Losonci Ujság, 1918 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1918-07-07 / 26. szám
POLITIKAI, KÖZGAZDASAGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: ▼ ’ ▼ SZERKESZTŐSEO ÉS KIADÓ•|sész évre............io K — f. ▼ Felelős szerkesztő: DR. VÁLYI BÉLA. ^ hivatal: Felevre......................... 5 K — f. ▼ J Egyes szám ára 20 fillér. ▼ ▼ Losonc, Jókai-utca 3. XIII. évfolyam 26. szám. Megjelenik minden vasárnap. Losonc, 1918. julius 7. Zita királyné megrágalmazása Az ellenség a harctéren nem bir velünk. A magyar paraszt ökle, a német harctudomány minden, vonalon visszaszorítja, kergeti a harci tébolyba esett ántántot. Ezért a nyílt harc helyett aknamunkához folyamodik Hol ránkszabaditja vesztegetések utján szomszédainkat, mint például a románt; hol nemzetiségeinket bujtogatja ellenünk, mint például a hazaáruló cseheket. De célt, sikert úgy sem tud érni. Nem marad más hátra, mint a központi hatalmakat összevesziteni. Innen van az, hogy nap-nap mellett hallhatunk legendákat a németek erőszakosságairól hogy azok ki akarnak szipolyozni bennünket; hogy az emlékezetes Sixtus-levél óta azt emlegetik, hogy mi békét kötnénk, de a német nem engedi; stb. Újabban már magát a királynét is kikezdik. Az olasz harctéri eseményekkel kapcsolatosan a legképtelenebb gonosz rágalmakat terjesztik az ellenség titkos ügynökei és bujkáló cimborái a királyi család tagjairól s főként a magyarok által oly hőn szeretett Zita királyné fenkölt személyéről és a királyné édes anyjáról. Mindez csupa rágalom, lehetetlen vádaskodás, amelynek senki fel nem ül, hitelt nem ád. Jól látjuk a nemtelen szándékot. Össze szeretnének veszíteni uralkodónkkal; hátha Oroszország helyzetéhez hasonló állapotokat tudnának teremteni monarchiánkban s hogy igy a belső féreg egyen meg bennünket. Mi az ilyfajta gazságot felháborodva visszautasítjuk s hagyományos királyhüségünkben tovább is egy a nemzet az uralkodójával, akivel együtt él vagy bukik. Ám elvárjuk a kormánytól, hogy ennek a bűnös és botrányos kutmérgezésnek gyökeresen vessen véget, mert nincs oly magyar ember, akit csak egy percig is megtéveszthetne az ántántnak ez a tendenciózus aknamunkája. A szeretet, a tisztelet, a hűség oly erős mindegyikünkben uralkodó családunk iránt, hogy azt megingatni nem lehet semmivel, nem pedig ily otromba, ostoba rágalmakkal. Az uj kenyér A háború ötödik évének küszöbén vagyunk. Lesz-e békés, boldog fehér karácsonyunk, vagy még egy ötödik téli háború, ki tudná ezt ma megmondani ? De hogy meglesz a mindennapi kenyerünk, habár szükesen is, az bizonyos. Ma egy hete jelent meg a kormány termésrendelete. A termést az egész vonalon lefoglalja. A fejadag egyenlőre 7'2 kilogramm liszt havonta s ami a fő, a zaklató requirálást csak az esetben helyezi kiláiásba, ha visszaélést tapasztalna a betakarítás körűi. Mindez helyes és jó dolog. A múlt évek szerencsétlen kísérletei után talán most megtalálták a helyes módszert, amelynek segítségével mindenki egyen lő darab kenyérhez jut. Nem lesznek majd éhező és jóllakott gyomrok. Gazdag és szegény egyformán áldozni kénytelen a hazafiasság oltárán. A küzdő katonák is megkapják a szükséges élelmet; sőt a jó Isten bőséges áldásából jut kenyér a rosszivü szomszédnak, az osztrák sógornak is. Csak egyet szeretnénk tudni. Lesz-e a mindennapi kenyeren kivül meleg téli gúnyánk,^vízálló cipőnk? Ezt az osztrák sógornak kellene adnia nekünk cserébe a mindennapi kenyérért. Az egységes kenyérfront a megvalósulás