Carol-vonal erődjeinek megkerülésével foglalja el Nagyváradot4 (ma: Oradea, Románia). Július közepétől a 47/Ш. zászlóalj honvédjei is a Derecskéhez közeli elhelyezési körletükben folytatták demonstratív felkészülésüket Erdély birtokbavételére. A III. hadtest parancsnoksága a légi felderítés adatai alapján Hajdúbagos mellett felépíttette a 9. önálló gyalogdandárral szembeni román erődrendszer mását, vizesárkokkal és drótakadályokkal. Bősze József százada szintén itt gyakorolta az árkokon való átkelést és a román kiserődök leküzdését, majd éleslövészetet is tartott e terepen.5 (A 2. számú kép itt, a hajdúbagosi gyakorlótéren, 1940 augusztusában készült a lóháton ülő Bősze József tartalékos hadnagyról, valamint a mögötte sorakozó századáról. Innen és ugyanebből az időszakból származhat a 3. számú kép is, amelyen a századparancsnok - a középső sorban jobbszélen - a katonái között ülve ebédel a gyakorlat szünetében.) Dr. Pais János tartalékos hadnagy, a 47/III. zászlóalj rohamosztagának parancsnoka így emlékezett a Hajdúbagos térségében végrehajtott gyakorlatokra: „1940. augusztus végének egyik napján Hosszúpályiban volt egy »éles« támadási gyakorbt, amikor a tüzérség is élessel lőtte a gyeptéglából készített, a trianoni határon lévő román kísérőd utánzatokat. Mi, a gyalogság tüzérségi támogatás mellett szintén »éles« támadást hajtottunk végre a kiserődök ellen. Mint parancsnok, legelöl szökelltem a tüzérségi lövedékek becsapódása után a cél felé. Rohamtávolságra érve felmutattam a kézigránátot, mire a legénység - az utolsó lövések után - velem egy időben eldobta kézigránátját a kiserődökre, illetve azok felé. ”6 A gyakorlatok végeztével a zalaegerszegi 47/III. zászlóalj katonái is várták a támadási parancsot, és annak előkészületeként délnyugati irányba, Vésztő környékére csoportosították át őket. A román légifelderítés miatt éjjelente hajtották végre a meneteket. Nappal senki sem hagyhatta el a szálláskörletét, a járműveket fészerek alá állították, a honvédek pedig lombok alá rejtőztek.7 A fegyveres összecsapásra mégsem került sor, mert Magyarország Romániával szembeni területi követeléseit német nyomásra, diplomáciai úton sikerült részben kielégíteni. 1940. augusztus 30-án Bécsben megszületett a Németország és Olaszország külügyminiszterei által vezetett döntőbíróság ítélete. Az úgynevezett „második bécsi döntés” értelmében az 1920-ban elcsatolt erdélyi területek mintegy egyharmada, Észak- Erdély Nagyváraddal, Kolozsvárral (ma: Cluj-Napoca, Románia) és a Székelyfölddel ismét Magyarországé lett. A honvédség alakulatai e döntés alapján szeptember 5. és 4 Szabi) Péter: A zalai honvéd alakulatok a második világháborúban és az azt megelőző években, 1938- 1945. In: Hadtörténelmi tanulmányok. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg, 1995. (továbbiakban: Szabó, 1995.) 297. p. (Zalaigyűjtemény; 36/1 ,);lllésfalviPéter-Szabó Péter-SzámvéberNorbert: Erdély a hadak útján, 1940-1944. Nagykovácsi, 2005. (továbbiakban: Illésfalvi - Szabó - Számvéber, 2005.) 7-12. p.; Illésfalvi Péter - Szabó Péter: Erdélyi bevonulás, 1940. Bárót, 2010. (továbbiakban: Illésfalvi - Szabó, 2010.) 10-25. p. 5 Hadtörténelmi Levéltár (továbbiakban: HL) Tanulmánygyűjtemény 3184. Péchy György: Csapattiszt voltam a magyar királyi honvédségben. Gépelt kézirat. [Bp., 1987.] (továbbiakban: Tgy. 3184.) 24- p.; Szabó, 1995. 291. p.; Illésfalvi - Szabó - Számvéber, 2005. 11. p.; Illésfalvi - Szabó, 2010. 45. p. 6 Pais János: Életem története. Gépelt kézirat. [Nagykanizsa, 1999.] Fia, Pais János birtokában, Nagykanizsán, (továbbiakban: Pais, 1999.) 59-60. p. 7 HL Tgy. 3184. 24. p.; Szabó, 1995. 297. p.; Illésfalvi - Szabó - Számvéber, 2005. 11. p.; Illésfalvi - Szabó, 2010.45. p. ■ 290 ■
