Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Szakály Sándor: A 2. világháború egyetlen, a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét kiérdemelt magyar katonája, vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy

A 2. VILÁGHÁBORÚ EGYETLEN, A MARIA TERÉZIA KATONAI REND LOVAG KE RESZTJÉT KIÉRDEMELT MAGYAR KATONÁJA, VITÉZ OSZLÁNYI KORNÉL VEZÉRŐRNAGY ■ Szakály Sándor A z Osztrák-Magyar Monarchia, illetve a Habsburg Birodalom mindenkori haderejében szolgáltak katonai teljesítményének elismerései közül a legjelentősebb, a legnagyobb dicsőséggel járó kitüntetésnek az 1757. június 18-i „kezdéssel” életre hívott és a haderő­ben szolgáló tisztek katonai teljesítményének elismeréséül szolgáló Mária Terézia Katonai Rend számított.1 A kezdetben két-, majd később háromfokozatú rendjel történetében számos magyarországi, magyar nemzetiségű tiszt is a kitüntetettek közé került. Az utolsó, a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét kiérdemelt katona vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy volt, aki a 2. világháborúban, 1943 januárjában a Don-menti csatában nyúj­tott katonai teljesítményével érdemelte ki ezt, az igen ritkán adományozott kitüntetést. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy amikor vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy kapta meg a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét, a kitüntetés már nem a valamikori Osztrák- Magyar Monarchia, hanem Magyar Királyság egyik legjelentősebb kitüntetése volt. Oszlányi Kornél 1893. szeptember 25-én született Kaposvárott, kistisztviselői családban, annak 12. gyermekeként. Édesapja, Oszlányi Márton telekkönyvezetőként dolgozott, édesanyja, Schwenk Mária - a kor szokásainak megfelelően - a gyermekek nevelését végezte, és állást nem vállalt.1 2 Miután édesapja 1907-ben elhalálozott, a korán félárvaságra jutott Oszlányi Kor­nél részben a családi hagyományt követve - apja 1866-ig mint hadnagy szolgált, de súlyos sebesülést követően „polgári pályára” lépett -, részben az ingyenes taníttatás le­hetőségével élve, a négy gimnáziumi osztály elvégzését követően a kassai (ma: Kosice, Szlovákia) császári és királyi gyalogsági hadapródiskola növendéke lett még ugyaneb­ben az esztendőben. Oszlányi a német tannyelvű intézetben a legjobb tanulmányi eredményt felmuta­tó növendékek közé tartozott. Az 1911. évből fennmaradt minősítése (bizonyítványa) szerint osztályának 16 növendékéke közül osztályelsőként fejezte be tanulmányait, és 1911. augusztus 18-án mint a hadapródiskola évfolyamelsőjét avatták zászlóssá a pécsi császári és királyi 52. gyalogezredhez.3 Ezredénél századszolgálatot teljesített, és zászlós­1 A szövegben következetesen a Mária Terézia Katonai Rend kifejezést használom, a korábban megszo­kott Katonai Mária Terézia Rend helyett. A rend létrehozására, történetére vonatkozó irodalmat nem kívánom felsorolni. Annak közlését lásd: Makai Agnes - Sallay Gergely Pál: A Mária Terézia Katonai Rend történetének utolsó fejezete. = Hadtörténelmi Közlemények, 2005. 4- sz. (továbbiakban: Makai - Sallay, 2005.) 1051-1052. p. 3. sz. jegyzet. 2 Hadtörténelmi Levéltár (továbbiakban: HL) Personalia. Oszlányi Kornél iratai (továbbiakban: OKir.). 3 Uo. ■ 205 ■

Next

/
Thumbnails
Contents