Losonci Ujság, 1918 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1918-06-23 / 24. szám

POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: ▼ ▼ SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓFéíévrevre : . : ^ K Z í; l Felelős szerkesztő: DR. VÁLYI BÉLA. $ hivatal:

Egyes szám ára 20 fillér. 7 . ▼ Losonc, JÓkai-utca 3.

• ■ ■ / <-o:;

XII!. évfolyam 24 szám. Megjelenik minden vasárnap. Losonc, I918.j|junius 23. lL|

A MOZI

Azok, akik nem tudnak könnyen megnyugodni szerzett jogoknak elvételében, a kormány mozitörvény-javaslatát mindjárt nem szívesen vettük. El se tudtuk képzelni, miként -legyen lehetséges két év múlva minden mozitulajdonosnak egyszerűen csak annyit mondani: „ide a kulccsal s eredj haza.1 Azt természetesnek tartjuk, ha az állam a maga jövedelmének fokozására gondolva uj meg uj adókat teremt s valamely magas adóval például a rnozivállalatokat is alaposan megterheli majd. Azon se csodálkoznánk, ha kimondaná, hogy ezentúl csak. városok és községek kaphatnak moziengedélyt. Mert a meglevő jogokat nem érinti. Azoban ezt se helyeseljük, Általában halvaszületettnek és az egész művészi filmipart és mozit lejáratónak kell tekinteni minden ideát, mely egyenesen a magánosok ellen szegez tőrt és monopolizálni akar. Egy ily vállalkozás sirásó lenne, mert a magyar fejlődő filmipar virágzása, másként mint verseny mellett el se képzelhető. A magyar szinmüirodalom példa erre, mely fejlődésnek tulajdonképen csak akkor indult, amikor a lassú járatú állami színházak mellett magánvállalkozások létesültek. Kapjon minden város, minden község mozit, hogy a magános kénytelen legyen konkurálni vele. Akkor a közönség igénye is ki lesz elégítve s a város is, — ha igyekszik a vezetőség, — szép jövedelmi forrásra tesz szert. Másként az egész mozi egy bizonyára más munkával is agyonterhelt IX X. rangosztályos direktor kezében fog ellaposodni az egyes helyeken.

Úgy látszik a kormány is megérezte javaslata tarthatatlanságát, mert a magyar iparért síkra szálló kereskedelmi miniszter már is kilátásba helyezte a törvényjavaslat káros rendelkezésének módosítását.

Közönség köréből

A világítás.

Igen tisztelt Szerkesztő úr!

Azt Ön is bizonyára nagyon érzi, milyen kellemetlen, amikor éjjel félegy-háromnegyedegy tájban egyszerre elalszik a lámpája és koromsötétségbe merül az egész város. Hiába, a lukas talpú cipőn kívül ezt

is meg kel! szokni. De ezt tán még a legkönnyebben szokja meg a rendes ember. Ilyenkor, (mert éjfél utánig majdnem' mindig kézimunkázni vagy olvasni szoktam), a szegény polgárőrök jutnak eszembe, akik bizonyára éji bogarak módjára mennek neki hol itt, hol ott zugásnélkül a falnak, hacsak nagyobb baj nem éri őket s bele nem esik egyfk-másikuk egy-egy nyitva felejtett kanálisba. (Olyanba például, aminő az Iskolautcában is tátong.) Kedves szerkesztő ur, magam is dühösködtem a múltkor, amidőn Tisza Pista szavára egyszerűen levették a nők választójogát a napirendről s ezzel elküldték újra valamennyiünket a fa! mellett élünkön Glüchlich Vilma kisasszonnyal. De ha arra gondolok, hogy Losoncon a szegény férfiaknak majd a té! zord komor és vaksötét éjszakáin is strabancirozniok kell az utcán és betörőkre vadászniok, hajam szála is égnek mered s inkább igazat adok Tisza Pistának. Jobb itthon éjjel választójog nélkül, mint poigárőrösködni választójoggal.