stádiumában van. Az iparcikkek egységes frontja sem késhetik sokáig. Vagy, vagy I Vagy kapunk iparcikkeket Ausztriától, hogy testünket védhessük az időjárás viszontagságai ellen s művelhessük a földet, hogy kenyeret adjon; vagy pedig azt kell mondani, ha iparáru nincs, az uj kenyérből sem adunk. Ez a fegyverbarátság a testvéri osztozkodás ! íme az uj kenyér hogy juttatja önkéntelenül is eszünkbe Ausztriával vajó közjogi harcainkat. Hogy világit rá a múlt évtizedek hosszas küzdelmeinek jogosságára. De azt is mondja, hogy minden erővel azon kell lennünk a háború után, sőt már a háború alatt is, hogy a reál-unióról mielőbb reátérhessünk a personal-unióra. Ha volna most önálló bankunk, önálló vámunk, mi mindent kaphatnánk a sok Jancsi meg Juliska bankó helyett az uj kenyerünkért. Ma egy falat kenyér annyit ér,_ mint egy ugyanoly súlyú szinarany, sőt többet; mert a mindennapi kenyér magát az életet jelenti. Azért is nevezte el a magyar gazda a búzát „é!et“-nek. Evvel az „élet“-tel akar most a kormány okosan gazdálkodni. Azért legyen is mindenki azon, hogy a kormány nemes szándéka testté váljon, hogy az uj kenyérből mindenkinek jusson egyforma darab, de ezenkívül cipő is, meg ruha is. A hadi kölcsönök A háború kitörésekor mindenki megriadt. Hitel nem volt többé. Félre tett pénzét, künnlevőségeit mindenki magához igyekezett vonni. Hogy nagy pénzügyi zavarok nem támadtak, a kormány gondoskodásának érdeme. Azóta előkerült ismét a pénz, ámbár csak papír és vas alakjában; de lényegileg ez ugyanannyi mint az ércpénz. Sőt a hadikölcsönök révén a bankjegyek áramlása óriási méreteket öltött. Ma több a pénz mint valaha. Hogyan lehetséges ez? A háború kitörése után a béke állapotából a mozgósitottság állapotába való átmenet szokatlanul nagy szükségleteket támasztott és az államkincstár a jegybanktól vett fel rövid lejáratú függőkölcsönt s ezt kincstári utalványok és váltók ellenében meg is kapta. Ez tehát egészen új bankjegyek kibocsátását jelentette. Ezzel fedeztettek az első hadiszükségletek. Erre jött az első hadikölcsön. A gazdasági forgalom az új bankjegyek valamelyes részét bizonyára magánál tartotta, ámde túlnyomó részüket mindenesetre befizették az új hadikölcsönre és ez által ezek a bankjegyek visszakerültek az állampénztárba. Onnan rövid állomás után a hadiszükséglet fedezésére ismét viszszafolytak a gazdasági forgalom ezernyi csatornájába. Tehát a hadi kölcsönök révén a bankjegyek körforgást végeznek. Az egyes megtett útszakaszok a következők: 1.) az állampénztárból a forgalomba. Ez szétágazó, keresztül kasul futó ut. 2.) A forgalomból a pénzpiachoz, a pénzintézetekhez vezet vissza az ut. 3.)jA pénzintézetekből egyenes utón megint visszavándorol az állampénztárba. Vagyis a pénz ez a körforgása hasonlít a viz körforgásához: a felhőből a földre, onnan folyóba, a Ten gerbe s innen légnemű alakban ismét visszaszáll felhőanyjához. A hadikölcsönszükséglet hadikölcsönök utján végbemenő fedezésének osztrák-magyar és német rendszere tehát annyit jelent, hogy az állam a papirpénzgazdálkodás veszedelmeit elhárítja, amennyiben a háborút fegy és ugyanazon bankjegmennyiséggel finanszírozza, tehát nem kénytelen a bankóprést állándóan működésben tartartani, mint a franciák és az oroszok. Az igaz, hogy a bankjegyforgalom a valóságban nem akkurátusán igy megy. A forgalom a bankjegyek bizonyos tömegét mindig megtartja és ezért bizonyos mennyiségű bankjegy kibocsátása mégis szükségessé váiik. Innen van, hogy a hadikölcsön
