Losonci Ujság, 1919 (14. évfolyam, 3-16. szám)

1919-03-20 / 12. szám

XVI. évfolyam 12. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1919. március 20.

POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: ▼ ▼ SZERKESZTŐSÉG

Egész évre.................16 K — f. 5 Felelik szerkesztő • DR VÁI YI RFI A ▼ Losonc, Jókai-uíca 3.

Félévre ...... 8 K - f. ▼ reieios szerkesztő. ük. valyí ke.la. ▼ kiadóhivatal:

Egyesszáni ára 30 fillér. v _ ▼ Losonc, Kubinyi-tér 11.--------,---------------------——----------------------m&—.— .......- . - j ■ ............Jt— ------ - - —.........'■> . ■ .■■■■■.------— ——----------------------—I-------------------:------------Iskolák.

Amióta megszállták Losoncot, sok a baj. Nem elég, hogy hiányos a táplálkozásunk és szabadságunk a legszűkebb mértékig van korlátozva, nem elég, hogy a kereskedelem és ipar békóban van s minden azt kiabálja, ha nem tetszik, tessék elköltözni, de még az emberi lét minimuma, a művelődés lehetősége is meg van akadályozva. Ha ez igy folytatódik, úgy még a levegő is elvesz egyszer, hogy — mert az Isten magyarnak teremtett bennünket — ott fulladjunk meg, ahol mi raktunk fészket, ahol minden kő a mi munkánk nyomát hirdeti.

Fddig kénytelenek voltunk eltűrni, hogy iskoláink szüneteljenek a spanyoljárvány és a szén hiánya miatt. Most, hogy már fűteni nem kell, megengedik, hogy négy hét alatt végezzék el gyerekeink azt, amihez rendes viszonyok közt tiz hónap is alig elegendő. A magyar tannyelvű tanítás zavartalanságát nem tűrik, Száz és száz magyar gyerek vadon kénytelen felnőni oktatás nélkül. Ehelyett nyitnak egy szlovák nyelvű reáliskolát, amelybe alig akad a növendék, mig a magyar iskolákba százával szeretne járni önként az a sok

ártatlan gyermek, aki utóvégre sem tehet arról, hogy magyarnak született, tótul nem tud s magyar szeretne maradni továbbra is.

Ez nincsen igy rendjén, így talán még sem lehet egy békés népet kinullázni az élők sorából. Az életnek bármilyen hatalom legyen is az ur — vannak oly természetes jogai, amiket elvenni még Istennek sem szabad, nem halandó embereknek.

Azt meg tudjuk érteni, hogy egy államhatalom a maga képére akarja formálni a maga alat valóit. De ezt békés eszközzel kell lennie, nem a szurony ereiével. A szuony megrozsdásodik, a szuíonyi untai» kar kifárad, de a nép él, szaporodik és örökké való.

Népet a huszadik században nem lehet rabigában tartani. A nép és minden fia a maga módján akar és szeret művelődni. Ezt a lehetőséget nem lehet, nem szabad erővel megvonni. Mert mit ér az, ha iskolát nyitunk, amely senkinek sem kell s mit használ az államhatalomnak az, ha népének egy részét tudatosan a butaságba és sötétségbe taszítja. Az oktalan állat is élhet ösztöneinek. Az Isten képmására teremtett emberből pedig tudatlan állatot formálni ma már képtelenség.

Aztán a mohóság rendesen gyomorrontást eredményez. Schiller, a németek nagy költője azt mondja egyik művében: «Die schnellen Herscher sind’s, die kurz regieren». Ha a cseh-szlovák állam tüzzel-vassal akarja elfojtani azt, ami magyar, ez nem vezethet jóra.

Azért tisztelettel figyelmeztetjük a vezető köröket, hogy hagyja meg a magyarságnak azt, ami a természet jogán az övé. Ám állítson fel mennél több-több cseh-szlovák iskolát, ha a szükség és az ő célja ezt kívánja; de hagyja meg azokat az iskolákat is, amelyeket megszüntetni képtelenség, természetellenes, nem állami okosság.

