Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Szakály Sándor: A 2. világháború egyetlen, a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét kiérdemelt magyar katonája, vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy
1944- április 1-jével az Országos Vitézi Széknél alkalmazták, majd 1944- június 1-jével kinevezték a magyar királyi 10. honvéd gyaloghadosztály parancsnokává, mely beosztását 1944- december 1-jéig töltötte be. Mindeközben Nagykanizsa városa díszpolgári címet adományozott vitéz Oszlányi Kornél számára, amelyről a Magyar Katonaújság is megemlékezett 1944- június 17-én megjelent számában. Hadosztályparancsnoki beosztásából történt felmentése után számos tábornok- és törzstiszttársához hasonlóan érdemi beosztást már nem kapott. A korabeli feljegyzések szerint 1945. január 20-ával a „Nagykanizsa-Perlak-Letenyei járásban ellenőrzéssel megbízott tábornok”-i megbízást kapott, de beosztását nem foglalta el. 1945. március 29-én elhagyta az országot, és a felső-ausztriai Niederwaldkirchenben tartózkodott családjával együtt, amikor is amerikai hadifogságba került 1945. május 4-én. A rieden- burgi hadifogolytáborban tartották őrizetben 1946 közepéig. Szabadulását követően előbb a németországi Pockingban, majd Landshutban élt. Utóbbi helyen 1950. július 21-én készített önéletrajzában a következőket írta: „... összeomláskor mint magánember - nem viseltem parancsnokságot - kijöttem Ausztriába. Ott estem az amerikaiak fogságába. Több mint egy évig voltam foglyuk. Ezen idő alatt családomat - feleségemet, két lányomat, férjeiket, két unokámat - Ausztriából egy szállítmánnyal hazavitték. Azóta ők otthon »élnek«, én pedig itt, Landshutban »vagyok«.”7 Oszlányi Kornél útja Landshutból nem Magyarországra, hanem az Amerikai Egyesült Államokba vezetett 1951-ben. Előbb New Yorkban élt, majd Clevelandben, a sokak által csak „kis Magyarországként” emlegetett városban telepedett le, ahol egy osztrák emigráns kis üzemében dolgozott tisztviselőként. Clevelandben hunyt el 1960. november 16-án a 2. világháború egyetlen, Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjével kitüntetett magyar katonája, aki még a következő kitüntetések birtokosa (is) volt: Magyar Érdemrend középkeresztje hadiszalagon, kardokkal (1943. június 2.); Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1940. december 5.); Arany Vitézségi Érem tisztek számára (1931. december 16.); Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel és kardokkal két ízben; Ezüst Katonai Érdemérem a Katonai érdemkereszt szalagján a kardokkal; Bronz Katonai Érdemérem a Katonai Érdemkereszt szalagján a kardokkal; Kormányzói Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Bronzérme, szalagján a Vaskorona Rend III. osztálya a hadidíszítménnyel és kardokkal kisebbített alakjával; Újólagos Kormányzó Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Ezüstérme (1935); Kormányzói Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Bronzérme hadiszalagon, kardokkal (1939); Kormányzói Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Bronzérme (1928. december 15.); Magyar Vöröskereszt Érdemkeresztje, Tűzkereszt I. fokozata; Károly Csapatkereszt; Sebesültek Érme egy sávval; Nemzetvédelmi Kereszt (1941 • szeptember 30.); Háborús Emlékérem kardokkal és sisakkal; Tiszti Katonai Szolgálati Jel II. osztálya; Felvidéki Emlékérem; Erdélyi Emlékérem; Délvidéki Emlékérem; 1912/13. évi Emlékkereszt; pápai „Pro Ecclesia et Pontifice” Érdemkereszt (1941. február 10.); német II. osztályú Vaskereszt (1943. február 17.); német I. osztályú Vaskereszt (1943. április 7.); Osztrák Háborús Emlékérem; Bolgár Háborús Emlékérem; Máltai lovagkereszt. ' Oszlányi Kornél 1950. július 21-én írógéppel írt „Curriculum vitae”-je. (Másolata birtokomban.) ■ 209 ■
