Losonci Ujság, 1919 (14. évfolyam, 3-16. szám)

1919-03-13 / 11. szám

2. oldal._________:___________________ LOSONCI ÚJSÁG 1919. március 13. “A magyarok általános támadása“ címmel azt írja a «Slovensky Vychod», hogy gyerekes dolog volna eltitkolni azt, miszerint Tótországban ellenforradalom is van s hogy márciusban a 48-as forradalmi emlékek hatása alatt magyar általános táma­dást intéznek a magyar járom alól felszaba­dított Tótország ellen. Tótországban a for­radalmat a budapesti területvédelmi liga vezeti, melynek minden tót városban ügy­nökei vannak. A tót nép galamb ter­mészete és emberies eszményei természet­szerűleg megkönnyítik az ügynökök mun­káját. Ezek a budapesti központtal állandó összeköttetésben állnak. Vonaton kényelme­sen elutaznak Budapestre, ott megkapják utasításaikat, pénzt és repülő iratokat, fá­­radságnélkül viszatérnek és a kapott utasí­tások értelmében feliovalják a tót népet. Kik ennek a forradalmi mozgolódásnak részesei ? Elsősorban a régi magyar állam tisztviselői és alkalmazottai. Az uj rend sehogyan sem akar nekik tetszeni. Eddig ők voltak a „bu­ta tót“ mindenható urai. Most a tót nép­nek kellene engedelmeskedniük és kifejlésé­­hez segédkezet nyujtaniok. Sokan nem akarták a cseh tót állam fennhatóságát el­ismerni, ezért elbocsáttattak a szolgálatból, de a cseh-tót államban való tartózkodásuk megengedteíett, hogy aknamunkájukat foly­tathassák. További részesei az ellenforra­dalomnak a tényleges és tartalékos tisztek, akik ez ideig tót területen tartózkodnak és a tótság ellen dolgoznak. Hozzájuk csatla­koznak a magyar szellemben nevelt papok. Ezek eleinte üdvözölték a kormány szerveit, ígértek lojalitást és hűséget; most azonban budapesti barátjaik által biztatva a leg­­bomlasztóbb módon dolgoznak a cseh-tót hatóságok ellen. A munkásság eddig a budapesti vezetők befolyása alatt áll; ezek magyar szellemben vezetik a munkásság egész politikáját. Ellenük a tót munkásság eddigelé tehetetlen volt és a magyar bizalmi férfiak biztonsággal számítanak a tót mun­kásokra az ellenforradalmi magyar márciusi mozgalomban. így ir egy tót újság, miről ma nekünk nehéz kritikát Írni. Az egész — azt hisszük — csak rémlátás. A baj tán nem is itt, hanem egyszerűen abban keresendő inkább, hogy a cseh-szlovák és a magyar köztársaság két malomban őröl. A magyar kormány a végleges döntést a párisi békeértekezlet ítéletétől várja, míg a cseh-szlovák álláspont szerint a mai helyzet már végleges. HÍREK. Az Ismeretterjesztő Társaság vasár­nap délután a főgimnázium rajztermében felolvasást tart. Felolvasó Thaisz Lajos tanár, ki «Gondolatok a társadalmi egyensúly problémája» cimü értekezésével fogja a résztvevő tagokat és közönséget meg­ismertetni. Kezdete 4 órakor. Kevés az élelem. A cseh-szlovák kor­mány felhívást intézett a cseh-szlovák köz­társaság minden lakójához; ebben többek közt azt mondják, hogy a fiatal, mérhetetlen véráidozatfal, szenvedéssel és munkával megvásárolt köztársaságnak még a rendkívüli nehézségek egész sorozatát keli ieküzdenie. A jelen legnehezebb feladata az egész cseh­szlovák nép élelmezése. Az eddigi gabona és burgonyavásárlás nem elégséges a népes­ség élelmezésére. A vágómarha és a zsirféle szállítása is megakadt. Szlovákország szíve­sen ád, amit nélkülezhei, de neki is