Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Gőzsy Zoltán: Molnár István a Somogy Megyei Levéltár egykori főlevéltárnoka, 1913-1949
KÖZGYŰJTEMÉNYI, LEVÉLTÁROSI, TANÍTÓI TEVÉKENYSÉGE Molnár Istvánt történelem-latin és levéltárosi tanulmányai mellett kutatói attitűdje is predesztinálta a (köz) gyűjtemények folyamatos látogatására. A homonnai levéltári rendezése, illetve különböző archívumokban végzett kutatásai révén ismertté vált a szakmában, és többen kérték meg egyes levéltári anyagok regesztájának elkészítésére, elküldésére. Elsősorban a homonnai dokumentumok miatt keresték,19 de máshol végzett kutatásait is számon tartották. Jó példa erre Sárközy Imre20 1913-ban írt levele, amelyben elmondja, hogy a neves történésztől, Závodszky Leventétől tudja, hogy Molnár „... Pozsony vidéki levéltárakban méltóztatik kutatni, és hogy ebben az esetben talán megbízatást is el méltóztatik vállalni.”21 Molnár kaposvári állásával párhuzamosan azonban jelentősen lecsökkentek a kutatóútjai. Az 1920-as években még látogatta az országos levéltárat dunántúli tematikájú kutatásaihoz, később azonban ezek elmaradtak. Ugyanez érvényes volt tudományos munkásságára, amit gyakorlati teendői teljesen háttérbe szorítottak, és emiatt publikációs tevékenysége igen csonka maradt. A somogyi megyeszékhely közgyűjteményei teljesen kitöltötték az életét. A többes szám nem túlzás ebben az esetben. Az új főlevéltárnoknak hivatalba lépése első évében - a helyi főgimnázium 1913-ban bekövetkezett államosítása után - a könyvtári felügyelői gondok is a nyakába szakadtak.22 A gimnáziumi igazgatóválasztmány 1914- ben elhatározta a korábban egységes vármegyei és a gimnáziumi könyvtár különválasztását. Az új könyvtári alapleltár elkészítésével Szabó Alajos tanárt és Molnár István főlevéltárnokot bízták meg. A megbízás igen nagy terhet jelentett Molnár számára, mintegy 1,5 évtizedig húzódott a két könyvtár anyagának kettéválasztása. Gimnáziumi munkája során hamar kiderült, hogy Molnár szívesen és jól tanít. A levéltárosi cím elnyeréséig kifejezetten büszke volt tanítói eredményeire és magán- tanítványaira. Pongrácz Károly, a kaposvári gimnázium főigazgatója felkérte, hogy 1917-től vegye át a latin nyelv tanítását az iskolában. Az órák a hét minden napján rendszeres elfoglaltságot jelentettek számára.23 Emellett éveken át vezette a gimnázium énekkarát, amellyel komoly sikereket ért el az országos versenyeken: 40 tagú vegyes kórusával a budapesti Vigadóban három egymást követő évben lett első helyezett, és így a kórus „mintadalárda” címet kapott. Levéltárosi tevékenységét érdemes folyamatában vizsgálni. A Kanyar József által kritizált utolsó 5 évet megelőzően közmegelégedésre végezte munkáját. 1927. április 23-án Keresztes-Fischer Ferenc főispán vizsgálatot tartott a levéltárban. Az alispánhoz intézett bizalmas átiratában megelégedését fejezte ki a főlevéltárnok munkájával kapcsolatban, és a látottak alapján Molnár István munkáját elismeréssel nyugtázta.24 11 1947-ben Vehovszky Erzsébet volt Homonnán kutatni, és korábban megígérte Molnárnak, hogy beszámol az ottani állapotokról. SML MLlev. 1949. 20 Sárközy Imre (Nagybajom, 1869. április 15. - Budapest, 1927. július 27.) mérnök, több vízszabályozó társulat mérnöke, igazgatója, aki technikatörténeti kutatásokkal is foglalkozott. 21 SML MIlev., 1913. 22 Kanyar, 1962. 152. p. 23 SML MIlev., 1917. 24 Kanyar, 1962. 154. p. ■ 214 b
