Losonci Ujság, 1919 (14. évfolyam, 3-16. szám)

1919-01-16 / 3. szám

2. oldal. , _____ LOSONCI ÚJSÁG 1919. január 16. Herz Sándor, Kunossi Mór s végül Tarján Ödön hozzászólása után akként határozott, hogy elfogadva a végrehajtó bizottság ja­vaslatát, átiratot intézett a cseh-szlovák kormány zsupánjához. Az átirat utal arra, hogy a losonci magyar nemzeti tanács, mint a város kö­zönségének forradalom szülte képviselője eddig nemcsupán az élelmezési kérdésekkel foglalkozott, de a város egész adminiszt­rációját is ellenőrizte, felvilágosítást kér tehát a zsupántól arra nézve, hogy ezentúl mily irányban kívánja őt az általa meghatározott név alatt foglalkoztatni: eddigi működési körében-e, mely a város közönségének legelemibb érdekeit tartva szem előtt, annak csak hasznára volt, vagy csupán az élelme­zési ügyekben. Elhatározását, hogy elvi álláspontját fentartva, azonban a közérdeket tartva szem előtt az uj név alatt is meg­maradjon-e, a felvilágosítástól teszi függővé. Az átiratra lapunk zártáig válasz nem érkezett. Egyébként a végrehajtó bizottság elnöké és egyik tagja hétfőn érdeklődvén a legsürgősebb teendőkben dr. Bazovszky zsupánnál, tőle azt a felvilágosítást kapták, hogy csak a jövő hét folyamán tárgyalhat a kérdésekben, mert kedden pár napra el kell utaznia. Így a volt nemzeti tanács to­vábbi működését illetőleg döntés csak a jövő héten várható. VÄ R O 5. Ni ncs költségvetés. Baskay h. polgár­­mester folyó hó 12-én írásban tett jelentést a cseh-szlcvák zsupánnak arról, hogy Losonc város házi pénztárának, valamint az általa kezelt alapoknak 1919. évre költségelőirány­zata nincsen. Kért intézkedést egyidejűleg arra nézve, hogy a költségelőirányzatok miként állíttassanak egybe és mint tárgyal­tassanak. Kósza hirek. Szerdán reggel különböző felelőtlen forrá­sokból az a hir kapott lábra, bogy Loson­con az Imperium és a közigazgatás min­denesetre legalább is a békekötésig magyar marad és a cseh-szlovák csapatok tovább pusztán megszállva tartják majd" a várost. Felelőtlen ismeretlen egyének erre az összes szlovák plakátokat letépték. A hir persze teljesen alaptalan volt s arra mindössze is az adott okot, hogy állítólag egy főrangú olasz tiszt járt városunkban, valamint hogy szerdán reggelre az esős idő miatt a városházáról a cseh-szlovák lobogók bevétettek. A hir koholt voltáról a város vezetősége természetesen hivatalosan is meggyőződést szerzett és Baskay h. polgár­­mester már éppen gondoskodni akart arról, hogy a félreértés a lakossággal dobszó utján közöltessék, amikor néhány éretlen gyerkőc a Szüsz-kávéház előtt valamiféle tüntetést kezdett. Ez aitán a katonaság beavatkozását provokálta. Pár perc alatt csapatok raj­­vonalba alakulva járták feltüzött szuronnyal be az utcákat és mindenkit eltávolitoítak róluk. A Szüsz-kávéház előtt néhány lövés is eldördült, baja azonban senkinek se tá­madt. A katonaság a levegőbe lőtt. Az ut­cák rövid idő alatt teljesen kihaltak lettek, az üzletek redőnyeiket lehúzták, a kapuk bezárattak. Az utcákon később menő néhány embert, kik többnyire foglalkozásukból haza­siettek, járőrök állították meg és csak meg­­motozás után volt szabad tovább menniök. Mi a magunk részéről ezúton is újból figyelmeztetjük a város lakosságát, hogy ne siessen mindjárt mindenféle híreknek felülni és azokat terjeszteni. Őrizze meg inkább mindenki a higgadtságát. A legkisebb meg­gondolatlanság — most már azt hisszük, mindenki belátja, — óriási bajokat okozhat és ártatlan emberek vérébe is kerülhet esetleg. Számoljon azzal minden ember, hogy ostrom­­állapotban vagyunk és a katonai rend­szabályok megsértése, hasonló rendzavarások ismétlődése úgy egyesekre, mint a város egész polgárságára oly helyrehozhatatlan szomorú következményekkel járhat, amiket aztán már nem fog tudni elhárítani se a város hatósága, se más. A végrehajtó bizottság tagjai egyébként azonnal interveniáltak a dologban a zsupáni hivatalnál az ártatlanul elfogottak szabad­lábra helyezése végett és abban is, hogy miféle intézkedések kívánatosak és mik kerülendők abból a célból, hogy máskor a lakosság nyugalmát és békéjét zavaró hasonló sajnálatos esemény elő ne forduljon. Az ismeretterjesztő Társuíat felolvasó üiése, Vasárnap délután 3 órakor tartotta az Ismeretterjesztő Társulat a gimnázium rajz­termében eiső felolvasó ülését. Dr. Váiyi Béla elnök üdvözülíe