támo­gatásra van szüksége. Az élelmezési minisz­ter minden lépést megtett, hogy gabonát, lisztet, húst, zsirt a külföldről szerezzen. De az onnan való elszállítás még ez idő szerint lehetetlen. Ezért a legközelebbi hetekben, hónapokban a nép legyen türelemmel és elnézéssel. A köztársaság minden élelmi­szer készletet igazságosan akar elosztani. Kéri a mezőgazdákat és termelőket, hogy azonnal adjanak e! az államnak minden nél­külözhető!. Senki se gyűjtsön készleteket, mert az hazaárulást követ el. «Az átélt idők nehezek és rémesek voltak. Erőszak, szurony és akasztót a uralkodott és tartományainkat rendszeresen szervezett lopás és rablás pusz­tította cl.-» Mindez szép és igaz. Csak az a baj, hogy az éhes gyomornak szebben beszél egy darabka kenyér, mint ezernyi kiáltvány. A szlovák képviselők Prágában nyi­latkozatot bocsátottak ki, amelyben azt mondják, hogy magyar újságírók, a magyar kormány és röpiratok-propagandája eláraszt­ják Tótországot és a külföldet oly hírekkel, amelyekkel láthatólag a cseh-szlovák köz­ciklusnak, melyet a «Holdsarló» követ ki­tűnő magyar fordításban. Az elbeszélés alapgondolata hasonló a «Hajnal leányáéhoz. Surykánta király nagy nőgyülöíő volt, de mint minden nőgyülöíő, ő sem kerülte el sorsát s végül nagyon^ szerelmes és nagyon boldog lesz. s V ‘ Gyönyörűen van aláfestve a király szi­vének föllángolása távoli kedveséhez, az egyes fejezetek egy-egy nap történetét ölelik föl, a királyt vándorlásában elkíséri hü ba­rátja Rasakósha és a vele és kedvesével folytatott költői szépségű, filozófiai mélységű beszélgetések adják a finom szálakból font történet fejezeteit, melyek mindegyike egy­­egy illatos friss virága a távoli kelet sejtel­mes költészetének. A «Holdsarló» a kelet tiszta nemes filozófiáját adja egy elejétől végig, érdekfeszitő, vonzó, gazdag fantáziá­ból sarjadt, metaforákkal teletűzdelt történet keretében. Semene Zemlak regénye a «Kancsuka.» Az ukránok sejtelmes babonás világából bontakozik ki a letűnt cári uralom szegény rabszolgáinak sorsa. A nagyon figyelemre­méltó müvet Szederkényi Anna fordította s fordítása fordulatosán és színesen adja vissza a nálunk még ismeretlen — de ha­zájában nagyon népszerű — lengyel iró csillogó stílusban megirott könyvét. Balázs Dezső regénye «Tass István ifjú­sága» az újabb regényirók az utolsó időben legszívesebben a könnyelmű életű fiatal­embereket állítják be regényük főalakjának. Ilyen Balázs Dezső regénye is. A regény hőse Tass István doktor, aki az életből alaposan kivette a részét; emellett magasra törő ambíciói vannak, de tervei megvalósí­tásában megállítja útjában az örök nő. A könnyelmű életben elmerülő ifjúnak az uj életben társa lesz a bizonytalan múltú leány, aki a férfit a szenvedélyek és vágyak perzselő útjára korbácsolja. A regény, mely­nek minden epizódja rendkívül hatásos és tartalmas, feltétlenül figyelemre méltó munka. A nők korai vénüléséről irt könyvet dr. Lorand karlsbadi orvos. Nevezettnek úgy látszik az az egyetlen ambíciója, hogy az emberiséget minden áron megfiatalítsa. A könyv sók megszívlelendő dolgot tartalmaz, de célját nem igen éri el. A természet örök törvényeit — az enyészetet — senki ember fia megváltoztatni nem fogja, még dr. Loránd sem. Azért a nők is nyugodjanak bele abba, hogy valamikor mindnyájan megfognak