Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Michael Hess: "Milyen sok még kiaknázatlan lehetőség rejlik e termékeny földben, milyen sok kihasználatlan erő van lakosaiban." Egy iskolai kirándulás Burgenlandban 1929-ben
1. kép A „nagymamát” és a fiát körbeveszi a tanulók csoportja jelenleg hallatlanul termékeny, azonban nagymama idejében még jobb lehetett. Akkoriban a bor még voltaképp munka nélkül termett. Szüret idején csak le kellett szedni a szőlőfürtöket. Generációról generációra ugyanazon a tőkén termett évről évre a híres neusiedlersee-i bor. Manapság azonban már nem sikerül ez- Tízszer annyi munka ellenére egyre gyengébb a termés. Napjainkban a tőkék csak legfeljebb 12-15 évig maradnak fenn, ezt kővetően a talajt fél méter mélyen fel kell ásni és újra kell telepíteni a szőlőt, és nem a nagymama korából ismert tőkét, hanem egy külön erre a célra termesztett ellenálló fajtát, amelynél minden egyes vesszőt be kell oltani. A mi nagymamánk még átélte, amikor egyetlen nyár alatt az egész szőlőhegy teljesen a pusztulás martaléka lett. Borzasztó lehetett. Senki sem tudta, hogy mire volt ez visz- szavezethető, minden munka hiábavaló volt, nem termett több bor már. Sok szorgalommal, évek során kellett mindent újra felépíteni, amit a filoxéra egy nyár során tönkre tett. Európa addig nem ismerte ezt a kártevőt. 1874-ben hurcolták be először amerikai tőkékkel, pusztító hatását először Bonn-nál figyelték meg, és hamarosan egész Európát megfertőzte. A termékeny talaj ugyanaz maradt, ugyanaz az eső esik, mint 60 évvel ezelőtt, ugyanaz a nap süt, és mégis a szőlő más, rosszabb lett. Mindez a kedves nagymamának nem fér a fejébe. Valami mégiscsak okozhatja ezt! Igen, a levegő! A levegő már nem olyan jó, mint korábban volt. A vasút, a villamosság, az autók - az ördög művei -, csak a levegőn múlhat minden! Persze korunkban minden rosszabb lett. Nézzenek ide! Létezik még ilyen anyag manapság? És megmutatja nekünk a kabátkát, amelyet éppen most akar megfoltozni. Igaza van, talán már az édesanyja is viselte ezt a fűzőt. Nagymamám bő templomba járó kabátjára kell gondolnom, amelyik ugyanígy szépen csillogott, amikor látogatóba voltam nála és elmehettem vele a templomba. Egyszer teljesen eltűnt a tóból a sok víz. Nagyon fiatal volt a mi nagymamánk még akkortájt, a víz nem is akart visszatérni. Ekkor a parasztok szőlőtőkét ültettek a tó medrébe. ■ 254 ■
