Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Csombor Erzsébet: Nincs új a nap alatt. Polgármester-választás Esztergomban az 1. világháború árnyékában
nokokat is. Bár a vizsgálat nem állapította meg a bűnösségüket, nem történt fegyelmi felelősségre vonás sem, a kialakult helyzet mégis a betegeskedő polgármester lemondásához és nyugdíjazásához vezetett. A közgyűlésben Vimmert Bleszl Ferenc12 búcsúztatta, aki megemlékezett arról, hogy a hivatalát - amelyet 16 évig viselt - becsülettel és tisztességgel töltötte be, tevékenységét a város szeretete övezte. Mi volt hát a problémák gyökere? Mi okozta alig szűk 2 év után a bizalomvesztést? 1914 februárjában a Budapestvidéki Pénzügyigazgatóság két tisztviselője tartott ellenőrzést az esztergomi városházán, amelynek során a fogyasztási adókra és a házbéradókra vonatkozó könyveket és az ügymenetet vizsgálták. Mindketten elismerésüket nyilvánították a tapasztaltak felett, különösen az adóvégrehajtók működésével voltak elégedettek.13 Bár a polgármester érdemeiről is írt Dvihally Géza14 15 az „Esztergomi Friss Újságban”, de szerinte az utóbb tapasztalható sok probléma ezeket felülírta. Ugyanakkor osztotta azt a véleményt, hogy a polgármester csak részben felelős a történtekért. Sok tekintetben azok a bűnösök, akik visszaéltek Vimmer Imre jóhiszeműségével, puritán jellemét úgy a hivatalban, mint a közgyűlésben igen sokszor a maguk céljaira használták ki.1’ A képviselő-testületben, és a városházán uralkodó viszonyokra, leginkább az „Esztergomi Friss Újság”-ban megjelent híradásokból következtethetünk. Úgy tűnik, a testületben két nagy csoport érdekei feszültek egymásnak. Az egyik élén maga a polgármester állt, és több vezető tisztviselő tartozott hozzá. Okét a másik fél azzal vádolta, hogy pozíciójukat arra használták, hogy velük rokonságban álló, fiatal tisztviselők előmenetelét egyengessék. A felszínen ez az ellentét a pénzügyi tanácsosi poszt betöltése körüli vitában jelent meg, amely posztot még az egyesülés idején hívták életre és be is töltötték, de ekkor, a város rossz gazdasági viszonyaira hivatkozva, a pénzügyi bizottság javaslata ellenére leszavazták. Ezért a bizottság a közigazgatási tanácsosi állás bevezetése mellett érvelt, ami még nagyobb felháborodást és ellenállást váltott ki. Végül mindkét állás bevezetését levették a napirendről. A város polgárai igen rossz véleménnyel voltak a városházán folyó munkáról. A már előbb említett ügyek, bírói letiltások, „indokolatlan katonásdi” - Osváth Andor főjegyző a polgármester engedélye nélkül, önként vonult be - stb. mellett a lapszerkesztő szerint ehhez az is hozzájárult, hogy a városházán minden hivatal csak a saját munkakörét tartotta fontosnak, a tisztviselők mindegyike polgármesternek képzelte magát, lebecsülte a másik munkáját, és hiányzott a kollegialitás; miközben irigyelték egymás hatáskörét. Eközben a polgármester mindenkit egyformán szeretett, és még a vétkesért is síkra- szállt a testület előtt. Ez történt például a városi főügyész esetében is, aki a folyamatban lévő perekről nem számolt be a közgyűlésen, sőt gyakran kész tények elé állította a testületet, pedig a szervezési szabályrendelet szerint évente beszámolni tartozott. Vimmer szemére vetették, hogy a megtakarítások terhére jutalmakat osztogatott. Igaz, szerette embereit és a nehéz időkben figyelemmel volt csekély egzisztenciájukra. „Gyöngéd leikéhez nem fért a bűnösök eUeni kíméletlenség, mert tudta, hogy az fáj és kínos panaszra nyitja sokszor ártatlan családtagok, vagy még rosszabb, befolyásos városatyák ajkait. Ezért szerették őt a 12 Bleszl Ferenc királyi tanácsos, az Esztergomi Takarékpénztár igazgatója (1857-1932). 13 Mi újság? Ellenőrző vizsgálat a városnál. = EFÚ, 1914- febr. 15. 1. p. 14 Dvihajly Géza hírlapíró (1878-1945) 1907-ben megalapította Esztergom első napilapját, az „Esztergomi Friss Ujság”-ot, amelynek 1919-ig kiadója és szerkesztője volt. 15 Dvihally Géza: A polgármester. = EFÚ, 1915. okt. 28. 1. p. ■ 220 «
