Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Csombor Erzsébet: Nincs új a nap alatt. Polgármester-választás Esztergomban az 1. világháború árnyékában
NINCS ÚJA NAP ALATT. POLGÁRMESTER-VÁLASZTÁS ESZTERGOMBAN AZ 1. VILÁGHÁBORÚ ÁRNYÉKÁBAN ■ Csombor Erzsébet A kiegyezés után kibontakozó polgári átalakulás együtt járt a közigazgatás megreformálásával. A két községi törvény, amelyek a közigazgatás működését hosszú időre meghatározták, az 1871:18. és az 1886:22. te. voltak.1 A helyi végrehajtó hatalmat a központi kormányzat egyrészt az államigazgatás kihelyezett szakigazgatási szervein - adóhatóság, ügyészség stb. -, másrészt a helyi önkormányzatokon keresztül gyakorolta. A helyi önkormányzatok legfőbb pillérei a vármegyék és a törvényhatósági jogú városok voltak. A közigazgatás alsóbb szintjén a fokozatonként elkülönülő községek helyezkedtek el. A községeket jogállásuk szerint három kategóriába sorolták: 1.) rendezett tanácsú városok, 2.) nagyközségek és 3.) kisközségek. A települések besorolását a törvényben előírt lakosságszám és a teherbíró képességük határozta meg. A rendelkezések eredményeként, nagymúltú, ám viszonylag kislélekszámmal és elmaradott gazdasággal rendelkező szabad királyi városok csak rendezett tanácsú város besorolást kaptak. Ez történt Esztergom esetében is. A besorolást a város súlyos sérelemként élte meg, és ez nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy az úgynevezett királyi város 1895. július 8-án egyesült a vele már egyébként is összeépült Szenttamás, Víziváros, Szentgyörgymező községekkel. A siker, azaz a törvényhatósági jog megszerzése azonban elmaradt, mert a törvényben előírt feltételek így sem teljesültek.1 2 A Mária Valéria híd 1895-ben történt átadása ugyan kinyitotta a várost észak felé, és némi előrelépés mutatkozott a gazdasági életben, de alapvető változás nem következett be. A fellelt szénvagyonra épülő bányászat központja Dorog lett. A város határában található termőföldön nem valósult meg korszerű mezőgazdasági termelés, kivéve talán az érseki uradalomhoz tartozó nagy birtoktesteket. Az ipar döntően céhes és kisipari jellegű maradt. A malomipar, a szeszfőzés, a Petz Gyár, a Prímási Uradalmi Vasöntöde és Gépüzem stb. fémjelezte a fejlődést, de ezekben is inkább manufakturális jellegű termelés folyt. Esztergom gazdasági elmaradottságát nagyrészt az okozta, hogy a várost elkerülték a kereskedelmi utak, a bécsi közút Dorogon keresztül futott, a vasúti összeköttetés Budapest és Bécs között a Duna túlpartján épült meg. Az Esztergom és Almásfüzitő közötti vonal 1891-ben készült el, amelyhez csatlakozott az 1895-ben átadott Kenyérmező és Budapest közötti vasútvonal. Az egyvágányú vonalak azonban nem Esztergom számára jelentettek gazdasági előnyt, hanem Dorognak, hiszen az építkezés elsősorban a budapesti gyárak és a lakosság dorogi szénnel történő ellátását szolgálta. A város vezetése jól látta, hogy a fel- emelkedés útja az infrastruktúra, mindenekelőtt a közlekedés fejlesztése lehet. „A Mária 1 Magyar Törvénytár, 1869-1871. évi törvénycikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp., 1896. 280-294. p.; Magyar Törvénytár, 1884-1886. évi törvénycikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp., 1897. 405-446. p. 2 A város lakosságának létszáma az 1900. évi népszámlálás szerint 17.909 fő volt. A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása. 2. rész. A népesség foglalkozása községenkint. Bp., 1904. 26. p. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat; 2.) ■ 217«
