Losonci Ujság, 1918 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1918-04-28 / 16. szám
XIII. évfolyam 16. szám. Megjelenik minden vasárnap. Losonc, 1918. április 28 LOSONCI ÚJSÁG POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: ▼ ▼ SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓFétvrevre ’2 K : í: l Felelős szerkesztő: DR. VÁLYI BÉLA. ; HIVATAL: Egyes szám ára 20 fillér. r ▼ Losonc, Jókai-Utca 3. Ben i czky Árpád-|- 1918. április 26-án. Meghalt. Abban a testben többé, mely oda kerül immár rézkoporsójában az ősei melle, nem lakik az. a magasan szárnyaló, ideálokért törhetetlenül és önzetlenül hevülni tudó lélek, kinek szavára nem egyszer gyultak ki lelkesedés rózsái az arcon. Szó, aminek sokszor varázsa volt, ajkát ezután el nem hagyja. Elment és azok, kik vele annyi éven át egy hitet vallottak elvekben és a politikában, mély keserűséggel állanak meg a sorsnak kíméletlen csapása láttán. Halála nem ért a tiszta égből hirtelen alá hulló villámcsapásként senkit, az elkerülhetetlent már napok óta várták hívei és barátai. És mégis érzésünk olyan, mint a harcban álló hadé, aki vezérét veztette el; vezérét, kinek biztató szava annyiszor emelte fel a csüggedő főket és ki úgy szerette volna még egyszer fáradt szemei kialvó sugarát körülhordozni szerettein. Elvesztése pótolhatatlan csapás. Az mindenkinek, ki vele a köznek érdekében akár felekezeti, akár pedig társadalmi téren munkálkodott. Törhetetlen bizakodása a nemzet jövőjében és ener-A Mária szobor. Abbáziában, egy a tengerből kimagasló szikiatokon áll a Mária szobor. Talapzatát csendes időben lágyan körülöleli, csókolja a tenger kék vize, halk mormolással örök éneket mondva ifjúságról, boldogságról, szerelemről, csalódásról, örömről, bánatról és mindennek elmúlásáról. De ha erősebb szélroham támad, vad kedvvel táncolnak a sötét, haragos zöld habkisasszonyok, ruhájok fodrai nagyokat lebbenek és habos tajtékkal, sziláján kapaszkodnak a szoborig, honnan zajongva, zsibongva, őrjöngve vlsszapattanak a tengerbe. Talán magukkal akarják sodorni a kegyelet emlékét? vagy mint a mesebeli százfejü sárkány újabb emberáldozatot követelnek? Hallgatom a tenger mormolását vagy menydörgésszerü tomboló vad orgiáját és fájó érzéssel megemlékezem a megrázó, szomorú tragédiáról, mely 1891. március 27-én e helyen lejátszódott. A kora tavaszi nap fényesen szikázik a giája különösen fog hiányozni ott, hol politikai küzdelmet vivtak elleneikkel vele együtt érző honfitársai. Hiszen a múltkori kiválását a Losonci függetlenségi és 48-as pártkörbő! véglegesnek, önkéntes kikapcsolódását abból befejezettnek senki se tekintette. Beniczky Árpád meghalt, de az eszme, az erő, a bizakodás, mit szavai oly sokszor és sokszor öntöttek a csüggedő lelkekbe — örök marad. A becsületesen végzett munka tudata adjon fáradt testének örök nyugalmat ! Most vagy ősszel? Még nem is egy esztendő leforgása alatt talán a negyedik kení»ayválságot kell átélnie az országnak, de a választójog nem jutott előbbre az első paragrafusánál. Hogy mi lesz az újabb válság vége, ki tudja most máról holnapra is megmondani. De hogy a politikai jogok demokratikus, lehető széles körű kiterjesztéséig nem lesz csend, nem lesz megnyugvás, kétségtelen. A választójogot meg kell csinálni. És az ennek megalkotásánál köthető megállapodás aligha garantálhat az