Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Halász Imre: A neoabszolutizmus korának intézményhálózata és személyi állománya Somogy vármegyében - Deák Ágnes: Egy vidéki újságíró megpróbáltatásai a Schmerling-provizórium idején

gróf adhatott engedélyt. 1865 ősze előtt azonban nem érkezett a Helytartótanácshoz kérvény „Somogy” című lap alapítására, ennek ellenére Roboz valóban kísérletezett saját lap indításával ezt megelőzően is - ám sikertelenül.

Roboz még a rövid alkotmányosság időszakában, 1861 szeptembere táján nyújtott be kérelmet „Somogyi viszhang” címmel megjelenő szépirodalmi, kereskedelmi és gazdászati lap indítása érdekében. A Helytartótanács 1861. október 2-án tárgyalt az ügyről, és úgy határoztak, hogy a megye első alispánjától kérnek véleményt Robozról és a tervről. Mivel azonban 1861. november 5-én az uralkodó feloszlatta a megyei önkormányzati testületeket és rendeleti kormányzást vezetett be, a kérvény érdemi elbírálása már az időközben kinevezett Pálffy helytartó és a Somogy megye élére az uralkodó által újonnan kinevezett Mérey Károly főispán hatáskörébe került. A főispán úgy nyilatkozott, hogy sem Roboz, sem a nyomdász Bittermann Ede személyisége és vagyoni állapota nem nyújt biztosítékot arra, hogy „... ezen itten, Somogybán amúgy is kevés vagy talán éppen semmi pártolásra nem találandó vállalatnak elegendőképpen megnyugtató jövője legyen .. .”.10 11 Ezután Pálffy december közepén elutasította a kérelmet.11

Mérey politikai pályája korábban is sok szállal kötődött Somogyhoz, és így jól ismerte a megyei viszonyokat és személyiségeket. Bár politikai elvei feltehetőleg közelebb álltak az 1861 nyarán a kormányzati pozíciókról leköszönt magyar konzervatív csoport felfogásához, készségesen igyekezett megfelelni a provizórium kormányzata rendteremtő elvárásainak.12 Méreynek pedig határozott negatív véleménye volt Robozról, ezért tudatosan akadályozta újságírói és szerkesztői tevékenységét. Mint 1862 nyarán egyik hivatali jelentésében írta: Robozt „... rossz politikai jelleménél, va- gyontalanságánál és kóborló állásánál fogva .. .”13 kifejezetten eltiltotta a szerkesztéstől.

Vojdits József nagykanizsai könyvkereskedő és könyvkötőmester, szabadalmazott nyomdász 1862. február elején nyújtotta be folyamodását egy „Zala-Somogyi Közlöny” című, havonként háromszor Nagykanizsán megjelenő, „... minden políticát kizáró, csupán helyhez kötött ismeretterjesztő lapra .. .”.14 A területileg illetékes Novák Ferenc, Zala vármegye főispáni helytartója, miközben szintén kétségeinek adott hangot, hogy azon a vidéken életképes lehet-e egy efféle lap, szót emelt a Vojdits által felkért szerkesztő, a sümegi Balogh Alajos ellen, mondván, az egykori császári királyi hivatalnok ellen adópénzek szabálytalan kezelése miatt vizsgálat folyt, 1860 októbere után pedig „... a császári sasok ellen Sümegen elkövetett botrányos kihágásokban.. .”,15 azaz a császári sasos címerek középületekről való leverésében aktív szerepet játszott. Ezután kérte fel Vojdits szerkesztőnek Fodor Pál kaposvári köz- és váltóügyvédet, aki volt császári királyi hivatalnokként immáron megbízhatónak számított, és Vojdits

13 OL Elnir. 4527.IV.B. 1863. Feljegyzés, a helytartótanács 1861. okt. 2-i üléséről, Pálffy Mór levélfogalmazványai Mérey Károlyhoz. Buda, 1861. november 28., december 19., Mérey Károly jelentése Pálffy Mórhoz. Kaposvár, 1861. december 19. A magyar nyelvű levéltári forrásokat modernizált helyesírással közlöm.

11 Uo.

12 Dobai András: Somogy vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában, 1849. január-1865. szeptember. Kaposvár, 1989. 76-82. p. (Somogyi Almanach; 50-51.)

13 OL Elnir. 4527.IV.B.1863. Mérey Károly jelentése Pálfíy Mórhoz. Kaposvár, 1862. július 11.

14 OL Elnir. 4527.IV.B.1863. Novák Ferenc jelentései Pálffy Mórhoz. Zalaegerszeg, 1862. február 9.

15 OL Elnir. 4527.IV.B.1863. Novák Ferenc jelentései Pálffy Mórhoz. Zalaegerszeg, 1862. március 1., Malatinszky Lajos tapolcai járási főszolgabíró jelentése Novák Ferenchez. Zalaegerszeg, 1862. február 28.

■ 165 ■