néhány szóval a szép számban megjelent közönséget, majd fel­kérte dr. Oppenheimer Ferencet felolvasása megtartására. Dr. Oppenheimer Ferenc „Földbirtok politikai kérdések“ cime alatt tartotta meg felolvasását. A felolvasás tartalma a követ­kező volt. Megállapította a felolvasó min­denek előtt azt, hogy mint mindenütt a vi­lágon úgy nálunk is fontos kérdés a föld­birtok reformjának kérdése. Sajnos azonban nálunk nem foglalkoztak érdeme szerint a kérdéssel, mert nagybirtokosainknak ez leg­kevésbé sem volt érdekük. Ezután rámutatott arra, hogy a földbir­tok reformja kérdésénél alapvető munka George angol iró „Haladás és szegénység“ cimü munkája. Ezen munkában a szerző megállapítja, bogy a magán tulajdonnak csak munka lehet az alapja. Miután - pedig a föld nem emberi munka eredménye, ha­nem a természet adománya, mint a levegő, viz stb. igy a föld sem lehet magán, hanem csak köztulajdonban. Miután azonban a mai birtokviszonyokon változtatni nem lehet, il­letve óriási sérelemmel járna a tulajdon megsemmisítése, nem ajánlja sem az elkob­zást, sem az állami megváltást, hanem a földjáradék megadózását. A főldjáradék ugyanis a föld jövedelmének azon része, mely nem az emberi munka hanem a ter­mészeti erők és előnyök eredménye. Ami­ért pedig nem dolgozunk, illetve ami mind­annyiunk közös kincse, annak felhasználása csak a köz javára történhet meg. Ezek sze­rint a földjáradék teljesen elveendő nagy adózás utján. A népköztársaság novemberben tartott anketján a felszólalók nagy része a George eszmemenete alapán a járadék birtok hívé­nek vallotta magát. Vagyis a nagybirtokok kisajátitandók és kisgazdáknak adandók ak­ként, hogy azok állandó járadékot fizetné­nek az államnak. A felolvasó nem tartja helyesnek a nagy birtokok korlátlan kisajá­títását. Ugyanis mindazon birtokok, melyek ipari növényeket termelnek, föltétlenül meg­­hagyandók, mert különben a cukorgyárak, kendergyárak, szeszfőzők, nagy tehenészetek fentartása veszélyeztetve lenne. Már pedig ezek nélkül az ország nem létezhet. Ezután rámutatott a felolvasó, hogy ná­lunk a többtermelésse! a kormányok nem foglalkoztak. Okul hozták fel mindig, hogy a mi parasztjaink nem akarnak tanulni. Ezzel szemben gyakorlati példákat hozott fel Losonc környékéről, melyekkel bizonyí­totta, hogy kisgazdáink szívesen tanulnának, csak vcflna aki tanitaná őket. Sürgette tehát a kis földműves iskolák létesítését és minta gazdaságok berendezését. Ezután néhány statisztikai adatot sorolt fel a magyar birtokviszonyokról. Így rámu­tatott arra, hogy nálunk a föld nagyobb fele a pár ezer nagybirtokos kezén van, mig a kisebb fele a több millió kisgazdáé. Rá­mutatott arra, hogy azon vidékeken, ahol a nagybirtokok dominálnak, a nép szegényebb, a halandóság nagyobb, a születések száma kisebb. Ismertette • azután a felolvasó csak úgy odavetőleg az orosz, a belga és német bir­tokviszonyokat. Mindegyiknél rámutatott azok jó és rósz oldalára. Végül a kommu­nizmus romboló hatására és rámutatott és éppen ennek megakadályozására ajánlotta, hogy mind többen és többen foglalkozzanak e kérdésekkel. A közel egy óráig tartó felolvasást a közönség mindvégig feszült figyelemmel kísérte és végül tapsviharral adott kifejezést tetszésének. Az ülést dr. Vályi Béla elnök zárta be. Köszönetét fejezte ki egyrészt a felolvasó­nak munkájáért, másrészt a közönségnek és különösen a nagy számban jelenlevő höl­gyeknek — megjelenésükért. Egyben je­lezte, hogy a legközelebbi feioivasás két hét múlva, 25-án lesz és Thaisz Lajos tanár fogja tartani. a HIRE k . % Mi a köztársaság? Két palóc beszélget a köztársaságról. — Hát oszt* tudja-e kend, mi a különb­ség a királyság meg a köztársaság közt ? Mán hottunnám. — Nahát majd én kiokositom. Hát az­előtt ugy-e ha például kend bement a fő­szolgabíró urho ; akkor letelsőbb bekopo­gott ; oszt* ha bevülről kikajátották, hogy szabad, akkor bemehetett. Oszt' igy kezdte kend : Szerencsés jaóreggelt kévánok nacs­­cságos feőbiró ur, hát a méltóságos asszony­kának hotteccik lenni ? Oszt' ha a feőbiró urnák jókedve volt, akkor a panaszát akár elő is adhatta kend. Hát ez volt a királyság. — Eértem. . Dehogy is eérti ! Mert most jön a a java: a köztársaság. Mert ez meg az, hogy ha most megy be kend a feőbiróhoz akkor mán máskép csinálja. Csak eccerüen semmi kopogás kicsapi az ajtót kend, oszt

Next

/
Thumbnails
Contents