Losonci Ujság, 1918 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1918-05-05 / 17. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1918. május 5. álló, önzetlen, soha meg nem tántorodó harcosát emelte ki benne. A veszteség pótolhatatlan, nagy mindazoknak, kik vele egy légkört szívtak és rá mint ideáljukra tekinthettek. Aztán felcsendült újra az ének. Öreg urak, a társadalom előkelőségei emelték fel a koporsót s vitték ki abból a kertből, melytől megválni saját szavai szerint halála lett volna. És vitték a gyászolók rangkülönbség nélkül kézrőlkézre adva. Mindenki akarta hacsak pár lépésre is a rövidke utón fel a hegyoldalba. Fenn a nyitón kriptaajtó előtt Kis István esperes szentbeszéde után Rákóczy István a vármegye nevében szólott az elhunythoz. Aztán a Losonci Függetlenségi és 48-as Pártkör búcsúzott el elnökétől. A beszédet dr. Vályi Béla mondta. Az elvhüség templomává avatta fel a kriptát, melynek homlokán ott fog sugározni a magyarság örök ideálja. A zo-kogás elhalkul minden temetőnek kapuján túl, mert oda, künn már harca késztet újból az élet. És Beniczky hívei vívni fogják tovább a harcot; vivni az ő nevével, mely tiszta és szent, az eszméért — mely hallhatatlan. Még Filo Lajos mondott nehány meghatottságtól reszkető szót és aztán bekerült Beniczky Árpád az ősei közé, az anyja mellé akit élete végéig egy kicsiny gyermek rajongó szeretetével vett körül. Eloszlott lassan a nép. A búcsúzó gyászének végakkordjait már csak szaggatottan hozza le fülünkbe a pajzán tavaszi szél. Levett kalappal néztünk mindannyian az Égre A végrendelet. Az elhunyt nagyságát tulajdonképpen csak most tudjuk értékelni a halála után. Példátlan önzetlensége csak most bontakozik ki teljességében, amikor a végintézkedését látjuk. Nem kürtölteti széjjel, hogy jótékony akar lenni, de behúzódik csendesen a lázii kastély hűvös szobájába és reszkető kezével maga Írja meg végakaratát, melynek minden szója gyöngy, élvezet az olvasónak és aminek tartalmáról pozitív tudása, az ő életében nem volt senkinek, mert nem akarta hogy ünnepeljék. A végrendelet 700.000 korona értékű vagyonról intézkedik. Beniczky Árpád t. i. mint mondja jobbnak találta ingatlanait még életében pénzzé tenni és afelett legjobb belátása szerint akként intézkedni, hogy ott és azokon segítsen, hol és akiknek erre szükségük van. A 700.000 kor. kamatozó kötvényekben van és a gondos végrendelkező azokról számszerint disponál. Beniczky Árpád 300.000 korona tőke kamatjait hagyományozza nővérének özv. gróf Vay Tihamérnének olykép, hogy e kamatok az ő halála után fiát, örökhagyó unokaöcscsét gróf Vay Arthurt fogják illetni egész haláláig. Ha gróf Vay Arthurnak fiú örököse lesz, úgy erre, ill. több fiú közül az elsőszülöttre fog szállani a fenti 300.000 kor. tőkének tulajdonjoga. Ha azonban gróf Vay Arthur fiú nélkül maradna, úgy a fenti tőke felerészben a losonci ev. eg-yházat, felerészben pedig Losonc várost fogja megilletni, kik annak kamatait ev. egyházi illetve kulturális és humaniárius célokra lesz köteles felhasználni. A végrendelet azonban már is 100.000 koronát hagy losonci egyházára, melynek mindenkori kamataiból 2000 korona a lelkész fizetésének javítására fordítandó. Ezenkívül 50.000 koronát hagy a dunáninneni ág. ev. egyházkerületnek, 50.000 koronát a nógrádmegyei ev. egyháznak olykép, hogy a kamatok ev. kulturális célokra, esetleg lelkészek és tanítók segélyezésére fordítandók. A helybeli ev. nőegyletnek 25.000 koronát hagy, amely «özv. Beniczky Gyuláné szül.: Ferdinandy Mária alapítványa» cimet fog viselni. Losonc város polgári menháza és szegényalapja 25 000 koronát kap, végül egyes megjelölt értékes porcellán és ezüst tárgyai, pipák és régi fegyverek a losonci városi múzeumnak jutnak. Magyar díszruháján látható családi ékszerét, — melyet őse Beniczky Gáspár alnádor viselt még a zsolnai ev. zsinaton — a Nemzeti Múzeumnak, Beniczky Márton őse képét pedig, mely még 16-ik századból való, Turócmegye alispánjának hagyja oly kikötéssel, hogy az ottani vármegyeház dísztermében lesz kifüggesztendő. Az ezen felüli intézkedések részint a a családot, más egyeseket érdekelvén, közlésük felesleges. VÁROS. Közgyűlés. A városi képviselőtestület április 30 án délután rendes közgyűlést tartott. A megnyitás és hitelesítők kiküldése után a város halottairól emlékezett meg az elnöki jelentés. Wohl R. Adolf halála. Jelenti a polgármester, hogy Wohl Rumi Adolf március 23-án hosszú szenvedés után elhunyt és akaratához