Losonci Ujság, 1918 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1918-03-24 / 11. szám

LOSONCI ÚJSÁG

POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: ▼ ▼ SZERKESZTŐSEO ÉS KIADÓ-FéieévreéVre ’®K 7 !: Z Felelős szerkesztő: DR. VÁLYI BÉLA. I hivatal:

Egyes szám ára 20 fillér. v ▼ Losonc, Jókai-utca 3.

XIII. évfolyam II. szám. Megjelenik minden vasárnap. Losonc, 1918. március 24.

Amiből nem kérünk.

Nem osztjuk, de tökéletesen becsülni tudjuk azok nézetét, akik tisztán önzetlen érzéseiktől hajtva a magyar nemzet létét az uj választói jogtól azért féltik, mert az ujitásaiban nem köti azt a magyar nyelvnek tudásához. Mert, akik ezt vallják, legalább egész határozottan és becsületesen minden kertelés nélkül megmondják, hogy mit akarnak s érveik - bár elfogadhatatlanok, — világosak.

De éppen az a furcsa, hogy azok, akik a választói reform inegvalósitasa elé számuk eddigi túlsúlyával akadályokat gördítenek, nem ezt akarják. Sőt: ezt nem akarják. A magyarság erősödését féltik ugyan ők is, legalább ha beszélni kell, ezt mondják, végeredményében azonban csak számokon nyargalnak s ezzel „bizonyítanak“: ne legyen ennyinek, de csak annyinak szavazata s hogy ez eléressék, kössük megint a jog megszerzését valami olyasmihez, ami, hogy nincs meg, jórészt régi bűnünk ugyan, de — „most nem erről van szó.“

Hát hiszen, ha tényleg attól a pár ezer voksnyi különbségtől fügne a magyar nemzet sorsa s kétségtelen lenne, hogy a losonci választókerület például menten tót képviselőt választ, ha ötvennél több turupolyai kerül az urna elé, melyik magyar embernek lenne szive hozzá, hogy tapsoljon a jogkiterjesztésnek. De ki gondol, ki gondolhat egyáltalán erre ? Ez éppen oly kevéssé jut bárkinek is komolyan az eszébe, mint az, hogy az uj választói reform a nemzetiségi képviselők számát hatalmasan vagy pláne annyira emelni fogja, hogy túlsúlyba kerülhetnének.

Nem tudjuk még, hogy lesz-e, lehet-e kompromisszum a kormány és az ellentábor közt a reform kérdésében. Elvégre, ha a javaslat kardinális tételeinek sérelme nélkül tehetők engedmények, ám tétessenek. Az alapvető pontokból azonban mi se hagyható el, mert hiszen akkor már nem demokratikus javaslat, de egy oly valami kerülne plenum elé, ami azoknak szülötte, akik a mai osztályuralmat, osztályparlamentet továbbra is fenntartani kívánják és az országot megint holmi „rétegekétől féltve azt akarják, hogy minden a régiben maradjon.

Ebből pedig senki se kér. Magyarország a még most is tartó rombolás után jövőnek csak úgy nézhet elébe, ha a parlamentjében mind egy szálig gondolkozó, akarni és tenni tudó emberek ülnek.

VÁROS.

Közgyűlés.

Bizalom Farkas Zoltánnak.

A városi képviselő testület március 22-én délután 3 órakor havi rendes közgyűlését tartotta Wagner Sándor kir. tan. polgármester elnökletével.

Az elnöki bejelentések során a polgármester a következőket mondta:

