Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Tilcsik György: Régi-új adatok Josip Jelačić Magyarország elleni hadjáratához és István főherceg nádor lemondásához. A nádor és a bán levélváltása 1848. szeptember 19-én és 20-án
a Kaposi járás Hermann István főszolgabíró és Scossa Sándor segédszolgabíró, a Szigeti járás Kovács Pál főszolgabíró és Turkovics József segédszolgabíró, a Nagyatádi járás Molnár Zsigmond főszolgabíró és Krisanits István segédszolgabíró, a Csurgó járás Stephanits Richárd főszolgabíró és Hochreiter Bertalan segédszolgabíró, míg a Marcali járás Csorba Eduárd főszolgabíró és Smodics János segédszolgabíró irányításával kezdte meg a teljesen új típusú közigazgatás kiépítését és működtetését8. Ezen a szinten a neoabszolutizmus korának legfontosabb változtatása a helyhez kötött járási hivatalok kialakítása, továbbá a közigazgatás jogszolgáltatástól való elválasztása volt. Utóbbi 1850-ben járási szintig megvalósult, de később részben visszaállították a korábbi struktúrát. A költségeket figyelembe véve célszerűbbnek tűnt a két szervezetet együtt működtetni. Ezért a definitivum korában, 1854-től kétféle járási hivatal jött létre. Az egyik a kizárólag közigazgatási ügyekkel foglalkozó politikai járás volt (Politisches Stuhlrichter-Amt), ez ott szerveződött, amelynek székhelyén a megyei törvényszék működött, tehát a megyeszékhelyeken, ahol a megyei törvényszékek egyben a járásbíróságok feladatait is ellátták. A többi járás központjában pedig vegyes szolgabírói járási hivatal (Gemischtes Stuhlrichter-Amt) működött, ahol az igazgatási és jogszolgáltatási feladatokat továbbra is egy hivatal, de az igazgatástól elkülönített, szakképzett ügyintéző látta el. A definitivum korára a korábbi tisztviselők mintegy 44-45%-a, azaz a kezdeti személyi állomány csaknem fele nem szerepelt a későbbi sematizmusokban, mivel elveszítették állásukat9. A járási hatóságok és személyi állománya az 1854- évi átszervezés után 1856-ra a következőképpen alakult át:10 Rendszeresített beosztás illetve munkakör Kaposvári politikai járás (Politisches Stuhlrichter-Amt) Igali vegyes járás (Gemischtes Stuhlrichter-Amt) Iharosberényi, majd Csurgói (vegyes) járás (Gemischtes Stuhlrichter-Amt Karádi (vegyes) járás (Gemischtes Stuhlrichter-Amt Cs. kir. főbíró (szolgabíró, Stuhlrichter) Szakácsi Csorba Eduárd Balasskó Imre Hermann István (1858-ig) Csesnak János (1859) Szentkirályi Kary Ignác Közigazgatási segéd I (vagy szolgabírósegéd, Adjunct) Scossa Sándor Bresztyenszky Albert Babos Péter (1856), Nyers Lajos (1858) Kéry Kálmán (1859) Isoó Alajos (1856) : 1858-ban betöltetlen, Gőzsy Ferenc (1859) Tollnokok (Actuare) nagyatádi és várbo- gyai Bogyay Gyula Gőzsy Ferenc, Krismanits Lajos Hochreíter Bertalan (1856), Streicher Károly (1858) Rusiczka János Dávodi Bakó Farkas, Fodor Pál írnokok (Kanzellisten) Kiér Adalbert (1858-ig) Posch Mihály Szinkovits Péter (1859) Lanzó István, Strinovits Leonard, Bertel Tivadar Weiss Sámuel, Szörcsöky Adám Grubanovics Pál, Vida József, Wrabel Antal (1856) Simon Rudolf (1858) Mihally István (1859) 8 Dobai, 1989.17-27., 58-59. p. 9 Pap, 2003. 241. p. 10 HSHB, 1856. Bd. 4.199-200. p„ 1858. Bd. 4. 198-199. p., 1859. Bd. 4. 142-143. p. ■ 152 ■