vénülni. társaságot fel akarják izgatni és támogatni a magyarok szolgálatában álló elemek va­­kondok-nrunkáját. Ezen hírek szerint Tót­országban egy mélyreható mozgalom ural­kodik, amelynek részesei egy csomó tót vezető tényező, köztük a cseh-szlovák nem­zetgyűlés tagjai is. Ez a mozgalom állítólag egy önálló tót köztársaság felállítását cé­lozza, amely együttműködne a magyar kor­mánnyal, vagy legalább oly tág önkormány­zatot követel, hogy annak idején Tótország elszakitása Csehországtól és a magyar állammal való egyesítése lehetségessé váljék. A szlovák képviselők klubja ez ellen tilta­kozik s kijelenti, hogy ezt az egész magyar manipulációt rosszakaratú cselekvésnek tartja. Ebben a cseh szlovák köztársaság ellenes árulást lát. Ezért követeli, hogy a nemzet­gyűlés elé csak oly kérdések viendők, melyek el nem odázhatók s kívánja, hogy olyan dolgokat ne tárgyaljanak, melyek a mai nehéz időkben a széles néptömegek közt csak nyugtalanságot okoznának és a viszo­nyok konszolidációját és valamennyi polgár békés együttélését megakadályoznák. Szlovákország hangulatáról a cseh­országi legújabb eseményekkel szemben Eiiinka András képviselő lelkész, a szlovák néppárt vezetője a többek közt ezt irja az «Union» prágai lap szerint: «A szlovák nép kezd ítélni és mérlegelni. Ki van józa­­nodva, mert a szocialisták és, realisták gyö­keres politikája megtámadta legnagyobb kincsét, atyáinak hitét. Dörgöli a szemét, csóválja a fejét és azt mondja: ezt a cseh testvérektől nem vártam. A magyarok, a magyarónok és zsidók csábítják és egész milliárdnyi pénzösszeget dobnak elébe. A csábítók egész serege ólálkodik és a nép kétségben van. Pozsonyban a szocialisták megtámadják a légionáriusokat, eloltják a lámpásokat, átvágják a viiiamosvezetékeket és vasúti és postás munkaszüntetést hirdet­nek. A szociálisták itt jelentéktelen kivételiéi itt magyarónok maradtak. A gyanúsítást vissza kell utasítani. Ők azt kiabálták: «Hlinka tönkreteszi a köztársaságot», «Hlinka á köztársaság ellensége». Mi látjuk a régi bevált és kipróbált jelszót: «Le a klerikáli­sokkal». Ezt használták Zsolnán is. Né­melyek ütlegekkel és fütykösökkel kény­­szeritették népünket, hogy szervezetükbe beálljanak. Nem elég, hogy éinek az utca terrorjával és sárral dobálózdnak, hanem ránk is rontanak. Terjesztik nyomorult és alávaló gyanúsításaikat, mintha mi a köz­társaság ellenségei volnánk. A régi jelszó: «Christianos ad leones». Mi a köztársaság barátai vagyunk, mi tiszteljük a hatóságokat, teljesítjük kötelességünket. Nem vagyunk nemzetköziek. Azonban mi a népnek hitében is hü szlovákjai vagyunk. A legnagyobb ellenségek Muna, Smeral és Sfastny, de ilyen embereket köztünk hiába keresnétek. Ezeket a cimborákat ránktukmálhaíjátok, de ez nektek Szlovákországban nem használ. Szlovákországban csak a népet és a hitet védelmező néppártnak van jogosultsága». Toborozás. A lőcsei cseh-szlovák ka­tonai parancsnokság hirdetményt bocsátott ki, melyben a fiatalabb korosztályokat ön­kéntes belépésre szólitja fel. A Duna—Tisza-csatorna kérdése Búza Barna, magyar földmivelésügyi minisz­ter kezdeményezésére a döntéshez jutott ei. Valószínűleg a budapest—csongrádi mély bevágásu csatornatervet fogják elfogadni és rövidesen hozzá is fognak a munkához.

Next

/
Thumbnails
Contents