Az országos bqíránjste&lfujt, lényegében és végeredményében azonban egyes árdrágításokra összezsugorodott tengeri vásárlás ügyében kétségtelen tény, hogy habár a lefolytatott vizsgálat, — bármenynyire szerették volna is némelyek, — sem a hatósági intézkedésekben, sem a közélelmezési vállalat vezetésében és kezelésében a vállalat irányitását intéző tisztviselőkkel szemben sem hűtlen sáfárkodást, sem semmiféle más büntetendő cselekményt meg nem áiiapiloit, mégis ez az I. f. Ítélet a városnak éppen azt a tisztviselőjét sújtja legjobban, aki polgártársai jól felfogott érdekében a iegönzetlenebb, az éjjelt is nappallá tevő önfeláldozó és oly emberfeletti munkát fejtett ki, amely elavulhatlan és maradandó érdemeket biztosit számára. Hogy Farkas Zoltán mérnök erkölcsi reputációja mennyire érintetlenül és szeplőtlen tisztaságában áll mindnyájunk előtt, azt hangsúlyoznom is felesleges; de fényesen igazolja magának az eljárást lefolytatott rendőrtanácsosnak széles körben ösmeretes nyilatkozata is. Nekem az a meggyőződésem, hogy a város polgárságának egyetemét alkotó képviselőtestület elsősorban hivatott alaptalanul meggyanúsított tisztviselőjét nem csak védelmébe venni, hanem irányában legteljesebb bizalmát is kifejezésre juttatni.

Ugyanazért tiszteletteljesen indítványozom, méltóztassék Farkas Zoltán mérnök urnák azért az önfeláldozó, igazán önzetlen és emberfeletti munkájáért, amelyet a város közönsége érdekében egyedül és kizárólag polgártársai érdekében oly páratlan ügybuzgalommal kifejtett, teljes elismerését és hálás köszönetét határozatul kimondani s őt a képviselőtestület osztatlan bizalmáról jegyzőkönyvileg is értesíteni.

A közgyűlés Herzog Ignác felszólalása után egyhangúlag és lelkes éljenzéssel fogadta el az indítványt.

Ezután a tárgysorozatra került a sor és a képviselőtestület minden egyes tárgynál a

tanács javaslatának elfogadásával határozott Ezek szerint névszerinti szavazással kimondta, hogy a Losonci Takarék- és Hitelbank kibocsájtandó uj részvényeiből tizenkettőt, a városi szegényalap javára pedig egyet jegyez. Kiutalta Hermann Anna v Óvónő háborús segélyét, kimondta Boj Bálintné s. óvónő véglegesítését. Jóváhagyta a Sternlicht Sámuel nagylelkűségéből létesül í 5000—5000 koronás alapítványok okleveleit s megadta dr. Jánoska Ferenc tanácsnoknak és Farkas Zoltán mérnöknek az általuk kért 4—4 heti szabadságot.

A közgyűlés már délután fél négykor véget ért.

A vasárnapi előadás.

Játsza egy verkli valamelyik komoly opera nagy áriáit, szidjuk, boszankodunk és nevetünk rajta. Mig egy könnyebb közismert vslcer kintorna hangjánál néha szívesen akár táncra is perdülünk. így vagyunk a műkedvelő szinelőadásokkal is. Egy vígjátékot, népszínművet végig hallgat a közönség és jóindulattal veszi tudomásul a soha el nem kerülhető gikszereket. Mert a tárgy könnyebb, a szereplők helyüket valahogy mindig megállják s nevetni az effélékben elvégre ott is lehet, hol nem kellene éppen nevetni. De ritkán jó annak, ki nem tökélesen avatott kezekkel drámához nyúlni mer és pláne egy meghalási jelenetben akarja színészetre hajló tehetségét ragyogtatni. Csak egy hamis hang vagy egy esetlen mozdulat és kész — a komédia. Komoly darabokban a közönség még a műkedvelőkkel szemben se tud eléggé elnéző lenni.

Fabriczy Lajosné határozottan tehetséges diletáns s biztosíthatjuk, hogy ha vígjáték keretében akart volna érvényesülni, nem közönséges sikere van. ő azonban Márkus Emilia kipróbált tehetségét is erősen igénybe vevő drámai szerepeket választott. És mert — engedelmet — az, mit produkált, a való élethez keveset hasonlított, nem kellett egyéb, mint egy ügyetlenül töltött pisztoly elmaradt durranása és — el volt intézve az egész kabaré.

A «balesettel» végződő előadásnak voltak azonban határozottan jól sikerült számai is. Legkedvesebb volt a Hadiárvák c. alkalmi játék, hol a kis Delej Zsuzsa egyenesen brillírozott. Megállta helyét az «Egymásért» c. vígjáték is Fekete Ibolyával a főszerepben De jók voltak a többi szereplők is. Kudelkc Ella közbeékelt zongorajátékával sok tapsol kapott. A konferáló tisztét Szántay István