képest tetemeit március hó 28-án kisértük általános részvét mellett örök pihenő helyére. Benne egy igazán értékes, a szó legideálisabb értelmében vett jó ember elvesztését siratjuk, — mondta a polgármester többek közt, — ki mint városunknak hosszú éveken át nagyérdemű tanácsnoka európai látkörével, tudásának tárházában fekvő bölcseségével, hazafias áldozatkészségeivel és szülővárosa iránt táplált határtalan szeretetével valóban önzetlenül szolgálta közügyeinket. Indítványozta, hogy hervadhatatlan érdemei a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökitessenek és a város részvéte a családdal közöltessék. A közgyűlés az indítványhoz hozzájárult, valamint jóváhagyta a polgármester azon előzetes intézkedését, hogy kosszoru megváltás címén az izraelita szent egylet javára 100 koronát utalványozott. Beniczky Árpád. Ezután mély részvéttel és fájdalommal emlékezett meg Beniczky Árpád volt orsz. képviselő és egyházkerületi felügyelő haláláról. Közéletünknek egy kimagasló, társadalmunknak egy rokonszenves, köztisztelet és közbecsülés által övedzett alakját siratjuk a megboldogultban, ki rajongó szeretettel viseltetett városunk iránt, lelke egész mélyével örült ennek fejlődésén, polgártársának gyarapodásán. A város közönsége nevében — mondja a polgármester, — koszorút helyezett a ravatalára és részt vett a temetésen, indítványozza, hogy a képviselőtestület részvétét jegyzőkönyvi kivonatban közölje az elhunyt családjával. Kuzma kinevezése. A polgármester bejelenti, hogy az alispán Kuzma Andor rendőralkapitánynak a kukoricaügyből folyó fegyelmi ügyében felmentő határozatot hozott és e határozat jogerőre emelkedett. A közgyűlés örvendetesen veszi ezt tudomásul, mire az elnök beszámol arról, hogy Majláth O. István gróf főispán pár napra a fegyelmit megszüntető alispáni határozat után Losonc r. t. város rendőrkapitányává nevezte ki Kuzmát és felszólítja őt, hogy a törvényes hivatalos esküt tegye le. Az egész képviselő testület felláll és az újonnan kinevezett rendőrkapitány határozott hangon leteszi az esküt. Többi pontok. Kuzma kinevezésével és Vadas Aladár alszámvevőnek Szepesszéplak rendőrkapitányává történt kinevezésével a megüresedett alkapitányi és alszámvevői állásokra pályázat fog hirdettetni. Wohl R. Adolf helyébe dr. Oilier János kerül a képviselő testületbe választott tagként. Ezután a tárgysorozat többi pontjai kerültek sorra és a közgyűlés minden egyes ügynél a bizottságok, illetve tanács javaslatai alapján határozott. A közgyűlés végén felállt Kuzma Andor rendőrkapitány és a következő beszédet intézte, — többszörös éljenzéssel félbeszakítva, — a közgyűléshez: Mélyen tisztelt képviselőtestületi közgyűlés Nagyságos kir. tan. Polgármester ur! Az első szó, amely ez alkalommal az ajkamat elhagyja, a hála és köszönet szava a Mélyen tisztelt képviselő testületnek azért az irányomban tanúsított jóindulatáért, amellyel engem a múlt év december hó 21-én tartott bizalmas értekezletén az üresedésbe jött rendőrkapitányi állásra egyhangúlag jelölni szives volt s amely egyhangú jelölésnek köszönhetem azt, hogy Öméltósága gróf Mailáth Géza ur, Nógrádvármegye közszeretetben és köztiszteletben álló főispánja Losonc város rendőrkapitányává kinevezni kegyes volt. Kétségtelen, hogy bárki irányában nyilvánult volna meg a tekintetes képviselőtestületnek ily osztalanul a bizalma, kit minden büszkén és jóleső örömmel töltött volna el, de senkit sem oly örömmel, mint engem aki e városnak vagyok a szülöttje, 35-ik esztendeje élek e város falai között s akit úgyszólván minden rög ehhez a városhoz köt. Fogadja ezért a Mélyentisztelt Képviselő testület igaz, őszinte hálámat és köszönetemet. Tekintetes Képviselőtestület rendőrnek jó rendőrnek lenni — különösen ily iparilag és kereskedelmileg fejlett városban — mint Losonc r. t. városa, — nehéz még normális időkben is. Mennyivel nehezebb azonban ma ebben a rettenetes világháborúban, ezekben a rohanó időkben, szédületes erejű és perspektiváju áramlatok között s mily nehéz lesz még a mindnyájunk által annyira óhajtott békekötés után is ! Mégis hogy vállalkoztam ennek az állásnak a betöltésére, tettem ezt egyrészt azért, mert szorgalommal és igyekezetemmel arra fogok törekedni hogy állásomat hiven betöltsem s kötelességemet pontosan és lelkiismeretesen teljesítsem, másrészt pedig azért, mert bíztam a mélyentiszteit Képviselőtestület jóindulatú támogatásában. Arra kérem tehát a mélyentisztelt Képviselőtestületet, támogasson ezután is