De elkalandoztam drága Szerkesztőm, mert mindössze csak annyit akartam, mondani magának, hogy e héten vagy két napon át, — nem tudom miért, — alig hét óra tájban kigyultak a lámpák az utcákon és égtek feszt hiába, amig csak tiz felé be nem sötétedett. Nem tudom, szándékosan volt-e ez igy, vagy véletlenül. Én csupán megállapítom és közlöm, hogy nagyon sajnáltam akkor is a szegény polgárőröket. Mert inkább éjfél után égett volna az a sok lámpa tovább vagy két órával. Nem kellett volna legalább e két napon sötétben tapogatóznak szegényeknek, mert még csak arra vagyok igazán kiváncsi és erre feleljen, hogy miként lehet vigyázni egy városban betörőkre éjjel, ha akkor sötétség ásit az utcán, hogy rá se ér megkérdezni az ember, kitől kapta, ha pofon vágják. Szívélyesen üdvözöl

K. Ferike.

Kincstári tárgyak egy tűzmesterénél.

20.000 kor. értéket találtak nála. -Rubies Józsefné sz. Meixner Mici losonczi tűzmester neje Bécsbe akart utazni. Miután semmiféle okmánya nem volt, a határrendőrség feltartóztatta és kérdést intézett sürgönyileg a losonci rendőrséghez, hogy átbocsásse-e őt a határon. A losonci rendőrség felvilágositásért a katonai állomás parancsnoksághoz fordult, ki aztán — mert úgy látszik gyanúja volt, — házkutatást tartatott a hirtelen elutazott tüzmesternénél.

Juuius 11-én Fábián detektív a katonai állomásparanc'snokság engedélyével és a katonai rendőrség közenjöttével megjelent Rubicsné lakásán és miután azt nyitva nem találták, felnyittatták. A lakást átkutatván nagy mennyiségű pokrócot, lepedőt, fehérneműt, blúzt, nadrágot, cérnát, bőrt, dohányt, sátorlapot találtak nála, miknek értéke a jelenlevő kezelőtiszt becslése szerint kincstári árban 20.000 koronát tesz ki. A tárgyak lefoglaltattak. Erre sürgönyözött a losonci rendőrség a határrendőrség pozsonyi kirendeltségének, hogy Rubicsné át nem bocsátandó, de visszatartandó. Ezt megelőzőleg azonban a határrendőiség Rubicsné holmiját is átnézte és nem hiába, mert 24.000 korona értékű különféle értékpapírt talált nála. Rubicsnéí őrizet alatt visszakisérték Losoncra. Az eljárás megindult és a nyomozás folyik diene az eldugott kincstári tárgyak és az értékpapírok eredetét illetőleg.

Egyről-másról

A dühöngő gyerek.

Hogyha egy miniszterelnök piros bársony székéből akkor biztatja honfitársait kitartásra és lelkesedésre, amidőn katonái ha többel nem is, legalább pár centiméterrel nyomultak előre, — ezt megértjük és akceptáljuk. Valami gyerekesség is kell azonban ahhoz, hogy valaki a háború negyedik esztendeje végén „végső győzelemről“, irgalmatlan nagy sikerekről spicseljen mellét kidüllesztve éppen azon a napon, amelyen szegény katonái agyoncsigázva a kudarcok hosszú láncolatától, visszafelé futva, legyek módjára hullanak el a legkegyetlenebb szenvedésekkel telített harctereken.

így tesz Orlandó, ki a jövő nemzedéktől bizonyára ki fogja érdemelni a „dühöngő gyerek“ melléknevet.

Már alig pár talpalatnyi, tisztán taktikából átengedett négyzetméter van az olasz birtokában az ellenséges földből; az olasz föld legtermékenyebb részeinek egyike ezzel szemben féléve hódított terület; most nem kellett huszonnégy óra se hozzá a tetejébe és átkeltünk a Piavén 30.000 fogollyal és egy csomó ágyúval gazdagabban. És ő „nem kételkedik“. Mellét büszkeség dagasztja és hisz. Az ántánt egysége, a Wilson-Clemenceau-Loyd Oeorge-féle alkalmi szentháromság, Trieszt az Ígéret földje ott lebegnek még mindig gyerekes fanatizmusától megrészegült szemei előtt kánkánt járva és