Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Márfi Attila: Széljegyzetek Vasváry Ferenc pécsi jogászprofesszor "Naplóm". A szentháromság nevében!" című kötetéhez
ló adatokkal. Ezek alapján némi túlzással megállapítható, hogy a korabeli Pécs társadalmának vezető elitje sajátságosán fonódott össze. Az akkori polgári elit - mint a Vasváry, Traibert, Hamerli, Sey, Trixler, Nendtvich, Jobst, Visy családok - itt is vázolt rokoni kapcsolatai szinte áttekinthetetlenek. A több évtizedet tárgyaló napló egyik fontos szerkezeti eleme a városról és közvetlen környezetéről tett aprólékos feljegyzések, amelyek felölelik Pécs történetét, egyes nevesebb városrészeinek, épületeinek, jeles egyéniségének, vagy egy-egy korszaknak ismertetését. Történeti megállapításai vitathatóak, és inkább a népszerűsítő historiográfia körébe tartoznak, afféle korrajznak tekinthetjük azokat. Ugyanakkor kortársként rendkívül értékes részleteket közöl a „boldog békeidők” városáról. Így szinte látleletét adja olyan, ma már nem létező, vagy jelentősen megváltozott városrészeknek, negyedeknek, mint a Balokány, a Tettye és a Postavölgy, valamint a városkörnyéki bányakolóniák. Természetesen a legtöbb beszámoló a belvárosról és külvárosokról készült. Érdekes, hogy a turista, a városba érkező idegen szemével mutatja be a város utcáit, tereit, nevezetesebb középületeit, iskolái, sok esetben részletes építészeti és történeti adatokkal. Külön érdekessége ezeknek a feljegyzéseknek, hogy - maradva a személytelen közlésmódnál - kizárólag az egyes „objektumok” bemutatására szorítkozik: az utcákon és a szórakozóhelyeken nincsenek emberek, nincs társasági élet, így kicsit elidegenítve, a maga tárgyi valóságában látjuk a várost. A napló alaposan bemutatja a város kultikus, szakrális helyeit és tereit. Szinte mindegyik fontosabb templomról található egyház és művészettörténeti bejegyzés, a Belvárosi Plébániatemplomról, a Dómról, Az Irgalmasok és a Ferencesek templomáról, az Ágoston téri templomról, a Kálváriáról, szakrális szobrokról, emlékhelyekről és magáról a Majláth téri zsinagógáról is. Ehhez kapcsolódva a városban megtelepült szerzetesrendek történetéről és működéséről is olvashatunk közléseket. Figyelemreméltó momentum, hogy az ifjú Vasváry szinte szenvedélyesen látogatta a más hitfelekezetű templomokat, sőt imaházakat és imatermeket: nem csak Pécsett, hanem Budapesten és Székesfehérváron is városnéző és ismerkedő körútjainak rendszeres állomásai voltak a templomok. E korszakban váltak szintén gyakorivá, hogy tanártársaival és a hallgatóival részt vett a máriagyűdi zarándoklatúton, aminek pontos menetéről és az áj tatosságról, a lelkigyakorlatokról is beszámolt írásaiban. Külön is meg kell említeni a temetőket: a ma már nem létező Mindenszentek és a Balokány melletti szintén felszámolt Budai Külvárosi temetőt, az 1904-től megnyitott Pécs városi köztemetőt. Ezekről a sírkertekről alapos leírásokat közöl, legtöbbször hozzátartozói, barátai kollégái és tanítványai búcsúztatása alkalmával. Ekkor jegyezte le a sírfeliratokat és gyakran részletesen írt a temetési szertartásokról is. Külön figyelmet szentelt a ma már nem létező két temető családi sírboltjainak, számos jeles pécsi családról megemlékezve így. Igen sok jegyzete olvasható a pécsi szőlős- és gyümölcskertekről. A saját és testvérei tulajdonában álló, a Szkókó dűlőben található szőlőskertekről, a szomszédok szőlőműveléséről és természetesen a Varváry-telep pincészetéről és azok fejlesztéséről, a vincellérek működéséről, az évi borhozamokról, azok értékesítéséről kimerítő pontosságú adatsorok tanulmányozhatók. Említésre érdemesek a szüretelésekről írt sorai, később e bejegyzések pusztán a termelt borok minőségére és értékére szorítkoztak. A filoxéra pusztítása utáni szőlőtelepítések hőskorszakába is beavatja az érdeklődőt, ugyanis a város úgynevezett ■ 196«
