Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Márfi Attila: Széljegyzetek Vasváry Ferenc pécsi jogászprofesszor "Naplóm". A szentháromság nevében!" című kötetéhez
Pécsi Országos Kiállítást is, amelyről oldalakon keresztül olvashatók kimerítő alaposságú jegyzetei, szinte mindegyik csarnokról és rendezvényről tudósított közel 100(1) látogatása alkalmával. A naplóbejegyzések fontos részét képezik ifjúkori tanulmányairól, az ekkor szerzett tapasztalatokról, ismeretekről szóló beszámolók. Elemi és középfokú tanulmányai során többnyire csak a féléves és év végi vizsgaeredményeit közli lakonikus rövidséggel, ám a város nagyhírű, a ciszterek által működtetett főgimnáziumáról is csak jóval később írt részletesebben, amikor már a Pécsi Püspöki Joglycem hallgatója volt. Jogi képzéséről, az elsajátított tananyagról, továbbá professzorairól már részletesebben emlékezett meg. Ezek sokkal részletesebbek, mint az 1894 februárja és 1895 júniusa között a budapesti egyetemen folytatott tanulmányairól írt jegyzetek Bár az előadásokról, szigorlatokról is találhatók feljegyzések, de terjedelmes beszámolóiban inkább a fővárosban tett sétáiról, a nevezetesebb intézmények, épületek megtekintéséről, valamint hitéletének színtereiről, a templomokról emlékezett meg. Ezek az írások a millenniumi kor Budapestjének képét örökítették meg, betérve kosztolásainak helyszínére az egykori kifőzdékbe és éttermekbe is. Tanulmányainak befejezése után, 1895 nyarán került vissza Pécsre, és októbertől ügy- védgyakomok volt dr. Sey Ernő ügyvédnél. Kezdő jogász tevékenységéről is rendszeresen beszámolt, ahogy az 1898 júliusában történt Zomborra helyezéséről is, különösen a délvidéki kisváros korabeli társasági életéről olvashatunk érdekes beszámolókat. Még ebben az évben visszakerült Pécsre, és a város másodaljegyzője lett. Életében 1900 októbere hozott fordulópontot, amikor is Hetyei Sámuel pécsi püspök kinevezte a római jog tanárának a Pécsi Püspöki Jogakadémiára. Ettől kezdve a naplóban kiemelt helyet kaptak az előadásairól, tanítványaival való viszonyáról, az iskola életéről és tanári előmeneteléről szóló tudósítások. Értékes bejegyzések találhatók az általa tartott speciális kollégiumokról, a líceumban működő, különböző tanári és hallgatói körökről és rendezvényekről. Néhány professzortársával külön is tartott kapcsolat, és e személyekről - Késmárky Istvánról, Mihályffy Ernőről, Angyal Pálról és Tuka Béláról - a naplóban bőségesen találunk feljegyzéseket. A velük való összejövetelekről a naplóíró lejegyzett adatokat, de csak pusztán tényekről értesülhetünk, és sajnos, bővebb részleteket szinte egyik esetben sem közölt. Baráti és érdeklődési körét, a líceumban megszerzett presztízsét ezek a szűkszavú utalások is jól jelzik. A 20. század elején írt jegyzetei alapján aktív szerepet vállalt a Nemzeti Szabadtanítás Pécsi Egyesületében és a Mária Kongregációban. Az ezeken elhangzott előadásairól is beszámolt kiragadott részletekkel, és külön fejezetet szentelt a korszak kiemelkedő teológus püspökének, Prohászka Ottokárnak a jogliceumban, a papi szemináriumban és Katholikus Körben megtartott beszédeinek. A Magyar Jogász Egylet tagjaként pedig gyakran beszámolt az itt kapott szakmai feladatairól is. A szórványosan fennmaradt naplórészletek pedig a fennvázolt közlések egy részét is tartalmazzák, de jobbára a szerb megszállás alatti város mindennapjairól adnak érzékletes képet. Összességében e vázlatos ismertetés alapján is megállapíthatjuk, hogy igen ritka és gazdag forrásértékű kéziratot vehet kezébe az olvasó. Pécs 19. század végi és 20. század eleji társadalom-, gazdaság-, politika-, egyház- és kultúrtörténetének vizsgálatához ez az egyedi forrás immár megkerülhetetlen annak ellenére is, hogy bizonyos, főleg a város történetére vonatkozó közléseket forráskritikával kell kezelnünk. ■ 198>
