Losonci Ujság, 1919 (14. évfolyam, 3-16. szám)

1919-02-27 / 9. szám

2, oldal. ______ ^ ________________L O S O N C l U J S Á O Í9Í9. február 27. mentsétek meg népünket, mig nem késő, hogy nemzetünk és az ántánt ügye csorbát ne szenvedjen. Mert mi nem segíthetünk, ha az ántánt nem teljesiti a magára vállalt kötelességét a cseh-szlovák köztársasággal szemben, hogy azonnal mindenki kielégit­­tessék s hogy éhen ne kelljen elvesznünk.» Ugyanily szomorúan ir az «Union», amikor hírül adja, hogy a prágai vásár­­csarnokban izgalmas jelenetek folytak le február 12-én, mivel ott napok óla nem lehet élelmiszert kapni, sem húst, sem burgonyát, sem tojást, sem vajat. Szmihovban is hasonló tüntetés volt az élelmiszerek hiánya miatt. Szóval Prágában sem tejfel minden ! Ehhez járul, hogy Nógrádból sok élel­met kivisznek; a magyar kormány meg nem ad semmit megszállott területnek. Kenyérmag nincs, de vetőmag sincs ele­gendő. S igy nap-nap mellett kénytelenek vagyunk azt tapasztalni, hogy az a kevés élelmiszer, ami még van, rohamosan fogy s maholnap a prágaiak sorsára jutunk. Ép ezért tolul eiibénk az ijesztő kérdés, hogy mi lesz velünk a tavasszal? Éhezni fogunk-e vagy éhen kell elvesznünk ? Sch. A rimaszombati állapotok. Levél a szerkesztőhöz, -Kedves Szerkesztő úr, Ön arra kért, hogy írjak egyet-mást a rimaszombati álla­potokat illetőleg szerzett tapasztalataimról. Kérésének igyekszek eleget tenni és a kö­vetkezőket közöihetem. Érthető az a kíváncsiság, mellyel a na­pokban a városhoz közeledtem. Azonban nagy volt a csalódásom. Nem láttam én ott, aram, semmi érdekeset. Ha a szuronyos poszt ott nem ál! a piactéren lévő katonai parancsnokság kapuja előtt és nem lengét cseh zászlót az épületről a hűvös északi szél, az embernek tán még a megszállás se jutna eszébe Rimaszombatban. Alig lát­ható még egy pár katona a poszton kívül És éppen ebben csúcsosodik ki ennél a talmi irodalmi közönségnél az irodalmi ítélő­képesség hiánya. Mennyi karrier^ mennyi értékes erő vész el az ismeretienség nir­vánájában csupán azért, mert valamelyik irckiak nincs «jó» neve, nincs dobszóra vetett reklámja. Frappáns példája ennek Molnár Ferenc «Andor» cimü könyve. Az «Andor», mely teljes lényegében csapni való rósz könyv, horribilis példányszámban kelt' el, megvette boldog-boldogtalan csupán azért, mert Molnár Ferenc irtás. Ha ugyanezt az «Andort» Nagy János vagy Kis Péter irta volna, senki sem vette volna meg. Pedig sok érték, törhetetlen energia rejlik egy-egy ismeretlen név mögött. Karoljuk fel szeretettel a szerényebb nevű írókat, Hiszen Molnár Ferenc nem fog örökké éini. Nevelni és táplálni kell az uj iró generációt; ők nagyon hálásak lesznek nekünk ezért. Hiszen istenem kezdeni csak kell — Jókai is egy rósz verssel kezdette el karrierjét — s a kezdő ember nem irhát mindjárt egy Orestes trilógiát vagy pláne egy Andort. És ezek a szerény nevű irók fognak majd fényt és derűt lopni a mi '•ködbeburkolt, párás, sivár életünkbe. És ők fogják nekünk bebizonyitani, hogy az élet szép és még szebb lehetne . . . az utcán, de ezek is már csak oldal­­fegyverrel. Kérdezősködésemre úgy mondták, hogy eddig még legalább tökéletesen teljes a csend, a rend és nyugalom a városkában. A megszállás tényén kívül se az egyik, se a másik oldalról nem történt semmi olyasmi, ami a kedélyeket csak a legkevésbbé is iz­gatta volna. Egy-egy repülő ott is mutat­kozik, a demarkácionáiis vonalon, ameiyik Rimaszombat és Jánosi közt húzódik el, holmi a losonciakéhoz hasonló csetepaték néha ott is akadnak, kósza hirek oda is. eljutnak, ezekből kifolyólag azonban még eddig legalább nem érte semmiféle kelle­metlenség a város polgárságát. A körök, egyletek zavartalanul működnek, a kaszinó­­helyiságsk pedig tán iátogatottabbak, mint máskor. Általában a békés, rendes élet képét mutatja a város, hol nincsenek levert utcatáblák, se bevert magyar feliratok. Sőt a mai napig legalább az összes hatóságok is zavartalanul működhetnek. Velük még a címeres cégtáblák is nyugodtan várják a falakon további sorsukat. Tompa Mihály is áli a törvényszék előtt, déli egy órakor pedig a gimnáziumból és többi iskolákból kiözönlő ifjú és gyereksereg tölti meg lár­mázva az utcákat, jeleznem se kel!, hogy a tanítás is a régi, zavartalan, amint hogy a vasút és posta élete is hiba nélküli. Izgalom, kellemetlenség — mondom hír szerint Rimaszombatban senkit, legfel­jebb egy szódagyártót ért annyiban, hogy letartóztatták és Trsncsénbe vitték. Neve­zettnek a "csűrében t. i., hova katonaiovakat szállásoltak, egy