Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Željko Holjevac: Mítosz és valóság között. Khuen-Héderváry Károly (1849-1918) horvát bár
képpen csupán Horvátországról és Szlavóniáról, a Magyar Koronához vagy a Habsburg- Lotaringiai I. Ferenc József császár és király (1830-1916, ur. 1848-1916, 1867-1916) alatti Osztrák-Magyar Monarchia magyar feléhez tartozó országokon belüli, az államiság bizonyos jegyeivel rendelkező autonóm tartományról van szó. Mihelyst a bán, a korábbi Győr vármegyei főispán székhelyhelyéről, Győrből új álláshelyére Zágrábba (Zagreb, Horvátország) érkezett, a horvát országgyűlésben a következő nyilatkozatot tette:,^Amikor arra merészkedtem, hogy vállaljam a hatalmas és teljes felelősséggel járó, egyben nehéz küldetést, mindenekelőtt a legkegyelmesebb koronás királyunk és uralkodónk iránt érzett hűség és lojalitás vezetett; továbbá a Szent Korona alatt egyesített Magyar Királyság államának szentségtörő tartóssága iránti érzület, és vezetett az a forró vágy, hogy Horvátország és Szlavónia Királyságában a közjó tartós és zavartalan legyen."3 A nyilatkozat mély benyomást tett a képviselőkre, annál is inkább, mert amikor Khuen hatalomra jutott Horvátországban és Szlavóniában, megelőzte azt a horvát-magyar kiegyezés átmeneti felfüggesztése, és ezzel egyidőben Hermann von Ramberg (1820-1899) tábornok személyében egy királyi biztos kinevezése. Ez alkotmány- ellenes lépés volt, mert a horvát-magyar kiegyezésben nem esett szó olyan rendelkezésről, hogy a királyi biztos intézményét vissza kell állítani, sőt azt is rögzítették, hogy a kiegyezés mint „alaptörvény” csak a horvát és magyar parlament meghatalmazott képviselői kölcsönös egyetértésével változtatható meg. Az 1884-ben módosított választási törvény alkalmazásával Khuen bán megszerezte a többséget a horvát országgyűlésben, és a Nemzeti Pártot kormányhű párttá alakította át. Röviddel ezután úgy szigorította meg az országgyűlés ügyrendjét, hogy az országgyűlés elnöke, rendszerint a Nemzeti Párt tagja, valamely képviselőt akár 60 ülésről is kizárhatott. A sajtóvétség esküdtbíróság alóli kivonásáról szóló törvény korlátozta az írott szöveg és a szólás szabadságát.4 A főispánok, mint a kormány bizalmi emberei széleskörű felhatalmazást kaptak, akiket a tisztviselőknek engedelmesen kellett szolgálni, és a bírók is teljes egészében a kormánytól függtek. Az 1887. évi választások Khuen számára még nagyobb győzelmet hoztak. A törvények életbelépésével - ahogy a bán kívánta -, az országgyűlési képviselők mandátumát 3 évről 5 évre meghosszabbították. A nyílt szavazáson választójoggal a jómódú férfiak, néhány értelmiségi és számtalan hivatalnok rendelkezett, és a bán autokráciájában egy úgynevezett „választás-geometriát” alkalmazott, ami azt jelentette, hogy az egyes területek választókörzeteinek határait megváltoztatták ott, ahol az ellenzék jelentős sikerre számíthatott. AZ AUTOKRÁCIA ELŐTÉRBE KERÜLÉSE KHUEN BÁN POLITIKÁJÁBAN Miután a magyar elit 1848-ban eredménytelenül kísérelte meg, hogy a Habsburg Monarchiától teljesen független államot hozzon létre, a dualizmus idején az Osztrák- Magyar Monarchia magyar felét önálló államnak tekintették a kettős monarchiában. Ugyanakkor Ferenc József a Magyarországgal való együttélést a régi monarchia nagyhatalmi státusza hosszútávú fenntartása alapjának tartotta. Ezért Khuen bán politikája a dualista rendszer stabilitásának és a magyar állameszmének szolgálatában Horvátország és Szlavónia ellenes volt, miközben az 1868. évi kiegyezés után létrejött horvát autonómia inkább kényszernek számított, mint előrelépésnek. „Ha meggondoljuk, hogy 3 Polic, 1901. 13. p. 4 Sidak, Jaroslav et al.: Povijest hrvatskog naroda, 1860-1914. Zagreb, 1968. (továbbiakban: Sidak, 1968.) 124. p. ■ 178»