Iskolák és iskolák közt különbség van. Az egyik csak fényűzés, a másik életszükség. A magyar lakosságú Losoncon magyar tannyelvű iskola ép úgy

szükséges, mint a mindennapi kenyér, mint az éltető levegő. A szlovák nyelvű iskola itt inkább csak parádé.

Több kíméletet,1 több igazságot és emberiességet kérünk hát, hogy házi tűzhelyeink melleit élve és maradva nyugodtan viselhessük a sors nem mindig kíméletes kezét. Scherer Latos

TÁRCA

§s

Gondolatok a társadalmi egyensúly problémája körül.

A helybeli Ismeretterjesztő Társaság 2-ik felolvasó délutánján, e hó lő-án Thaisz Lajos fanitókópzőintézeti tanár tartotta meg «Gondolatok a társadalmi egyensúly problémáiról» cimü felolvasását. Elénk színekkel festi a múlt idők hibáit, az osztályuralom bünlajstromaií s kellő érvekkel igazolja haladásunk lassúságát A maradi elemeknek hadat üzen s nyomatékosan sürgeti a társadalmi reformokat. Megdönthetien adatokkal, a statisztika száraz, de szomorúságot jelentő megdöbbentő számokkal sorolja fel a kivándorlás nagy arányainak okait, mely lesújtó valósággal szemben azt bizonyltja, hogy 1000 éves hazánk területén nem 18, de 50 millió ember is megélhetne, ha okszerű gazdasági rendszerünk volna, ha a

nyerstermelés helyes arányba hozatnék az ipar és kereskedelmi ágazatokkal, ha a nyerstermelés, őstermelés, állattenyésztés fokozásával képesek lennénk minden rangú és rendű termelt és tenyésztett anyagot idebenn iparilag, gyárkag feldolgozni és versenyképes minőségben és mennyiségben külföldi piacra vetni.

Pálcát tör az eddigi összes közgazdasági és közigazgatási rendszer fölött és modern, igazságos alapra kivan fektetni mindent. Sürgeti az igazságos földbecsiést, az uj kataszteri munkálatok részre'najlatlan gyors foganatosítását, a kiirtott erdőterületek fásítását, folyóink szabályozását, a moc arak és ingoványos területek szárítását s rnivelés alá vételét, a mezei, dűlő és erdei utak szükebbre szabását és jókarban tartását, a parlag megszüntetését, a tőke, a tőzsde és bankok nagyobb megadóztatását, szemben ezzel az élelmi cikkekre kirótt nagy fogyasztási adók eltörlését.

igen érdekes képet mutat be a szellemi

életünk aránytalansága tekintetében. Egészségtelen állapotnak tartja azt az öröklött balfogást, hogy ifjúink nagy többsége a jogi pályára tódul s még ma sincs kellő érzékünk a reális pályák iránt. Ennek tudja be azt a visszás helyzetet, hogy országunkban annyi sok az idegenből, a külföldről beözönlő gépészmérnök, technikus, mechanikus, rajzoló és tervező.

Fiaink helytelen nevelése s méginkább

a környezet, a szülők elfogultsága oka annak, hogy idegen erőkre szorulunk a realitás, a gyakorlati foglalkozások terén.

Még mindig a régiek vagyunk, még ma sem értjük irfeg az uj kor hangos szavát. Ha van is elvétve egy-egy közép vagy felső ipari szakiskolái végzett talán igen jelesenképesített ifjú, az már mérnöki címre tart igényt s nem elégszik meg azzal, hogy mű- vagy munkavezetőnek címezzék. Azon módon igy állunk az ipar és kereskedelem térén. Minden értelmes szülő, — ha ipari pályára adja a fiát — vele legalább négy