Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Poór János: A jozefinizmus és a reformkor között. Néhány szó egy régi vitához - Peter Wiesflecker: Koháry Antónia (1797-1862). A 19. század egy magyar nemesasszonya a 20. századi európai dinasztiák ősanyja. Genealógiai vázlat

Egyenrangúnak a császári ház rokonsága mellett csak az uralkodó és korábban uralkodott családokat, valamint azon családok tagjait tartották, amelyeket a német szövetségi törvény 14- cikkelye és I. Ferenc Pozsonyban (ma: Bratislava, Szlovákia), 1825. szeptember 17-én kibocsájtott kézirata alapján az egyenjogúság jogával rendelkeztek. A Habsburg-házitörvény e kört a hercegi családok hozzátartozóira korlátozta.7

A Monarchia felbomlásáig csupán két osztrák főherceg választott feléséget e csoportból: 1878-ban Frigyes főherceg (1856-1936) Isabella von Croy-Dülmen hercegnőt és 1917-ben Miksa főherceg (1895-1952), I. Károly császár (1887-1922) öccse Franciska Hohenlohe Waldenburg-Schillingsfürst hercegnőt (1897-1989). Valamivel szélesebb volt az osztrák hercegnők házassági köre a 19. század utolsó harmadában,8 és ez a két világháború között,9 különösen pedig a 2. világháború után még tovább bővült.10 11

A 2. világháború idején egyes osztrák hercegnők a - legszélesebb értelemben vett - magyar nemesség tagjaival léptek házasságra, ugyanis Margit hercegnő (1925-1979), akinek apja József Ferenc főherceg (1895-1957) a József főherceg nádorra (1776-1847) visz- szavezethető úgynevezett magyar ágból született, Cech vagy Erba-Odescalchi Sándorral (1914-2008) kelt egybe, akinek anyja a pápát adó család egyik Magyarországon honosított ágából származott,11 és aki örökbefogadás révén kapta az Erba-Odescalchi nevet.12

Már a két világháború között Albert főherceg (1879-1958) a magyar nemesség tagjaival lépett házasságra, akiket azonban - Habsburg-házitörvény szerint - nem tekintettek egyenrangúnak. 1930-ban házasságot kötött a polgári származású Lelbach Irénnel (1879-1985), rudnói és divékújfalusi Rudnay Lajos (1883-1944), magyar diplomata elvált feleségével.13 Miután Albert és Lelbach Irén házassága is válással végződött,14 a főherceg 1938-ban nőül vette felsőbányái Bocskay Katalin grófnőt (1909-2000).15

Habár ősi német nemesi családból származott, ám magyarországi vagyonnal rendelkezett16 dr. Friedrich Waldbott von Bassenheim báró (1889-1959), aki 1920-ban Mária Aliz főhercegnőt (1893-1962), Frigyes főherceg (1856-1936) legfiatalabb lányát vette feleségül, és a pár a 2. világháború végéig Magyarországon élt.17

7 ÖStA HHStA FU nr. 2362. A családi alapokmány függeléke, 1900. június 12.

8 A részletekre lásd: Wiesflecker, 2011/a. 1061-1068. p.

9 Wiesflecker, 2011/a. 1099-1100. p.

10 Wiesflecker, 2011/a. 1101-1102. p.

11 Wiesflecker, 2011/a. 1101. p

12 Ehhez lásd: Genealogisches Handbuch der Fürstlichen Häuser. Fürstliche Häser. Bd. 10. Limburg an der Lahn, 1978. (továbbiakban: FH 10.) 137. p. (Genealogisches Handbuch des Adels; 70.); Genealogisches Handbuch der Fürstlichen Häuser. Fürstliche Häuser, Bd. 16. Limburg an der Lahn, 2001. (továbbiakban FH 16.) 121. p. (Genealogisches Handbuch des Adels; 124.)

13 FH 10. 134- p-, FH 16. 118. p.

14 A házasságot a Magyar Királyi Fó'udvarnagyi Bíróság 1937. június 1-jén kelt ítéletével bontotta fel.

15 FH 10. 134. p., FH 16. 118. p. A házasság felbontását 1951-ben Mexikóban mondták ki.

16 A család 1895-ben szerezte meg a Zemplén vármegyében lévő tolcsvai uradalmat. Ez az ugyancsak Zemplén vármegyében fekvő erdőbényei uradalom összesen 2800 hektárt tett ki. 1 hektár = 10.000 m2. Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601-1874- Bp., 1990. 36-37., 86., 320., 411., 575., 578. p. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai. IV. Levéltártan és történeti forrástudományok; 6.)

Dr. Friedrich Waldbott von Bassenheim édesanyja, Hedwig Freiin von Beust (1851-1921) volt a Zemplén vármegyei uradalmak birtokosa. Lásd: Gothaisches Genealogisches Taschenbuch der Freiherrlichen Häuser, 1918. Gotha, 1918. 899. p.

17 E házasságról lásd: Wiesflecker, 2011/a. 1099. p.; Waldbott von Bassenheim, Freiderich Feriherr von: Erinnerungen. Wien, 1994. 123., 137. p.;

■ 102»