ország dolgozó népe megelégedésére sokkal kevesebbet annál, mint amit most kormányon lévő pártok megígértek Egy az 1913-as törvényt novelláié újabb torzalkotás szaporítani fogja ugyan a törvénycikkek számát eggyel, de csalódik, ki azt hiszi, hogy ezzel a kérdés le lesz a napirendről véve. Már oda áll másnap a törvényhozás ajtaja elé és dörömbölve, fenyegetőzve fogja követelni újabb szóhozjutását. A kérdést tehát gyökeresen kell megoldani. Minthogy pedig ez a parlament mai összetétele mellett alig képzelhető, bár meddig is csürik-csavarják a dolgot, a vége mégis csak az lesz, hogy az országhoz apellálnak. Péntekig úgy hirlett, hogy a megalakulandó Szterényi kabinéit a választójog tárgyalását őszre akarja kitolni s akkor a ház feloszlatásig terjedő felhatalmazással elővéve a javaslatot tető alá hozni. Ám legyen igy. Az a háromnégy hónap végre is keveset számit; legyenek befejezve az aratási munkálatok, szűnjön meg a kedélyeket amúgy is nyűgöző örökös rekviráció. De aztán elő megint azzal a javaslattal. Mert ha bárki is azt hiszi, hogy szeptemberben a helyzet a választójogellenesek számlájára javulni fog, — erősen csalódik. Csak rosszabb lehet. V. Adja át fémtárgyait a hadseregnek. kék Adria vizében, tündértáncokat lejtve az apró habokon. Napsugár, pacsirtadal, rózsa- és babérillat tölti be a levegőt. Színes olasz halászbárkák, karcsú vitorlás hajók és fehér gőzösök, telve vidám kirándulókkal, gyorsan siklanak tova. Magasan keringő sirályok, nagy körivet irva le, hirtelen lecsapnak, hogy egy-egy halat kikapjanak a tenger mély vizéből. A Monte Maggiroét boritó babér és ciprusok közül fehéren villognak az ezüst hátú, csipkézett levelű jávorfák, mig a futórózsák tűzpiros virágai csábítóan integetnek, incselkedően himbálódznak, mintha csengenének. A Quarnero szálloda terraszán, a zenekar fülbemászó hangjai mellett előkelő fürdő vendégsereg szürcsöli délutáni kávéját, önfeledten élvezi a balzsamos sós levegőt és a tavaszi meleget. Ez elite társaságának középpontja volt, a szép Fries Anna grófnő, édesanyja és vőlegénye, a lovagias, délceg Kesselstadt Arthur gróf. Ahol megjelentek minden szem utánok fordult. Az öreg grófné hófehér hajjal, fejedelmi termettel és oly szabályos, finom arccal, aminőhöz hasonlót csak pastelle képeken láthatunk. A fiatal menyasszony bájos, lenge karcsú leányalak mosolygó szemekkel, hamvas ovális Madonna arc, finom metszésű orr és üde piros ajkak. Fekete bársonysapkája alól pajkosau kandikált elő szép tömött aranyszínű haja. Egész lényén a boldogságnak csöndes, mélységes fénye látszott. A boldog embernek ama néma áhitatos öröme, mely arra készteti, hogy mindenkinek, aki körülötte van, szintén örömöt szerezzen. Mosolygós, verőfényes volt eddigi élet útja. Füves, virágos réten járt a lába, mindene volt, ami az életet széppé, ragyogóvá teszi: előkelő név, rang, vagyon, fiatalság, szépség, poétikus illúziókba ringató kacagó boldogsággal kecsegtető színes jövő. És szövögette kápráztató szép álmát, a rózsalevelekből rakott puha, meleg fészekről, melynek ő lesz a rózsakirálynője. Milyen szép ezt igy előre végig gondolni, előre végig álmodni! De az álmok, bármily szépek, nem mindig valósulnak, mert az életet furcsa, kifürkészhetlen sybilla kezek igazítják. Egyiknek meggyujtják, másiknak eloltják a boldogság fénysugarát. Úgy megkeverik a kár-