fegyvert találtak. Pár nap múlva azonban Daxner Samu zsupán köz­benjárására, — akiről általában mindenki nagyon elismerően nyilatkozott, — miután bebizonyosodott, hogy a csűrben a háború egész ideje alatt katonák tanyáztak és igy csak azok valamelyike dughatta a tulajdonos tudta nélkül oda a fegyvert, szabadon bo­csátották. Ennyivel tudom kielégíteni kedves Szer­kesztő úr — érdeklődését. Láthatja Ön is, hogy a rimaszombati viszonyok abszolút semmiféle érdekeset nem tartalmaznak. Hiába, Rimaszombat mindig csak a régi marad. Messze, messze mögötte Losonc­nak, amelyet a boldog időkben London és Páris előtt szoktunk volt a Polgári Kör olcsó bora rneilett emlegetni. Fogadja Szerkesztő úr nagyrabecsülésem kinyilvánítását és vagyok kiváló tisztelettel R. HÍREK. II | Schwarcz Izrael, j j Losonc város kö­_______!zönségének újabb gyásza van. Régi tisztviselőinek egyik köz­szeretetben és tiszteletben élő alakja, pol­gártársai érdekeinek évtizedeken át volt hű­séges őrzője, Schwarcz Izrael fogyasztási adóhivatali tisztviselő körülvéve szeretteitől, rövid szenvedés után hétfőn este elhunyt. Napokkal előbb, a múlt hét folyamán még a hivatalában látták s állítólag ott is fázott meg. Még délután is bement, hogy az akkor már fütetlen irodában aktáit feldolgozza. Halála hírére kitűzték a fekete zászlókat a városházára és a tisztviselők testületileg kondaleáltak a családnál. Neje és gyermekei Vágó Albertné szül. Schwarcz Annus, Margit és Dénes- Miksádé szül. Schwarcz Ilka és nagy rokonság gyászolják az el­hunytak Temetése szerdán ment végbe a város közönségének őszinte osztatlan rész­véte mellett. Wilson Amerikába utazott, de március vége felé ismét vissza fog térni, amikor is a tulajdonképeni békekonferencia fogja tár­gyalásait megkezdeni. Triesztben is? Azt hittük, hogy csak Losoncon sztrájkolnak » munkások. S ime — a prágai Union szerint — Triesztben is hasonlót cselekszenek, a vasúti alkalmazot­tak. Pedig ott áliitokig 500 kocsirakomány liszt vár elszállításra a cseh-szlovák köztár­saság számára. A cseh és szlovák nyelv ügye ál­landóan foglalkoztatja a cseh és szlovák lapokat. A csehek azt állítják, hogy a két nyelv tulajdonképen egy és viszont a szlo­vákok egy része ezt tagadja s nagyon fél­tékenye» ügyel arra, hogy a csehek el ne csehesttsék a szlovákok nyelvét. A brünni „Moraoská Orüce“ 3zért azt mondja, hogy Szlovákországban két dolgot kerulnfink&ell, nehogy szétválasztást, viszályt és biztimaU lanságot hintsünk el. E két dolog a vallás és a nyelv kérdése. Aki ma a vallás és a nyelv egységesítését akarná keresztüli.aiszol­­ni, az a cseh-szlovák kölcsönösség legna­gyobb ártalmára lenne. Ezt jegyez:.« meg mindenki aki Szlovákországba átmegy. A korona árfolyama febr. lt-én Zü­richben 25 fillér volt. A német nyelvi tanításról érdekesen nyilatkozik a „Prager Tagblatt' -baadr. Drtina államtitkár. „Masaryk elnök és é;i állandóan azon az állásporton vagyunk, hogy a csehi iskolákban a tanítást a másik országos nyel­ven (a némáién) kötelezővé k§ü tenni. A német nyelv a cseh iskolákban is hatéko­nyan ápolandó, mert tz az élet követelmé­nye, ha Némeícsehország a cseh-szlovák államhoz csatoltatnék. Azon, állásponton va­gyok, hogy a cseh és német nyelvet a». kö­zépiskolákban kötelezőnek.kell kinyilvánítani, mert nekünk ép úgy kell cselekednünk mint a franciáknak és dánoknak.“ így nyilatkozik egy vezető cseh államférfim így éppen Szlovák országban nincs szükség arra, iiogy a másik államnyelv &■ magyar is, kötelezően tanittassék? Hiszen minden, minden békés és becsült kulturnép azon van,, hogy az idegen nyelvek terjesztésén becsületesen fáradozzék, hogy a magáét is. tökéletesíti hesse és terjeszthesse. Érettségi. Huszonnyolc nyolcadik osz­tályos losonci gimnazistának és szegény szüleiknek fő a feje, hogy miként fognak az idén levizsgázni, mikor tanítás nincsen, és pénzük sincsen privátleckékre. Akkor, amidőn még maga a zsupán fia is a magyar köztársaságtól kér lehetőséget ahhoz, hogy Budapesten vizsgázhasson, igazán nem értjük a késlekedést a losonci gimnázium megnyitásában. Legalább már a nyolcadisták jussanak oly helyzetbe, hogy vizsgázhassa­nak és drága évüket el ne veszítsék. Csak 500 korona. Kedden délben ki­dobolták, hogy a demarkációnális vonalon túlról a‘ megszállott területre 500 koronánál több papírpénz át nem hozható. A pósta, ez a mi gyönyörű és pontos intézményünk, teljesen leromlott. Mióta a régi postások elmentek, nem kaphat az em­ber levelet, újságot. Nehány alkalmazott lé.

Next

/
Thumbnails
Contents