Losonci Ujság, 1918 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1918-04-14 / 14. szám
XIII. évfolyam 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Losonc, 1918. április 14. na újság POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: ▼ ▼ SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓ-FéhfvreVr<? K — v Felelős szerkesztő: DR. VÁLYI BÉLA. ^ hivatal: Egyes szám ára 20 fillér. v ▼ LoSOHC, JÓkaí-Utca 3. Hát csak jöjjön! A választójog kérdése végre dűlőre jutott. A kormány álláspontjának megfelelő engedményeivel közeledett a többségi párt felé addig a határig, ameddig elvtagadás nélkül elmehetett. — Eddig és nem tovább, — mondta javaslat képviselője Tisza Istvánnak, ki aztán azt is tudomásul venni volt kénytelen, hogy április 20-án túl minden bánat késő, mert aratásra uj választás lesz, ha a jövő hét végéig a választói jogosultságra vonatkozó szakaszok a bizottsági tárgyaláson változatlanul keresztül nem mennek. A kocka szóval el van vetve és azok, akik a demokratikus választói jog megvalósulását várják, mgkönnyebülten lé- Iekzenek fel': kimondva végre az utolsó szó, melyből nem lehet lealkudni egy betűnyit se. De megelégedéssel vehetik tudomásul a javaslatot most már azon eddigi kevesek is, akik a jogosultságot a magyarul irni-olvasni tudáshoz akarják kötni, mert a Vázsonyi által beígért módosítás ezt fogja eredményezni. A további teendő a többségi pártra vár. Vagy meggondolja magát és belátja mindazt, amit az egész ország jónak talál, vagy rövid időn belül megülheti a halotti torát. Hogy a választások jönni fognak, azt most már azok is elhiszik, akik eddig gúnyos kézleggyintéssel feleltek, ha a kérdést felvetették. Elhiszi végre a munkapárt is, kinek fővezére — persze előzőleg— határozottan kijelenté á szerdai tárgyaláson, hogy a párt ragaszkodik elvi álláspontjához s a további megegyezési kísérleteket meddőnek tartja. És a dologban most már az az érdekes, hogy Tiszáék ezután az elbizakodott kijelentés után még csak azzal se érvelhetnek majd, hogy lelkiismeretlenség ma választási küzdelembe vinni az országot. Merthiszen ez —hatényleglelkiismeretlenség lenne, — az ő müvük és a kormány nem lenne magyar, nem lenne a pártja álláspontját képviselő a talpán, ha a koncessiókban annyira menne, hogy a javaslat többé nem az övé, de azoké lenne, akik megtévesztésre alkalmas jelszavakkal ugyan lényegében azonban arra törekszenek, hogy a mai osztályparlamentet és uralmukat fentartsák és megőrizzék minden korrupt tapadékával, piszkával együtt. — Megegyezés nem jött létre! — harsogták lelkesülten a kormánypárton, a Károlyi-pártban és a Bizony pártjában. Megegyezés nem jött létre, — konstatálták a többségi pártban rezignációval és többen bizonyára sóvárogva pislogtak az ajtó felé: bár már künn lehetnének. Mert a választás jönni fog és ez éppen annyira kedves a kormányt támogató pártoknak, mint amennyire nem az azoknak, akiknél még a gondolata is keserű szájízt okoz. Hát csak jöjjön. Jöjjön minden esetre, ha a jövő hét végéig nem akad még jó néhány bátor férfiú a ma még többségi pártban, aki nemcsak pislogni mer a megváltó ajtóra, de ki is megy rajta a szabad levegőre. Előfizetési felhívás! Uj negyedév előtt állván mindazok részére, akik még eddig nem léptek olvasóink sorába, uj előfizetési ciklust nyitunk. A cél, melyet szolgálunk nagy, a kért áldozat ezzel szemben igazán olyan csekély, hogy bárki is meghozhatja. Teljes tisztelettel kérünk mindenkit, hogy a Losonci Újságot előfizetésével működésében elősegíteni szíveskedjék. Rövidcbb időre szóló előfizetéseket is szívesen veszünk. Az olvasó közönség azonban nagyon megkönnyíti helyzetünket, ha egyszerre egy évre előfizet. Előfizetési feltételek: Egy évre 10 K. Félévre 5 K. A Losonci Újság szerkesztősége és kiadóhivatala. j TÁRCA || Utazás egy táska körül. (Folytatás.) Hja a táskahistóriát akaja tudni ? Persze—-persze, a múltkor abba hagytam anélkül, hogy megmondtam volna: folytatni fogom. Tehát hol is maradt abba? Hja igen. — Hát hol s mikor beszéltél te Peliczkyvel, kérdem telefonon a feleségemtől. — Egy órával ezelőtt volt nálunk. Elbeszélte, hogy az egész Budapestet az összes szállodáival együtt felkutatta utánad és a táskája után, de mert nem találta meg egyikötöket se, arra következtet, hogy bizonyára kiestetek, vagy kidobtak benneteket a vonatból. Mert hogy a folyosón voltatok mind a ketten. Ugy-e mondtam, hogy ne utazzál éjjel! Sirás ütötte meg a füleimet. Felboszantott. Az asszonyi sirás amúgy se kellemes muzsika, hátha még telefonon át hallja az ember. Meg aztán mit szól itt, vagy pláne otthon a központos kisasszony majd. Egész életemben szégyellek a szemébe nézni. Az ördög vitte volna el már ezt a háborút a Peliczky táskájával együtt. — Hát először is ne beszélj többes számban kérlek, — vágtam vissza dühösen a feleségemnek. Csak úgy harsogott a telefon. Ne akaij kérlek engem minden áron a Peliczky ostoba táskájával egy rangra emelni, kérlek. Elég volt belőle. Aztán mondd meg, vagy üzend meg annak a .. . annak az . . . őst ... őő .. Peliczkynek, kérlek, hogy Pest nem Mucsiny, kérlek, hol ha valakit nem talál meg az utcán az ember, kérlek, úgy az már legalább is hősi halott, kérlek. Na..! Ezzel lecsaptam a kagylót . . . Péntek reggel hazaautaztam. Mig el se indult a vasút a keleti pályaudvarról, már elaludtam. Valaki egyszerre költögetni kezd. — Feldman ur, az isten szerelmére, ébredjen már, mert lemaradok... Felnyitom a szemem. Peliczky doktort látom magam előtt. Valósággal olyan volt, mint egy múmia. Szemei beesve, kékesen körülkarikázva. Szőrös, borotválatlan. Sárgásán asszott bőre szinte oda nőtt már a pofacsonjához. Ijedten felugrottam. — A tás-ká-mat ké-rem, rebegte alig halhatóan s kétségbeesett pillantással várta a választ, — hiszen már a harmadik éjjelt utazom át utána! Hol vagyunk ? — kérdem. Aszódon ... De hol a táskám kedves Feldmann ur? Istenem, azóta már otthon is voltam! Ekkorra már valahogy magamhoz tértem. Előkotorásztam a ruhatári jegyet és a markába nyomtam. Peliczky boldogan nézett rá. Látszott rajta, hogy már nem is számított a viszontlátásra. De legalább most már azt mondja meg, kedves doktor, hová tűnt el tegnap előtt reggel? — Mi az hogy eltűntem ? Egy vonaton jöttem magával Pestre. De mert a
